Vasárnap este a Ravens elleni csoportrangadóval kezdetét veszi a 2011-es alapszakasz. Nemsokára eljön a pillanat, amelyre valamennyi Steelers-szurkoló vár: csapatunk magyar idő szerint vasárnap este hét órakor megkezdi szereplését a 2011-es szezonban, méghozzá a legnagyobb rivális, a Baltimore Ravens otthonában. Hogy mit várhatunk ettől az idénytől, arra egyelőre még csak tippelni tudunk; az alábbi cikkben azt próbáljuk megfejteni, mire számíthatunk az első játékhét legnagyobb rangadóján. A Ravens-szel utoljára 2003-ban csaptunk össze a nyitó fordulóban, a hollók akkor egy 34-15-ös vereségbe szaladtak bele a Heinz Fielden. Ami minden bizonnyal jelen sorok olvasóinak emlékezetében is élénkebben él, az a tavalyi három mérkőzés, amelyet a Maryland-i alakulat ellen vívtunk. Az alapszakasz 4. fordulójában, Big Ben nélkül még kikaptunk hazai pályán, Baltimore-ban azonban hasonlóan szoros meccsen sikerült győzedelmeskednünk, miután Troy Polamalu a szezon - Steelers-szempontból - talán legemlékezetesebb momentumát produkálta. A playoffban aztán ismét összecsapott a két gárda, a történetet pedig mindenki ismeri…
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=l8lMXbgW5-o[/youtube]
Ravens A hollók hozzánk hasonlóan 3-1-es mérleggel abszolválták az előszezonban lejátszott mérkőzéseiket. Alapvetően pozitívan értékelhető részükről a felkészülési időszak, ugyanakkor több kérdőjel is felmerül velük kapcsolatban. A legnagyobb probléma, akárcsak nálunk, Baltimore-ban is a támadófallal van. Az O-line a preseason-meccsek alatt sem volt túl biztató, ráadásul a kezdő center, Matt Birk sérüléssel bajlódik, így elképzelhető, hogy vasárnap az utolsó keretszűkítés után igazolt, az utóbbi öt évben egyaránt Pro Bowl-résztvevő Andre Gurode-nak kell majd kezdenie; továbbá Flacco vak oldalát az a Bryant McKinnie fogja védeni, aki közel 400 fontos súllyal jelent meg a Vikings training campjében, és emiatt távozni kényszerült Minnesotából. A fal túloldalán valamivel jobb a helyzet: Michael Oherben bízhatnak a Baltimore-i szurkolók, valamint a Ravens-nek sikerült megtartania a kiváló offensive guardot, Marshal Yandát is. Flacco azonban elvesztette két kedvenc célpontját az elküldött Todd Heap és Derrick Mason személyében. Előbbit tight end poszton két másodéves játékos, Dennis Pitta és Ed Dickson pótolhatja, míg a WR depth bővítésére a Bills-től egy trade keretében érkező Lee Evans és az idei draft második körében kiválasztott Torrey Smith szolgálhat. Főként előbbi jelenthet nagy erősítést, Evans személyében egy olyan mélységi célponttal egészült ki az Anquan Boldin neve által fémjelzett, ám nem túl acélos elkapó-gárda (Houshmandzadeh és Stallworth is távozott), amilyenre már régóta szüksége volt a Baltimore-i támadóegységnek és főként Joe Flaccónak. A cutolt Willis McGahee helyét Ricky Williams veszi át második számú futóként Ray Rice mögött, míg a Pro Bowler fullback, Le’Ron McClain helyett egy hasonló kaliberű játékos, Vonta Leach érkezett. A labda másik oldalán a front sevenben nem történtek nagy változások, az elküldött Kelly Gregget a második évére készülő Terrence Cody váltja a védőfal közepén, de a húzóemberek - Haloti Ngata, Terrell Suggs, Ray Lewis - továbbra is az új defensive coordinator, Chuck Pagano rendelkezésére állnak, valamint a tavalyi második körös választott, a szezont sérülés miatt kihagyó Sergio Kindle is bevetésre kész. A védelmet érintő problémák hozzánk hasonlóan a Ravens-nél is elsősorban a secondary-vel voltak, és igyekeztek is erősítéseket végrehajtani defensive back fronton. A CB-depth kifejezetten jónak tűnik, az idei draft első körében - némi bonyodalom után - behúzták Jimmy Smith-t, hosszabbítottak Chris Carr-ral, Domonique Foxworth ACL-szakadást követően tér vissza, Cary Williams-től is sokat várnak, és ott van még Lardarius Webb; valamint a tavaly DPOY-közeli teljesítményt nyújtó extraklasszis, Ed Reed mellé, illetve Tom Zbikowski mögé (elvileg a sémától függően váltják majd egymást) szerződtették a korábbi Houstoni strong safety-t, Bernard Pollardot. Steelers Offense részről a legnagyobb kérdőjel nálunk (is) a bal oldali tackle poszt. Max Starks (és Flozell Adams) cutolásával Jonathan Scottra hárul a feladat, hogy Big Ben vak oldalát őrizze, ami nem túl megnyugtató az előttünk álló szezonra nézve. A draft második körében hoztunk egy újabb Gators-neveltet Marcus Gilbert személyében, aki ugyan a preseason-meccseken mutatott játéka alapján ígéretesnek tűnik, de hosszútávon egyelőre nem számolhatunk vele LT-ként. Chris Kemoeatu - elsősorban run blocking terén - biztos pont lehet a bal oldali guard pozíciójában, a kezdő RG posztot kiérdemlő Doug Legursky is biztatóan játszott az előszezonban, akárcsak az Achilles-szakadás után visszatérő Willie Colon (RT), középen pedig Maurkice Pouncey hajthat azért, hogy második idényében is (minimum) Pro Bowl választásig jusson. Az évek óta problémás támadófalon kívül a támadóegységnél minden a legnagyobb rendben van. Az előszezonban kiválóan játszó Big Ben végre normális körülmények közepette vághat neki az alapszakasznak, és olyan játékosoknak dobálhat, mint Hines Ward, a tavaly berobbanó Mike Wallace, Jerricho Cotchery, a preseason-meccseken tündöklő Antonio Brown, a másik fiatal elkapó, Emmanuel Sanders, vagy a liga egyik legjobb tight endje, Heath Miller. Az idei drafton kiválasztott, és a training camp során remekül teljesítő Baron Batch ugyan sajnálatos módon ACL-szakadás miatt sérültlistára került, de az RB-depth még így is irigylésre méltó: Mendenhall helye megkérdőjelezhetetlen a kezdőben, mögötte Isaac Redman immár egyértelműen a második számú futó, továbbá ott van a veterán Mewelde Moore, valamint az előszezon végére egészen jó formába lendülő Jonathan Dwyer. Az utolsó szezonjára készülő Dick LeBeau által vezetett védelem a drafton kiválasztott újoncoktól eltekintve nem sokat változott, a kezdőcsapat maradt ugyanaz, mint az előző idényben. A védőfalat Brett Keisel, Casey Hampton, valamint a sérülésből visszatérő Aaron Smith alkotja, aki vélhetően utolsó évét tölti a ligában játékosként. Mögöttük az egyre inkább beérő Ziggy Hood és az idei első körös pick, Cameron Heyward biztosíthatják a mélységet defensive end poszton. Egy sorral hátrébb sincs miért aggódnunk, a Harrison-Farrior-Timmons-Woodley linebacker négyes egyértelműen a liga legjobbja, a secondary azonban már korántsem ilyen biztató. Safety-k terén rendben vagyunk, Polamalut senkinek sem kell bemutatni, és Ryan Clark is megfelelő megoldás FS pozícióban; a probléma a cornereknél jelentkezik: Ike Taylort sikerült megtartani, de nincsenek mögötte olyan játékosok, akiknek a közreműködésével ez a CB-sor átlagon felülivé emelkedhetne. A másik kezdő cornerback az előszezonban végig sérüléssel bajlódó Bryant McFadden, az első számú slot corner William Gay, Keenan Lewis-nak voltak villanásai a preseason-mérkőzések során, valamint a drafton érkezett Curtis Brown és Cortez Allen, de tőlük nem várhatunk csodát. A mérkőzésről Akárcsak tavaly, ezúttal is az lesz az egyik alapvető kérdés, hogy a két csapat támadófala mennyire bírja majd az ellenfél védelme által rá helyezett hatalmas nyomást. Scott nagyon bizonytalan pont a vak oldalon, de a Ravens szurkolói sem lehetnek nyugodtak, ha arra gondolnak, hogy Bryant McKinnie-nek kell majd megállítania James Harrisont, valószínűleg a kezdő center sem szerepelhet, valamint Woodley (akitől sokan kiemelkedő teljesítményt várnak idén) is egész biztosan extra motivációval lép majd pályára, tudva, hogy Joe Flaccót kell földre vinnie. Egy másik fontos tényező, hogy a két secondary mire lesz képes. A hollók másodvédővonala összességében talán egy fokkal jobb, mint a miénk, de ezt ellensúlyozhatja a két elkapó-gárda közti különbség: Lee Evans minőségi erősítés, remek mélységi célpont, de Boldinnal ők ketten még kevesek; mi viszont bővelkedünk a jobbnál jobb WR-ekben. Ezzel párhuzamosan az is megállapítható, hogy míg a Ravens-offense nem áll össze egységes egésszé, addig nálunk óriási fejlődés tapasztalható, sokan a gyenge O-line ellenére is azt várják, hogy a támadóegység - felnőve a defense mellé - idén a liga elitjébe fog tartozni. Sérültek: Steelers: Chris Carter (OLB) - Out Jerricho Cotchery (WR) - Doubtful Marcus Gilbert (OT) - Probable Ravens: Ben Grubbs (G) - Probable Jason Phillips (LB) - Questionable Nehéz megjósolni, milyen eredményt várhatunk a mérkőzésen. Az előszezon alapján jelenleg egyértelműen jobb csapatnak tűnik a Steelers, ezt bizonyítja, hogy a legtöbb szakértő minket vár az AFC északi csoportjának első helyére, valamint az alapszakasz előtti power rankingekben is rendre a top 3-ban kapunk helyet. A Ravens-nek ellenben kedvez a hazai környezet, és - függetlenül attól, hogy a lockout ínségei mindenkit érintettek - vélhetően nagyobb motivációval is lépnek pályára, főként az előző szezon rájátszásában elszenvedett vereség miatt. Személy szerint azt gondolom, a legnagyobb rivális ellen az idei alapszakaszban is 1-1-es mérleggel zárunk, és bár majdnem minden a Steelers mellett szól, könnyen elképzelhető, hogy szoros meccsen, de kikapunk a nyitó fordulóban. Mondjuk hasonlóképpen, mint tavaly hazai pályán - csak most nem T.J. Houshmandzadeh, hanem Lee Evans szerzi a győztes touchdownt. Mi persze azért fogunk szurkolni, hogy ez ne így legyen, és akárhogy is, de a legnagyobb vetélytárs otthonában győzelemmel kezdjük - remélhetőleg a Super Bowlig tartó - menetelésünket az idei szezonban. GO STEELERS!Írta: Vass Ádám