Alig több mint két hét, és itt a 2013-as NFL draft, így ideje sorra venni, kik lehetnek a Steelers fő célpontjai a játékosbörze első körében. Outside linebacker Harrison menesztése előtt és után is többször hangsúlyoztuk, mennyire fontos lenne egy olyan játékossal megerősíteni az OLB-állományt, aki idővel kezdővé válhatna, és segítségével újra produktív lehetne a védelem pass rush-ban. Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy érkezni fog külső linebacker a drafton, és amennyiben rögtön az első körben húzunk erre a posztra, az egyik legvalószínűbb jelöltnek továbbra is a korábban már bemutatott Damontre Moore tűnik. Ahogy azt második mock draftunkban is írtuk, korántsem biztos, hogy már újoncként is rendszeres jelleggel szerephez jutna a védelemben, elvégre az új poszt mellett Dick LeBeau híresen bonyolult és sokrétű rendszeréhez is alkalmazkodnia kellene, de Moore a drafton elérhető egyik legtehetségesebb edge rusher.
Én magam finoman szólva sem rajongok Ezekiel Ansah-ért, de a poszt és a várt draftpozíció többé-kevésbé stimmel, ezért egy ilyen összeállításban mindenképpen helye van. A ghánai származású egykori BYU-játékosról azt kell tudni, hogy csak 2010-ben kezdte el a futball amerikai változatát űzni, jelentős szerepet kizárólag az előző szezonban kapott a Cougars-nál, és sokkal inkább a kiemelkedő fizikális adottságai és atletikussága miatt benne rejlő potenciálnak, mintsem a pályán nyújtott teljesítményének köszönheti az első körös besorolást. Ansah rendkívül nyers, rengeteg munkát igényel, de ha valaki, akkor Keith Butler fel tudná építeni kezdő kaliberű NFL-játékossá. Ha az alapján soroljuk be az itt szereplő OLB prospecteket, hogy mennyire NFL-készek, akkor Barkevious Mingo Moore és Ansah közé tehető. Lényegesen nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint a ghánai, ugyanakkor az Aggies pass rusherével ellentétben egyetemi pályafutása alatt sohasem játszott külső linebackerként, illetve 3-4-es védelmi sémában. Részben ez is lehet az oka annak, hogy az előző szezonban nyújtott teljesítménye messze elmaradt a várakozásoktól: az LSU 4-3-as defense-ében a védőfalban, end poszton kellett játszania, holott borzalmasan alulméretezett volt egy klasszikus DE-hez képest. Az NFL-ben egyértelműen 3-4 OLB-ként érdemes vele számolni, még ha nyilván időbe is telik, mire alkalmazkodik az új szerepkörhöz. Óriási upside-dal bír. Negyedikként Jarvis Jones-t említeném meg itt, de nem mint egyértelmű első körös opciót. Egyetemi szinten kimagasló színvonalon játszott, és meglátásom szerint emiatt sokan kihagyhatatlan prospectként kezelik, tévesen: hiába produkált remek statisztikákat, pass rush-ban komoly technikai hiányosságai vannak, futás elleni védekezésben pedig még ennél is többet kell fejlődnie. Másrészt függetlenül attól, hogy a Georgia csapatában 3-4 OLB-t játszott, az NFL-ben nem elsődlegesen ezen a poszton van jövője, sokkal inkább 4-3 OLB-ként képzelhető el, hasonló szerepkörben, mint amit Von Millerrel játszatnak Denverben. Némi esély persze van rá, hogy 3-4-es szisztémát alkalmazó csapat fogja elvinni, példának okáért a Steelers-nél is részt vett privát workouton. Ígéretes prospect, első körös matéria, nem zárható ki teljesen, hogy adott körülmények között draftolnánk is 1/17-nél, de messze nem Jones a legideálisabb jelölt leendő kezdő OLB-nek. Nose tackle A csapaton belül nose tackle poszton van talán a legnagyobb bizonytalanság, a jelenlegi keretben nincs olyan játékos, aki megfelelő alapember lenne a védőfal közepén, így ebből a szempontból nem jelentene meglepetést az első körös NT pick, ugyanakkor lehet, hogy a mai NFL-ben egyre kisebb értékkel bíró posztra nem áldoznák fel az 1/17-es draftjogot Colberték. Ha mégis, akkor szóba jöhet egyrészt Jesse Williams és Johnathan Hankins (jóllehet az első kör közepén főként utóbbi komoly reach-nek számítana), őket azonban már korábban bemutattam, így most egy harmadik alternatíváról írnék részletesebben. Star Lotuleleit gyakorlatilag a kezdetektől fogva top 5-ös prospectként kezelték, egészen a combine-ig, ahol a vizsgálatok során szívproblémát állapítottak meg nála, melynek következtében a draftstátusza is bizonytalanná vált. Az újabb vizsgálatok szerint nincs szó tartós rendellenességről, vagyis a Utah védőfalemberének draftértékét elvileg nem kellene, hogy befolyásolja az eset, de ha adott esetben mégis csúszna, és meg tudnánk szerezni, akkor óriási fogásnak bizonyulhat. Tehetsége és a benne rejlő potenciál alapján Lotulelei a teljes draft class egyik legbiztonságosabb pickje, minden képessége megvan ahhoz, hogy hosszú évekre domináns 3-4 NT váljon belőle az NFL-ben. Wide receiver Nem kérdés, hogy hiányposztnak számít az elkapó is, de WR fronton valamivel kevésbé égető a need, mint OLB vagy NT pozícióban, ezért ide csak komoly value pick esetén képzelhető el 1/17-es érkező. A class legjobb wideoutjának behúzását mindenképpen ebbe a kategóriába lehetne sorolni, és mivel Cordarrelle Patterson nem olyan kiemelkedő tehetség, mint az utóbbi évekből A.J. Green vagy Julio Jones, aligha érne bárkit is meglepetésként, ha a mi első körös választásunknál még elérhető lenne. A Tennessee egyetemről érkező játékos mindössze egy évvel ezelőtt került junior college-ból a Volunteers kötelékébe, sokáig csak a depth chart harmadik helyének várományosa volt Justin Hunter és Da’Rick Rogers mögött, aztán rögtön az első Vols-os meccsén, a North Carolina State-tel játszott szezonnyitón berobbant a köztudatba, azóta pedig a draft elsőszámú receiver prospectjévé nőtte ki magát. Van még mit tanulnia, elvégre csak egy szezont játszott az egyetemi futball legmagasabb osztályában, technikailag eléggé nyers, route-ismerete is hiányos, de adottságai az NFL-ben is nr. 1 WR posztra predesztinálják. Ami a WR-eket illeti, Pattersonon kívül egyedül talán az univerzális Tavon Austin érhet számunkra 1/17-et. A West Virginia sztárja igazi all-around playmaker: túl azon, hogy produktív elkapó, visszahordásoknál is remekel, valamint elképesztő sebességét kihasználva szituációs RB-ként is lehetne alkalmazni (ahogy tették ezt a WVU-nál is), ami a Bicknell által implementált zone blockinggal kombinálva lenne igazán veszélyes fegyver. Kérdés, hogy Haley kamatoztatni tudná-e Austin képességeit, mert Rainey-vel ez nem sikerült, illetve hogy egy olyan játékosért odaadnánk-e az 1/17-es picket, aki mint elkapó a slot receiver szerepkörre korlátozódik. Ezzel kapcsolatban a személyes véleményem az, hogy a Brown-Sanders páros mögött nincs feltétlenül szükség szélen is bevethető WR-re, mellesleg Burress és Cotchery személyében van két possession receiverünk, Austin sokoldalúsága pedig kompenzálná elkapóként jelentkező limitáltságát. Safety Tavaly elmaradt a safety pick, és bár egyre sürgetőbbé válik Troy és Clark utódjának megtalálása, a többi needet látva könnyen elképzelhető, hogy egyáltalán nem, vagy csak a hátsó körökben érkezik játékos erre a posztra. Az első körös safety draftot csak abban az esetben tartom reális lehetőségnek, ha a class szinte már konszenzusos nr. 1 safety-je, Kenny Vaccaro még elérhető lesz 1/17-nél, és Colberték úgy ítélik meg, van akkora tehetség, hogy az egyértelműen nagyobb neednek minősülő OLB vagy NT posztra történő húzás helyett őt vigyék el. Én személy szerint azt gondolom, hogy mivel az első kör közepén még szinte biztosan bent lesz legalább egy top külső linebacker vagy nose tackle prospect, és mert ezeken a posztokon sürgős erősítésre van szükségünk, hanyagolnám Vaccarót, tekintettel arra, hogy idén még két ligaelit játékos alkotja Pittsburgh-ben a kezdő safety duót. Mindenesetre a Steelers stábjáról köztudott, hogy szeretik a BPA alapú húzást, a Texas egyetem egykori defensive backjére a combine-on és a pro day-en is kiemelt figyelmet fordítottak, így mindenképpen számolni kell vele. Offensive guard Annak ellenére, hogy tavaly guardot húztunk első körben, idén is van némi esély rá, hogy az első napon OG-t viszünk, még ha ezzel négy éven belül harmadszor is az (interior) offensive line-ra használnánk el az első draftjogunkat. Ez már végképp BPA pick lenne, de reális opció, hisz bár Foster újraigazolásának nyilván mindenki örül, hozzá mérten upgrade-et jelenthetne az idei class két kiemelkedő guardja, Chance Warmack és Jonathan Cooper. DeCastrót tavaly korszakos tehetségként harangozták be, de Warmackot még nála is jobb prospectnek tartják, míg Cooper a Stanford alumnus-ával sorolható nagyjából azonos szintre. Az idei duó mindkét tagja alapvetően bal oldali guard, míg DeCastro egyetemi szinten is a jobb oldalon játszott, részben ez lehetett az oka annak, hogy 1/24-nél még elérhető volt. Ezekből a tényekből akár arra is következtethetnénk, hogy az egykori Alabama-, illetve North Carolina-játékos kevésbé fog csúszni idén, de a guard továbbra sem prémium poszt, kevésbé értékelik a csapatok, és azt sem szabad elfelejteni, hogy idén hét hellyel korábban kerülünk sorra, mint tavaly. Nem feltétlenül zárnám ki akár még azt sem, hogy Warmack elérhető lesz 1/17-nél, azt pedig egyenesen kétlem, hogy Coopert ennél korábban draftolnák. Utóbbiról érdemes tudni, hogy ha nem is akkora tehetség, mint alabamai kollégája, de kiemelkedő atletikussága révén zónablokkolási sémába ő sokkal inkább illeszkedik.Írta: Vass Ádám