Itt állunk az uborkaszezon közepén, tele kétségekkel a folytatás iránt. Találtam hát valamit nektek, amit lehet olvasgatni. Kovács Sanyival beszélgettünk még a Super Bowl elött, hogy milyen fejlődési lehetőségei vannak a footballnak itt, kis hazánkban. Biztosan sokat hallottatok már ti is erről a témáról, ha máskor nem is talán a közvetítések alatt. Én azt gondolom, hogy igenis komolyan kell venni nekünk is ezt, hiszen néhány év alatt jutottunk el arra a szintre, hogy már az Egyesült Államokban is foglalkoztak a Magyar Amerikai Footballal. Sokan lehet, hogy egy legyintéssel elintézik ezt az ügyet, de mégis azt gondolom, mindannyian szívesen vennénk ha egyszer egy magyar fiú is kifutna a Heinz Field zöld gyepére aranyban és feketében. Hogy ennek milyen esélyei vannak? Lássuk mit mond erről Kovács Sanyi, oldalunk egyik avatott szakértője, akinek ezúttal is köszönöm, hogy megosztotta velünk a gondolatait:
1.,Ha ma egy fiatal szeretne amerikai focizni, milyen adottságokkal kell rendelkeznie, hogy sikeres lehessen ebben a sportban?
A saját súlyához képest legyen gyors és erős, az izomzata laza, felfogása gyors, racionális gondolkodás, állóképessége vetekedjen egy „Ironman” versenyzőjével. Ne legyen sérülékeny, vastag csontozat, nagyon erős vázizom rendszer és lehetőleg atlétikai vagy kézilabdás előképzettség. Jó legyen a monotonitás tűrése. Ez így leírva nagyon komplex, de próbáltam nagyon összeszedni, hogy milyen lenne az ideális játékos.
2., Magyarországon hány éves kortól lehet elkezdeni és milyen szinvonalat kévisel a magyar bajnokság a többi európaihoz képest?
Sajnos elkezdeni azt kell mondjam, hogy Magyarországon 13-14 éves kor előtt nem érdemes elkezdeni a sportot. Sem edzői háttér, sem financiális háttér nem támogatja a srácokat, mivel nincsenek igazi gyökerei nálunk a sportnak. Ebben a korban még szükség lenne „nevelő-edzőkre”, kik nem csak a játékra, hanem a helyes életre nevelésben is ki kellene, hogy vegyék a részüket. A magyar bajnokság az Európai szinten egy erős 2/3 osztályzatot kaphatna tőlem, mert összehasonlítva a fényévekkel előttünk járó osztrákokkal (jó példa a Vienna Vikings, ahol az amerikai football európai fellegvára található) vagy az időben majdnem egyszerre alakuló szerb szövetség csapataival (gondolok itt a Vukovira,) csak a Wolves tudja felvenni a versenyt. Bár a Vikings első csapatával biztosan nem inkább az osztrák első osztályra gondolok és nem az AFL-re. Más képet mutat, ha egy kicsit lejjebb ásunk, alacsonyabb osztályokba, ott már nem ennyire triviális a helyzet. De ne felejtsük el, hogy „sógoraink” már több, mint húsz éve játsszák (lassan harminc)ezt a nemes sportot, de más a gazdaság és más az életszínvonal is.
3.,Hogyan találjátok ki a megfelelő edzésmunkát és a sémákat a mérkőzéseken?
Nagyon jó edzői stáb dolgozik velünk Karim Trabelsi, Derick Demyanick, Andre Bynoe és remélhetőleg Kevin Jackson személyében. Ők felelnek a felkészülésért a stratégiáért, az egyéni fejlesztési tervekért is. Az edzések a holtszezonban a pokol hetével kezdődnek és véres alapozással folytatódnak, majd lassan felkerül a vállvédő és a sisak és mehet a csihi-puhi. A konkrét meccsekre az edzőkkel videózással készülünk, elemezve az ellenfelet és stratégiáit illetve kialakítva a konkrét ellenük bevethető stratégiát is. Ezt maximum a mérkőzés előtt két héttel kezdjük meg, mert a sorozatterhelés miatt sem korábbra sem későbbre nagyon nem tolható. kivételt képezhet az első meccs illetve a fontosabb nagy horderejű mérkőzések, erre azért többet készülünk. Az edzéseken az offense az ellenfél defense ellen gyakorol és fordítva, persze ezen információk csak nagyon pontos elemzések birtokában állnak rendelkezésre. Ezt ne úgy képzeljük el, hogy meghívjuk őket egy barátságos edzésre, hanem a videózás alapján a saját defensünk játssza az ellenfél defense play-eit és fordítva. A saját játékokat kicsit „idomítjuk” az ellenfél játékához, pici módosításokkal, akár a blokkolási séma, akár eltérő WR útvonalak, akár más alapfelállások tekintetében.
4., Hogy látod a sport jövőjét, főképp, ha Zánka felé is tekintünk?
Ez nagyon nehéz kérdés. Anno még a dicsőségért és a győzelemért játszottunk vagy kezdtünk el játszani, sokszor úgy hogy még az összes szabállyal sem voltunk tisztában. Ez volt a hőskor, amikor 2-3 ezren kilátogattak a Wolves meccseire. Megjelentek új csapatok, megalakult a szövetség, de egyre inkább azt érzem, hogy döntéseikkel és határozataikkal kicsit megelőzik az amerikai football magyarországi életkorát, felvevő bázisát és financiális hátterét. Valószínű az az elv érvényesül, hogy azon csapatok, akik kis játékerőt képviselnek vagy korlátozottak az anyagi lehetőségeik, majd összeolvadnak más csapatokkal és így „önmaguktól” megoldják a problémákat. Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon éppen hogy csak súroljuk a tömegsport határát; nem nagyon találni olyan befektetőt, aki szívesen beszállna az üzletbe. A csapatok kevés kivétellel a tagsági díjból tartják fenn magukat és ebből fizetik a pályabérletet, a játékos-engedélyeket és a nevezési díjakat. Nem járunk jó úton véleményem szerint, nem látom a szövetség segítőszándékát a kis csapatok tekintetében, abban, hogy külföldi edzők segítségével felzárkózhassunk az európai elithez. A fő baj, hogy mint minden háborúhoz ehhez is pénz kell. Ezzel áll a szövetség hadilábon és csak a jó szándék marad. De mint tudjuk a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, így nagyon félő, hogy szeretett sportom a lángok martalékává válik. Ezért gondolom és hiszem, hogy Zánka kiugrási lehetőség lehet nem csak a magyar amerikai football –nak, hanem ha jól csináljuk akkor az ország is profitálhat belőle. Most csak hírértéke van, de csak rajtunk múlik, hogy ebből anyagi tőkét kovácsoljunk. a legrosszabb az egészben, hogy jó magyar szokás szerint a szkeptikus és tudálékos hozzáállásunkkal mindent tönkretehetünk és talán az utolsó mentsvárat is lerombolhatjuk. Végre van egy nagyon jó kezdeményezés, egy remek adottságokkal rendelkező helyszín; semmi másra nincs szükség csak az összefogásra. Amiben tudom támogatom a projectet, mert elérhető távolságba helyezheti 5-10 éven belül az ösztöndíjrendszert az Egyesült államokban, persze csak akkor ha kitartunk addig és nem ijedünk meg az első néhány év sikertelenségétől és kudarcáról. Ha most lennék 14 éves pályaválasztó nem kérdés, hogy mit jelölnék be elsőként, mondom mindezt pénzügyi közgazdászként annak teljes tudatában, hogy valószínűleg teljes ösztöndíjjal nem kerülhetnék ki egyetemre, de mindent megpróbálnék. Akkor valószínű nem ez az ember lennék, mint aki most, de ez így van rendjén; megmaradok amatőr rajongónak és csodálom hétről-hétre a gladiátorokat, a tökéletes katonákat, akik ha nem is a szó szoros értelmében, de életüket áldozzák azért, hogy az NFL-ben játszhassanak.