Zajlik még ugyan a 2012-es szezon az NFL rájátszásában, de a Steelers és a steelers.hu is már javában készül a 2013-as szezonra. Egy fantasztikus cikket olvashattok majd itt az oldalon a Super Bowl után, hogy mi is várható a jövő Steelers-énél, de hogy mi történt az idei évben, arra szeretnék kicsit kitérni a csapatot három részre bontva. Természetesen arra is kíváncsiak vagyunk, hogy Ti mit gondoltok minderről. Kezdjük most az évet a támadókkal.
Az idei év is akárcsak a Steelers-nél szokás, előzőleg kevésbé a támadókról szólt. Annak ellenére, hogy Arians elhagyta a csapatot és helyére Todd Haley érkezett, tulajdonképpen nyugodt mederben folyt a csapatrész megerősítése. Mióta a footballt nézem, egyre inkább arra kell rájönnöm, hogy az O-Line talán minden csapat legfontosabb egysége, hiszen nélkülük sem a futás, sem pedig a passzjáték nem működhet. Ide két remek játékost kaptunk DeCastro és Adams személyében, akikhez méltán fűztünk nagy reményeket, hogy egy évvel azután, hogy a 16 mérkőzéses alapszakaszban a O-line 10 alkalommal is másképp állt fel, most végre stabillá válunk. Mindketten a kezdő játékosok mögötti mély űrt hivatottak betölteni, bár DeCastro akár a kezdő pozíciót is megszerezhette volna. Azt hiszem, velük kapcsolatban akkor tört meg valami, amikor az első körös draftunk egy súlyos sérülés miatt a szezon első felét kihagyni kényszerült. Ennek ellenére Foster akárcsak tavaly, idén is állta a sarat.
Miután már megszokottá vált a csapattól, hogy Arians két futás majd egy passz játékot erőltet a csapatra, nyilván azt gondolta mindenki, hogy Haley majd egy fiatalosabb, lendületesebb sémával rajzolja át a Steelers támadásait. Kissé volt csak furcsa, hogy kinevezése után még sokáig nem találkozott Big Bennel, bár ezekkel a médiában megjelenő információkkal mindig érdemes vigyázni.
Nagy probléma volt az idény elején, hogy a rendszeresen 1000 yard fölött teljesítő Mendenhall inkább a twitterrel törődött és gyógyulása bizony nem volt Adrian Peterson-i szintű. A két játékost csak annyiban lehet összehasonlítani, hogy mindketten ACL sérülést szenvedtek, de míg Peterson élete formájában tért vissza a pályára Mendi játéka gyötrelmesre sikerült.
A másik nagy probléma az első számú WR Wallace igényeivel volt. Sajnos ezek az igények magasabbak voltak a játéktudásnál, hogy aztán az idei formáját ne is említsük. Sajnos a salary cap nem az igazi Pittsburgh-ben, így a támadók között, hogy valaki komoly fizetést kapjon, ahhoz rengeteget kell teljesíteni. És előbb azt kell, mint dumálni a pénzről.
Ami mindenképp pozitívnak tűnt, hogy a Starks-Colon-Pouncey-Foster-Gilbert összeállítású csapat, jobban meg tudta védeni Big Bent, mint azelőtt bármikor. Igaz, ez úgy tűnt, jelentősen a futójáték rovására ment. Igaz persze az is, hogy végül hét különböző formáció lépett pályára. Hamar kellett jönnie Adamsnek Gilbert sérülése miatt, majd az utolsó öt mérkőzésen még őt is váltani kellett Beachumnek. A jobb guard pozíciója akkor változott, amikor Colon ismét, immár harmadik alkalommal IR-re került, és előbb Legu, majd pedig Pouncey is megmutatta magát, végül pedig Foster került oda, DeCastro bekapcsolódása után. A legbiztosabb pont az ismét visszaigazolt Max Starks volt, aki hozta a maga megbízható játékát. Főképp, hogy nem is olyan régen itt még seggel szerelő Scottok is csapatba kerülhettek. Idén összesen 43 alkalommal tudták a QB-t sackelni, míg az elmúlt években ez a szám rendszeresen 40 felett volt.
Amint azt írtam, a futások már közel sem voltak ennyire hatékonyak. Az összetevők persze sokrétűek. Nem lehet csak a futó nyakába varrni a kevés futást, mint ahogyan a falat hibáztatni, ha a futó nem találja meg a lyukat. Szintén fontos, hogy mennyire hiszi el az ellenfél, hogy nem futás, hanem passzjáték következik, illetve, hogy mennyire tudnak besegíteni a blokkolásba a WR-ek. Ami tény: 2003 óta nem futottunk ennyire keveset. Összesen 1537 yardot teljesítettek a futóink. Egy pillanatra érdemes kitérni a fal jobb oldalára, ahol a legnagyobb cserék történtek a szezon során. Adams összesen 5 mérkőzést játszott végig, és ezeken a mérkőzéseken elég jól mentek a futások is. Egy futásból átlagosan 4,72 yardot sikerült megtenni a csapatnak. Gilberttel ez a szám csak gyötrelmes 2,78 yard/carry. Beachum esetében 3,44 yard/carry volt. Mindenesetre az is tény, hogy Ben több sacket kapott Adamsről, mint Gilbertről, elég csak a Kansas elleni mérkőzésre gondolni.
Eddig főképp a falról beszéltünk, de most térjünk át a futók teljesítményére. Az idei évben a legtöbb yardot hozó pittsburghi futó Dwyer lett 623 yarddal, valamint egy kerek 4-es átlaggal. 2 TD mellett 2 fumble-t is összehozott, míg a leghosszabb futása 34 yard. Azt hiszem egyetértünk, hogy megbízható teljesítményt mutatott, amihez azonban hosszabb távon, ha kezdő szeretne lenni, ennél mindenképp egy kicsivel több kell. Voltak ugyanis egészen kiváló mérkőzései, de a csapat játékán fontos pillanatokban nem tudott igazán lendíteni. Második helyen Redman végzett. Neki 410 yardja és 3,7-es átlaga volt, szintén 2 TD-vel és két labdaeladással. A harmadik a korábbi kezdő futó, Mendenhall lett. A sérülésektől és formahanyatlásoktól nem mentes idény során Mendy 3,6-os átlagot és 183 yardot futott össze. Futott TD-je nem volt, viszont 3 labdaeladást is bemutatott. Amiért a fentiekben Petersont egyáltalán megemlítettem az, hogy nála mondták: egy ilyen súlyos ACL-sérülés után a második évben tud újra formába lendülni egy játékos. Amint azt látjuk, a minnesotai vágtázó erre rácáfolt, és mivel Mendy-nek idén lejár a szerződése, lehet nem fogjuk Pittsburghben már látni, ahogyan formába lendül. Az eddig mutatott teljesítménye miatt sajnálnám, de idén komoly csalódást okozott, mind a játékával, mind pedig a viselkedésével. Chris Rainey-t is használtuk, de csak 26 alkalommal, mint futó. Ezek során 3,9-es átlagot tudott hozni, és mint futó, nem volt labdaeladása (amikor elkapott azért neki is volt, de erről majd később) és 2 TD-t szerzett. Azt gondolom,hogy már sosem fogom megérteni, hogy egy ilyen képességekkel rendelkező gyors játékost, miért teszünk ennyire talonba. Több alkalommal is segíthetett volna a gyorsasága, amikor inkább őt választottam volna, mint a 3. és 2-nél fussunk középen a falba, hátha lesz valami játékot játszottuk. A cikk készülte alatt a Rainey-féle kérdés meg is oldódott. Egy jól irányzott pofonnak köszönhetően a Steelers általános menedzsere elköszönt tőle, így jövőre már nem láthatjuk, Haley játékrendszerében.
Néhány pozitívum:
Mindenképp voltak pozitívumok a játékunkban. Különösen Big Ben sérüléséig a liga legjobbjai voltunk a 3. kísérletek kivitelezésében. Ebben végül a 10. helyen végzett a csapat a ligában 42%-kal. A 27 passzolt TD a 8. legjobb volt a ligában, a field goalok 90,3%-át berúgtuk, ez pedig a 7. legjobb volt idén.
És ha már Big Ben. Lehetett volna az értékelést a QB poszt nehézségeivel kezdeni. Bár sokáig úgy tűnt, Ben élete legjobb szezonját futhatja, de sajnos egy kellemetlen sérülés után már nem lett olyan, mint azt megelőzően. És ez bizony jó hír a jövőre nézve. Az elemzés készítése során megnéztem a mérkőzések összefoglalóját, és azt gondolom, hogy a Kansas-i mérkőzésig Roethlisberger ligaelit formában volt. Ami azonban mindenképpen probléma volt vele, hogy idén hiányoztak a fordító drive-ok az utolsó percekben, illetve, hogy az INT-ek bizony már az év elején is a legrosszabb pillanatokban jöttek. Azonban az év eleji vereségek és az év végi vereségek közti különbség hatalmas. Míg előbbieknél a sokszor kulcsembereket nélkülöző defense volt okolható, addig az év végi vereségek már az offense hibáiból adódtak. Leftwich és Batch teljesítményének értékelésétől most eltekintenék, hiszen nem játszottak annyi mérkőzést, amikor pedig játszottak tulajdonképpen azt hozták, amit vártunk tőlük. Charlie apó még egy fantasztikus Baltimore-i győzelemmel is megajándékozott minket, így a várható visszavonulása szépre sikerült. Big Ben végül 3285 yard teljesítménnyel zárt, és 26TD passza mellett 8 INT dobott. Pontosan annyit, mint Rodgers vagy Brady. Bár 97,0-ás passer ratingjénél már csinált jobbat is, de ez csak és kizárólag a sérülése utáni időszak hibáinak tudható be.
Azoknak a hibáknak, amikre felfűzném az átmenetet a következő topicra. Ebben a WR-ek teljesítményéről fogok beszélni. Ennek az évnek úgy indultunk neki, hogy bár elvesztettük egyik nagy kedvencünk, Ward visszavonulása ellenére is nagyszerű elkapók sora áll rendelkezésünkre. Bár az első számú célpont anyagi problémák miatt kihagyta a teljes előszezont, Brown, Sanders, Cotchery is már sokat bizonyított, kipróbált játékosok, akik év elején nem is okoztak csalódást. Valami azonban történt a brigáddal, és a csatlakozó Wallace játékával. Még soha nem láttam ennyi hibát, ennyi elejtett labdát és ennyi fumble-t, amit az elkapóink hoztak össze. Talán csak Brown és Cotchery mutatott fejlődést az idei évben, bár utóbbi túlságosan kevés labdát kapott ahhoz, hogy az nagyban befolyásolja az eredményeinket. Wallace kifejezetten gyenge mérkőzéseket és nagyon erős meccseket is produkált, de nem emlékeztetett engem egy olyan játékosra, aki ligaelit szerződést szeretne látni maga előtt. Ettől még persze személy szerint nagyon sajnálnám ha a jövőben más csapatban látnám, hiszen gyorsasága igencsak jól jött több esetben is. Sanders idén kezdővé vált, de sajnos ez mintha egy kissé megzavarta volna és gyakori labdaejtéseket mutatott be. Ettől még ő az a játékos, akinek a fejlődése sokat hozhat a konyhára. Antonio Brown idén ugyan megmutatta, hogy miért is vált első számú célponttá, azonban az ő játékában is benne voltak a hibák, bár a legnagyobbat nem mint WR, hanem mint punt returner követte el a Dallas elleni mérkőzésen.
Negatív rekordok:
Sajnos jelentősen nagyobb számban voltak a hibák, amellyel a liga gyengébb egységei közé kerültünk:
A total offense csak a 21. helyen végzett, összesen 5324 yarddal. A futások csak a 26.-ak a ligában 1537 yarddal, míg a 336 pont amit elértünk csak a 22. A 3,7 yard/carry átlag amit a futók összehoztak 28. leggyengébb volt. Mindössze 8 futott TD-t értünk el (27) és volt 8 fumble is a futók részéről(21), ebből 6-ot el is veszítettünk(26).
Bár az elkapók sem kényeztettek el minket. 11,3 yard/elkapás a 23. leggyengébb teljesítmény, de az elkapások utáni 12 fumble, közte pedig a 7 elvesztett a liga leggyengébb teljesítménye ebben a szegmensben.
A kirúgások utáni visszahordás egészen jó volt, 9. a ligában, de a puntok utáni az egyik legrosszabb 28.
Utolsónak hagytam az offense legjobb játékosát az idei évben. Gondolom mindannyian kitaláltátok, hogy Heith Miller az. 71 elkapásból 816 yardot hozott össze. Ez utóbbi ráadásul úgy a legjobb teljesítménye, hogy az utolsó mérkőzésen nem is tudott játszani súlyos sérülése miatt. 54,4 yard/game szám is rekord számára, akárcsak a 8 szerzett TD. Ráadásul a 0 fumble is az idei évben szokatlan olyan pittsburghi játékostól, aki ennyire foglalkoztatott volt. Bár félő, hogy a sérülése miatt sokat ki kell hagyni, ha az offense jövőre fel tud nőni mellé, akkor jövőre nem lehet rájátszás Steelers nélkül.
Hogy még egy kis adalékot adjak ahhoz, hogy jobb kedvetek legyen:
A statisztikák szerint 2000 óta mindössze öt idény volt, amikor a Steelers nem jutott be az elitbe. 2000, 2003, 2006,2009 és 2012 voltak ezek az évek. Utána azonban újult erővel és jól teljesítettünk.
Go Steelers!