A várakozásoknak megfelelően már a draft korai szakaszában érkezett elkapó a csapathoz, nem is akármilyen.
Wheaton egyetemi éveit az Oregon State-en töltötte 2009 és 2012 között. Már újoncként játéklehetőséghez jutott a Beavers színeiben, bár szerepe nagyon limitált volt; mindössze 8 elkapás és 11 futás erejéig kapta meg a labdát freshman idényében. A következő három szezonban egyaránt első lett a csapaton belül elkapott yardokat tekintve, 2010-ben 675-tel, 2011-ben 986-tal. Az igazi áttörést a tavalyi év hozta meg számára, közel száz elkapásból 1244 yardot ért el, és több mint kétszer annyi touchdownt szerzett, mint addigi karrierje során összesen, szám szerint 11-et. A 2011-es honorable mention All-Pac-12 elismerés után tavaly már a konferencia elsőszámú álomcsapatában kapott helyet. A Beavers futballprogramjának történetében ő jegyzi a legtöbb elkapást 227-tel, többek között olyan játékosokat megelőzve, mint T.J. Houshmandzadeh vagy Chad ’Ochocinco’ Johnson.
Biztosra lehetett venni, hogy draftolni fogunk elkapót, és az sem jelentett meglepetést, hogy erre a lépésre már a játékosbörze második napján sor került. Előzetesen talán valószínűbbnek tűnt egy possession receiver érkezése (mint tudjuk, végül ez sem maradt el), azonban Wheaton kiválóan illeszkedik a Haley által alkalmazott támadószisztémába.
Wheaton pozitívumainak listája azonban nem merül ki ennyiben. Méretei nem egy prototípus elkapóra emlékeztetnek, de ehhez képest kellően fizikális játékos. Press coverrel szemben is jelentős tapasztalattal rendelkezik, nagyban köszönhetően az Oregon State edzéseinek (a Beavers rendszeresen ezt a technikát alkalmazza cornerbackjeinél, a tréningek alkalmával Wheaton például az idei drafton ugyancsak kiválasztott Jordan Poyerrel is sokat viaskodhatott); robbanékonyságán, oldalirányú agilitásán túl megfelelő kézhasználata is lehetővé teszi, hogy szoros őrizetben is el tudjon szakadni a védőktől. Elkapó mozdulata természetes, a testétől távol érkező labdákat is magabiztosan húzza be, az oldalvonal mellett is megbízható. Azt követően sem áll le, hogy megszerezte a labdát; jól mozog, stiff armja hatékony, ebből kifolyólag az elkapás utáni yardszerzésben is jeleskedik. A sebessége nyilvánvalóan megvan ahhoz, hogy vertikális útvonalakon szinte bárkit lehagyjon, de ezen túlmenően nagyszerűen is futja a mély route-okat, jól követi a labdát a levegőben, így deep threatnek sem utolsó. Az sem elhanyagolható szempont, hogy sohasem voltak problémás ügyei a pályán kívül, minden edzésen keményen dolgozik, nem hiába volt csapatkapitány a Beavers-nél.
Érdemes bővebben szót ejteni Wheaton sokoldalúságáról, amit a draftolása utáni sajtótájékoztatón Haley is külön kiemelt. Az újonc receiver a pálya szélén és slotban egyaránt bevethető, így amikor pályára kerül, a koordinátornak bőven lesz variációs lehetősége az elkapókat illetően, de van egy másik érdekes aspektusa is Wheaton játékának. Az említett sajtótájékoztatón Haley úgy fogalmazott, hogy az Oregon State-ről érkező WR-nek inkább running backekre emlékeztető a felépítése, amiből a Beavers edzői is próbáltak előnyt kovácsolni. Wheaton egyetemi pályafutása alatt összesen 83 alkalommal kapta meg futáshoz a labdát, főként fly sweep és end around playeknél, ami meglehetősen magas szám egy wide receiver esetében, de 631 futott yardja (7.6-os átlag) és 5 TD-je bizonyítja, hogy igencsak eredményesen ténykedett ezen játékok során. Remélhetőleg Haley (végre) kellően kreatív lesz, és Wheaton a Steelers színeiben is meg tudja lepni az ellenfeleket néhány hasonló futással.
Ami Wheaton gyengeségeit, játékának fejlesztésre szoruló elemeit illeti... A press coverage elleni rutin és megfelelő technika ellenére a fizikálisabb cornerekkel nehezebben veszi majd fel a versenyt, de gyorsaságával, agilitásával képes lehet kompenzálni fizikális hátrányát. Ez a fajta limitáltság blokkolásnál még inkább kiütközik, egyrészt nem nehéz erőből elnyomni, másfelől blokkolási technikája is bőven hagy kívánnivalót maga után. Ami még szembetűnő a meccsfelvételeken, hogy bár megbízhatóan kap el, néha előfordul, hogy könnyűnek tűnő labdák csúsznak ki a kezéből (például az Oregon elleni meccsvideón, 3:38-nál látható egy ilyen jelenet), ami leginkább koncentrációs hiányosságra vezethető vissza, de ez mindenképpen orvosolható probléma. Szintén korrigálni kell nála, hogy olykor úgymond a testével próbál elkapni - nem szabad túl közel engednie a labdát, ki kell nyúlnia érte.
Haley és Richard Mann WR coach egy sokoldalú, kiforrott receivert kapott a kezei alá Wheaton személyében, aki remekül illeszkedik a Steelers jelenlegi támadósémájába - a harmadik körben nem túlzás stealnek nevezni egy ilyen játékost. Karrierje elején nyilván folyamatosan Wallace-hoz fogják viszonyítani teljesítményét, de már most elmondható, hogy jóval komplexebb játékos, mint Miamiba költöző „elődje”. Wheaton igazi playmaker, képességei már újoncként is jelentős játékidőre predesztinálják, de a training campben zajló versenytől is nagyban függ, hogy első pittsburghi idényében mekkora szerep jut neki a támadósorban. Egyedül Antonio Brown helye biztos, mint elsőszámú elkapó, és bár a rutin Sanders, Cotchery, valamint Burress mellett szól (nem mellesleg a hatodik körös választottról, Justin Brownról sem szabad megfeledkezni), ha Wheaton bizonyít, akkor nem kizárt, hogy már az első fordulótól rendszeresen pályára küldi Haley. Véleményem szerint Wheaton volt a Steelers legjobb pickje az idei drafton.
Vass Ádám