A training camp kezdetéig mind a kilenc draftolt játékosunkat külön cikkben mutatjuk be. Sorozatunkat az első körös választottal kezdjük.
Jarvis Jones egyetemi karrierjét a USC-n kezdte 2009-ben. Újoncként főleg a speciális csapatrészben jutott lehetőséghez, a Trojans 4-3-as sémát alkalmazó védősorában csereként számoltak vele erős oldali linebacker poszton. Jones a Southern California szezonbeli nyolcadik, Oregon elleni mérkőzésén súlyosnak tűnő nyaksérülést szenvedett, melynek következtében az idény hátralévő részét ki kellett hagynia. Később, 2010 tavaszán egy spinal stenosis nevű betegséget diagnosztizáltak nála, és a USC orvosi stábjától nem kapott engedélyt a játékra. Több független szakemberrel is megvizsgáltatta magát, akik egytől egyig úgy vélték, semmi akadálya annak, hogy a sérülést követően folytatni tudja futballkarrierjét, ezért - miután a USC orvosai ragaszkodtak korábbi álláspontjukhoz - olyan egyetemre kellett transzferelnie, ahol engedélyezik számára a játékot. A Georgiánál átment a teszteken, így meg is történt a váltás, az NCAA szabályzatának értelmében azonban a transzfert követő első szezonban még nem állhatott Mark Richt együttesének rendelkezésére.
Georgiai debütálásának évében azonnal berobbant a köztudatba: sackek (13.5) és negatív yardos szerelések (19.5) számában egyaránt első lett az egyetemi futball legerősebb főcsoportjának számító SEC-n belül, teljesítményét All-American tagsággal díjazták, valamint a nemzet legjobb linebackerének járó Butkus Award finalistái közé is bekerült. Tavaly már nem csak a liga viszonylatában, de az egész országban is ő volt a legeredményesebb sackek és TFL-ek tekintetében (14.5, illetve 24.5), továbbá kiharcolt 7 fumble-t - mindezt úgy, hogy két mérkőzésen sérülés miatt nem léphetett pályára. A Georgián töltött mindkét évében (amikor játszhatott is) SEC-döntős szerepléshez segítette a Bulldogs-t. Nem lehetett kérdés, hogy már junior idényét követően jelentkezik a draftra.
Harrison távozása egyértelművé tette, hogy az OLB a legnagyobb need a csapaton belül, így ami a posztot illeti, ez volt a leglogikusabb pick az első körben. Az elvárások is nyilvánvalóak, az újoncnak idővel stabil alapemberré kell válnia (ha csak Worilds karrierje nem vesz 180 fokos fordulatot), és ilyen szempontból magával a választottal kapcsolatban már vannak kérdőjelek. Elsőre talán sokan azt gondolják, a korábbi súlyos sérülés jelenti a legnagyobb kockázatot Jones esetében, de - ahogy azt a general manager, Kevin Colbert is nyilatkozta - nem adott volna érte a csapat 1/17-es draftjogot, ha az orvosi stáb úgy ítéli meg, hogy a sérülés még kihatással van rá.
Jones játékának egyik komoly hiányossága jól szemrevételezhető az Alabama elleni meccsvideón:
Hiányos pass rush repertoár, gyenge futás elleni védekezés, szinte nullával egyenértékű cover tapasztalat, és amiről eddig még nem esett szó, fizikálisan sem NFL-ready (bár ezen már az offseason eleje óta dolgozik, Tom Shaw-nál edz, akinél számos jelenlegi Steelers-játékos megfordult az utóbbi években). Nem egyszerű eset. Pozitívum, hogy megfelelő edzői képzéssel ezek fejleszthetők, LeBeau-nál és Butlernél jobb mentorai pedig nem is lehetnének Jones-nak, továbbá előnyt jelent számára, hogy a Georgián is 3-4-es sémában szerepelt, de sok munka lesz vele, ha komplex, megbízható kezdő OLB-vé akarják nevelni.
Hogy Jones pozitív oldaláról is essen szó, a Florida elleni rangadón nyújtott produkcióját hozom fel példaként. Atletikusságát, robbanékonyságát kihasználva passz- és futójátéknál egyaránt dominál, technikailag is láthatunk tőle egészen remek megoldásokat, a meccs végén pedig gyakorlatilag ő biztosítja be a Dawgs győzelmét azzal, hogy az end zone-ba törő Jordan Reed kezéből kiüti a labdát. Mindezt elit ellenféllel szemben, az SEC keleti csoportjának de facto bajnoki döntőjén.
Tomlin szerint Jones már újoncként megkapja a lehetőséget, hogy a training camp során kivívja magának a kezdőcsapatbeli tagságot, ehhez pedig mindenekelőtt Worilds-nél kellene jobbnak bizonyulnia. A 2010-es draft második körében kiválasztott játékos eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ettől függetlenül nem valószínű, hogy Jones meg tudja előzni a depth charton, figyelembe véve technikai és fizikális hiányosságait, valamint rutinbeli hátrányát. A realitás az, hogy rookie évében szituációs pass rusherként, leginkább sub formációknál fog pályára kerülni. Hogy a messze földön híres pittsburghi linebacker-képzés hatására olyan klasszis válik-e belőle, amilyennek sokan várják, az a jövő zenéje.
Vass Ádám