Ígéretemhez hűen most lássuk az NFC oldalt. Érthető okokból ugyan, de szerintem idén kissé méltatlanul elhanyagoljuk ezen az oldalon a nemzeti football konferencia történéseit. Pedig figyelembe véve, hogy ma éjjel a Minnesota elkapta a Philadelphiát és ezzel bebizonyította, hogy egy már többször is leírt csapat mekkora bravúrokra képes szinte lehetetlen helyzetben. Mindezt tette úgy, hogy egy újonc irányítóval kezdett, Webb pedig nem is hagyta cserben a csapatát és bár sem TD passza, sem pedig INT-je nem volt, azért futott egy 9yardos TD-t. A másik oldalon az MVP jelölt exebtulajdonos 10yardról rohant be és 1TD passza is volt még az első negyedben, de az egyetlen INT-je mellett két fumble is volt, amelyiket ráadásul a Vikingek 7pontért vissza is hordtak. Náluk egyébként mindig kicsit a Steelers-t látom. Szerencsére nem a pocsék szereplés, hanem inkább elsősorban a futójátékra épülő és nagyszerű védelemmel bíró csapat a minnesotai is, ahol láthatjuk az iskolapéldát annak, ha az O fal egyszerűen képtelen mérkőzéseken keresztül megvédeni az irányítót. Farve már annyit kapott az idén, hogy arra már Big Ben is felkiáltana. Azt hiszem ennyi talán elég is erre a mérkőzésre, lássuk hát az NFC legjobbjait.
Két nappal ezelőtti vereségét bizony megéreztem a Falconsnak, ráadásul nem is volt érdemtelen, hiszen a tavalyi bajnok ellen nagyon halovány teljesítményt nyújtott a Falcons. Pedig örültem volna, ha nyernek, hiszen az egyik liga elsőt legalább megvertük volna, de így összesítésben a Pats nyerte a ligát, igaz ez csak az én szememnek lett volna érdekes. Hatalmas az a fejlődés, amin átment az Atlanta és azt hiszem, ha idén a végső győzelemre nem is tartom esélyesnek őket azért most már hosszabb távon is számíthatunk rájuk. Milyen szerencse, hogy jövőre nem az NFC south-al kell meccselnünk. Azt gondolom, hogy az Atlanta nem nyújtott igazán kiemelkedő teljesítményt, azonban jól ki tudta használni a sorsolását, hogy nem játszott annyira nehéz csapatokkal, illetve több ízben is remekül helyt állt hazai pályán. Turner szépen hozta, amit tud Matt Ryan pedig bizonyította, hogy igenis érdemes számolni vele a szakértőknek. Roddy White-ról sem szabad elfeledkezni hiszen nem kevesebb mint 1327 yardot kapott el az idén és az utolsó fordulóban még akár az álomhatárnak beillő 1400 is meglehet. Bár az ő teljesítménye sem nevezhető kiemelkedőnek olyan 90 körüli PR mutatóval, de remek támadásokat vezettek, amelyben megtalálták általában a jó arányt a passz és a futás között. Szép jövő áll előttük.
A liga másik hatalmas fejlődésen átment együttese a Bears. Tavaly év elején játszottunk velük és emlékszem pont az USA-ban voltam, amikor egy vadidegen Steelers szurkoló arról kezdett velem beszélgetni, hogy mennyire nagy kár volt ettől a gyenge Chicago-tól kikapni. Nagyot változott hát a világ és azt hiszem ma már nem szégyen a Soldier Field-en egy kis különbségű vereséget elszenvedni. Bár én továbbra is azt mondom, hogy Jay Cutler nincs a helyén kezelve, azt azonban el kell ismeri, hogy idén nagyszerű TD-ket láthatott tőle a nagyérdemű, főképp Knox felé, aki még csk mindössze másodéves a ligában. Mellettük az O-ból még Matt Forte teljesített remekül és mivel még ő is csak 25 éves azt hiszem, egy újabb szép jövőjű csapatot láthatunk. Na de ha a Chicagoról beszélünk, akkor itt még nem fejezhetem be. Bár Jullius Peppers-t (8sack, 2INT, 3FF/2Rec) és Brian Urlacher-t(3,5sack, 1INT, 2FF/3Rec) sem kell bemutatni nektek, azért Hester és MAnning visszahordó teljesítménye mellett nem mehetünk el szó nélkül. Le a kalappal.
Itt jegyezném meg, hogy a tavalyi visszahordónk Stefan Logan idén nagyszerűen játszott Detroitban és több remek visszahordása között vagy egy 105yardos TD is.
Tovább haladva a biztos résztvevők között a Philadelphia következik, akik mint említettem éjjel bizony elcsúsztak a jégen. Ennek ellenére az idény előtt valljuk be nem sokra tartott Philly főképp nagyszerű támadójátékának köszönhetően az NFC 3. helyén végez majd. Azt hiszem Vick jó helyen van egy ilyen fiatal csapatban és szegény Kolb kereshet magának új csapatot, ha kezdő akar lenni. Bár elnézve azt a 8 csapatot, aki idén újonc irányítót vetett be, nem lehet kérdéses, hogy Kolbra még szükség lehet jó pár helyen. Még azt sem tartom kizártnak, hogy a szomszédvár Washington felé menjen, ott úgyis szívesen fogadják az egykori Philly QB-ket. Abban azért biztos vagyok, hogy a sasok előtt nagy jövő áll. Reid nagyszerű érzékkel nyúl a fiatalokhoz és valljuk be utólag Vick is nagy húzás volt, még ha a mester néha azt se tudja, hogy mit beszél, azért a pálya szélén igencsak otthonosan érzi magát. Persze azt is el kell mondani, hogy az idei draftot túl nagy érték nem került a horgukra, majd meglátjuk ebben, hogy tudnak szerepelni. Máskérdés, hogy egyenlőre abban bíznak, hogy csak a 30. pick körül jönnek majd ők.
Jövőre mindenesetre vagy a Philly csoportja vagy pedig az NFC West vár ránk, az mindenesetre biztos, hogy az idei évben ez utóbbival kifejezetten jól jártunk volna. Ebből a csoportból érkezik ugyanis az NFL történetének leggyengébb csoportgyőztese, ami a mutatókat illeti. Amennyiben a Seatle megnyerné ezt a csoportdöntőt a Rams ellen, megtörténne az a csúfság, hogy negatív mérlegű csapat kerül a rájátszásba. A Rams O-ja a liga 25. legtöbb yardját csinálja ellenfelei ellen, de még így is megelőzi 15yard/game-mel a Seahowks-ot. Ez utóbbi csapatnál azt hiszem a legnagyobb a visszaesés, hiszen néhány éve még Detroitban éppen tőlünk kaptak ki az SB-ben. Egyik csapatban sincs kiemelkedő teljesítmény azonban Sam Bredford azért megsüvegelendő. Első évében már 3300yard felett jár, pedig a kapott 3 sack azért nem azt mutatja, hogy a fal igazi liga elit lenne. Legnagyobb játszótársa talán a másodéves Danny Amendola, aki felé a legtöbb passz irányul, bár jelenlegi talán legjobbjuk a RB Steven Jeckson 1200yardal és 6TD vel, egy labdaelejtés mellett. Amennyire nem tudok dicshimnuszokat zengeni a Rams támadójátékáról annyira nem a védekezésükről sem. Talán a 10 sack-ig jutó rutinos DE James Hall, a rendkívül tehetséges másodéves LB James Laurinaitis 105tackles 3sack 1INT és a 4 INT-t bemutató másodéves CB Bradley Fletcher nyújtott kiemelkedőt, az átlagban 337yardot és 20,8 pontot összeszedő védelemben. Persze innen szép nyerni mondhatnánk, csak éppen nem fognak. Ha be is jutnak az egyébként egyéni teljesítményekben jobb, de csapatban haloványabb Seahawks-on, a wild card már túl erős lesz nekik. A Boeing gyár telephelyén lévő alakulat védelme amúgy a 30. a ligában 381 engedett yardal és 26,7 engedett ponttal. Talán csak a FS Earl Thomas aki újonc létére meghatározója a csapatának és Chris Clemons a DE 10,5sackel aki kiemelhető iinen. Az O-nál Hasselbeck mindössze 80yarddal dobott többet, mint Big Ben pedig minden mérkőzésen pályára léphetett, de komoly elkapó nem igazán akadt a csapatában, így hiába is dobálta volna a tojást. Mindössze 295,5 yardos támadóteljesítményükkel csak 4 csapatot tudnak maguk mögött a ligában, bár ebből egyik meglepetésre a Chicago, amely viszont sokkal nehezebb utat járt be az idén.
A következő két csapatról viszont már nem csak a számok nyelvén beszélnék, mert sok dícséretet érdemelnek. A Green Bay amely jelenleg a legközelebb van ahhoz, hogy rájátszásba kerüljön, hiszen „nincs más dolga”, mint a már tuti NFC második Chicagot legyűrni, idén parádés dolgokat csinált. Rodgers a liga egyik legjobb irányítójává nőtte ki magát 101,9-es PR-rel. Bár agyrázkódásai miatt néhány mérkőzést ki kellett hagynia, a legfájóbb azt hiszem a Detroit elleni volt, amikor váratlan vereséget szenvedtek. Elkapói közül Greg Jennings káprázatos dolgokat mutatott és John Kuhn 4TD je is sokat lökött csapatán. De ami igazán a sajtfejűek erőssége, az a fantasztikus védelem. Mindössze 314,5 yardot engedtek meccsenként. 41 sack mellett káprázatos 22 Int-t mutattak be és még volt 15 kierőszakolt labdaejtés is. 3 játékosuk is szerzett legalább 3 INT, a másodéves Clay Matthews pedig fantasztikus 12,5 sacket jegyez. Számukra még az alapszakasz sem ért véget, hiszen a Giants és a Tampa is csak erre az egy kiadó helyre vár.
És akkor jöjjön a tavalyi bajnok, aki idén igencsak erős vetélytársakat kapott a nyakába. A bajnokság elején igencsak döcögött a szekér meglepő vereségekkel. A második részére azonban Brees magára talált és rengeteg célpontjával együtt elkalapált sajnos minket is. Bár még mindig nem az igazi a csapat, de a támadóegység már kezd hasonlítani tavalyi önmagára. Bár az, hogy ilyen nehezen indultak be írható a kulcssérülések számlájára is, de azért tény, hogy ez a védelem már nem annyira átjárhatatlan, mint azt megszoktuk tavaly. Bár a passz elleni védekezésük és a passzjáték is a liga elitjébe emeli őket a futás ellen már bárkinek van keresnivalója. Azért az FS Malcolm Jenkins, a CB Jabari Greer és a LB Jonathan Vilma bármikor képesek lehetnek akárki életét nagyon megkeseríteni.
Egyenlőre most ennyi az NFC-ről . Ez egy kicsit így is hosszú lett remélem megbocsájtjátok, hogy elragadott a hév.
Rövidesen folytatom az elemzéseket azokkal a csapatokkal is, akiknek ezúttal nem sikerült a rájátszás.