A vezetőség és a szurkolók reményei szerint Bell személyében franchise RB-t draftolt a Steelers a játékosbörze második napján.Bell középiskolai prospectként nem volt túl népszerű a nagyobb egyetemek körében, a kiemelt (BCS) konferenciákba tartozó iskolák közül csak a Michigan State ajánlott neki ösztöndíjat, így az ohiói játékos számára lényegében evidens választás volt a Spartans futballprogramja. Újoncként azonnal bevetették; a 2010-es szezon nyitó fordulójában, a Western Michigan elleni mérkőzésen történő debütálása alkalmával 141 yardot, valamint 2 touchdownt szerzett, és ehhez mindössze 10 carry-re volt szüksége. Eleinte nagyszerű formát mutatott, többek között 3 TD-s produkcióval állt elő a nem túl veretes Northern Coloradóval vívott összecsapáson, illetve az ősi rivális Michigan ellen is szerzett egy hatpontost, az idény előrehaladtával azonban egyre kevesebb lehetőséget kapott a hármas holtversenyben Big Ten bajnoki címet szerző, de a kiemelt bowlokról lemaradó Spartans támadóegységében. Eredetileg a 2011-es szezonban sem ő került a depth chart élére, de az utolsó hat mérkőzésen már kezdőként szerepelt, és végül 948 futott yarddal, valamint 13 touchdownnal első lett a csapaton belül. A spártaiaknak ezúttal nem jött össze a konferenciagyőzelem, a Big Ten történetének első fináléjában kikaptak a Wisconsintól, a 2012-es év pedig egyenesen katasztrofálisra sikeredett az MSU számára, miután az idényt megelőzően még főcsoportelsőségben reménykedő gárda 7-6-os mutatóval zárt. A szezon elejétől kezdőként játszatott Bell teljesítményére ugyanakkor nem lehetett panasz, főként ha figyelembe vesszük, mekkora teher nehezedett a vállára: Kirk Cousins távozásával és az elkapósor szinte teljes kicserélődésével a Sparty passzjátéka kis túlzással életképtelenné vált, Bell gyakorlatilag egymaga cipelte hátán az offense-t, amit megfelelően példáz, hogy az NCAA (akkor még) 124 egyetemet magába foglaló élvonalában (FBS) ő jegyezte a legtöbb carry-t, szám szerint 382-t. 1793 futott yarddal zárta az idényt, ezt követően pedig természetesen beválasztották a Big Ten elsőszámú álomcsapatába.
Azzal, hogy ennyire korán draftolt futót a csapat, az edzői stáb egyértelművé tette, hogy Dwyert és Redmant sem tekintik feature back kaliberű játékosnak, és az újonctól várják, hogy a Steelers új, legitim kezdő RB-je legyen. Ezt alátámasztja az a híresztelés is, mely szerint Bell kiválasztását követően Colberték azonnal trade blockra tették Dwyert (nyilván egy hátsó körös draftjogra próbálták, illetve próbálják beváltani). Teljesen logikus, hogy el akarják őt cserélni, elvégre az egykori Michigan State futó érkezése után a skill setje már semmi extrát nem jelentene az RB-állományban: Bell személyében adott a (vélt) feature back, Redman 3rd down backnek megfelel, a nemrég leigazolt La’Rod Stephens-Howling pedig change-of-pace backként és visszahordóként használható; egy Dwyer-szerű, egydimenziós power back már nem sokat tudna hozzátenni ehhez az egységhez. Ha nem sikerül cserepartnert találni, akkor nem kizárt, hogy marad, és végül tagja lesz az 53-as rosternek, de amennyiben a szezon kezdete előtt úgy adódik, hogy FA-igazolás, esetleg Sanders szerződéshosszabbításának céljából helyet kell felszabadítani a fizetési sapka alatt, akkor Dwyer számít az egyik potenciális áldozatnak.RB fronton tehát letisztultnak mondható a helyzet, már csak egyetlen lényeges kérdés maradt: all-down backké válik-e Bell a profik között is?Amit már önmagában a tavalyi 382 labdacipelése bizonyít, az az, hogy bírja a terhelést, ugyanakkor kevésbé van „elhasználódva”, mint sok más újonc futó, tekintve, hogy a draftra junior idénye után, 21 évesen jelentkező játékos egyetemi karrierje alatt csak 671 carry-t jegyzett összesen (viszonyításképpen: ugyanez a szám Montee Ball esetében 924). Arról, hogy milyen típusú running back, sokat elárul, hogy az előző szezont 244 font körüli súllyal játszotta végig, ami már inkább fullbackekre jellemző tömeg, fontos azonban tudni, hogy a februári NFL Scouting Combine-on már 230 fonttal mérlegelt, ez a súlykülönbség pedig rengeteget számít. Biztosak lehetünk benne, hogy ugyanazt a rendkívül fizikális játékstílust fogja hozni, mint college szinten (ahogy az a meccsvideókon is látható, sohasem áll le, minden egyes plusz yardért megküzd), ugyanakkor a leadott súlynak köszönhetően egyúttal gyorsabb és agilisabb is lesz, noha sebességével, mozgékonyságával eddig sem volt komoly probléma. Összességében elmondható, hogy korábbi méreteihez képest is meglepően gyors és atletikus volt (elég csak megnézni a Boise State elleni mérkőzésen bemutatott ugrását, mely az előző egyetemi futballszezon egyik legemlékezetesebb jelenete), a nagyjából 15 font mínusz révén pedig mindez fokozódik. Ez különösen annak ismeretében előnyös, hogy az új támadófal-edző, Jack Bicknell Jr. érkezésével várhatóan előtérbe kerül futójátéknál a zóna alapú blokkolás, vagy legalábbis gyakran fogja ezt alkalmazni a csapat, ennél a sémánál pedig azon túl, hogy az offensive linemanek esetében alapkövetelmény a mozgékonyság, a backfielden is kellően gyors játékosra van szükség. Redman, és főként Dwyer kevésbé illik ebbe a rendszerbe, velük a tavaly alkalmazott klasszikus power blocking scheme-nél is túlságosan a belső futásokat kellett erőltetni, ezért sem lehetett hatékony a Steelers futójátéka, Bell szerepeltetése azonban ismét lehetővé teszi, hogy nagyobb hangsúly kerüljön a külső futásokra. Bell kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy elkapások terén kimondottan jónak számít az RB prospectek viszonylatában (az MSU pro day-en is elsősorban ezt akarta bizonyítani, és a beszámolók alapján sikerült is), ugyanis Haley idén gyakrabban akarja bevonni a futókat a passzjátékba. Pass protectionben viszont fejlődnie kell: fizikuma megfelelő ahhoz, hogy fel tudja tartóztatni a passz siettetőket, de a technikáján még van mit csiszolni, illetve nem ritkán az is előfordul, hogy lehorgonyzás helyett szükségtelenül cut blokkal próbálkozik.Bellnek tehát látszólag minden adottsága megvan ahhoz, hogy feature back legyen az NFL-ben, és már az idei training campben a kezdő pozícióért fog harcolni. Semmi sem garantálja, hogy rögtön újoncként ki tudja sajátítani magának ezt a szerepkört, de talán nem túl merész állítás, hogy nulla profi meccsel a háta mögött is jobb esélyekkel indul, mint a többi, jelenleg rosteren lévő running back.
Bell középiskolai prospectként nem volt túl népszerű a nagyobb egyetemek körében, a kiemelt (BCS) konferenciákba tartozó iskolák közül csak a Michigan State ajánlott neki ösztöndíjat, így az ohiói játékos számára lényegében evidens választás volt a Spartans futballprogramja. Újoncként azonnal bevetették; a 2010-es szezon nyitó fordulójában, a Western Michigan elleni mérkőzésen történő debütálása alkalmával 141 yardot, valamint 2 touchdownt szerzett, és ehhez mindössze 10 carry-re volt szüksége. Eleinte nagyszerű formát mutatott, többek között 3 TD-s produkcióval állt elő a nem túl veretes Northern Coloradóval vívott összecsapáson, illetve az ősi rivális Michigan ellen is szerzett egy hatpontost, az idény előrehaladtával azonban egyre kevesebb lehetőséget kapott a hármas holtversenyben Big Ten bajnoki címet szerző, de a kiemelt bowlokról lemaradó Spartans támadóegységében. Eredetileg a 2011-es szezonban sem ő került a depth chart élére, de az utolsó hat mérkőzésen már kezdőként szerepelt, és végül 948 futott yarddal, valamint 13 touchdownnal első lett a csapaton belül. A spártaiaknak ezúttal nem jött össze a konferenciagyőzelem, a Big Ten történetének első fináléjában kikaptak a Wisconsintól, a 2012-es év pedig egyenesen katasztrofálisra sikeredett az MSU számára, miután az idényt megelőzően még főcsoportelsőségben reménykedő gárda 7-6-os mutatóval zárt. A szezon elejétől kezdőként játszatott Bell teljesítményére ugyanakkor nem lehetett panasz, főként ha figyelembe vesszük, mekkora teher nehezedett a vállára: Kirk Cousins távozásával és az elkapósor szinte teljes kicserélődésével a Sparty passzjátéka kis túlzással életképtelenné vált, Bell gyakorlatilag egymaga cipelte hátán az offense-t, amit megfelelően példáz, hogy az NCAA (akkor még) 124 egyetemet magába foglaló élvonalában (FBS) ő jegyezte a legtöbb carry-t, szám szerint 382-t. 1793 futott yarddal zárta az idényt, ezt követően pedig természetesen beválasztották a Big Ten elsőszámú álomcsapatába.
Bellnek tehát látszólag minden adottsága megvan ahhoz, hogy feature back legyen az NFL-ben, és már az idei training campben a kezdő pozícióért fog harcolni. Semmi sem garantálja, hogy rögtön újoncként ki tudja sajátítani magának ezt a szerepkört, de talán nem túl merész állítás, hogy nulla profi meccsel a háta mögött is jobb esélyekkel indul, mint a többi, jelenleg rosteren lévő running back.