A Steelers egy jövő évi harmadik körös draftjogot adott a nagyszerű safety-ért. Thomas középiskolai végzősként először a Louisville-hez kötelezte el magát szóban, végül azonban a Kentucky állambeli egyetemmel azonos konferenciában szereplő Syracuse-ra iratkozott be. Freshman évében hét mérkőzésen kezdett; linebacker, cornerback és strong safety poszton egyaránt alkalmazták. Az Orange-nál töltött második idényében ismét hét találkozón jutott lehetőséghez kezdőként, a következő szezonban pedig már abszolút alapembernek számított, függetlenül attól, hogy lábsérülés miatt két meccset ki kellett hagynia. Fontolgatta, hogy jelentkezik a 2012-es draftra, de maradt az egyetemen, és végzős évében, a védelem egyik vezéreként 88 szereléssel első lett a csapaton belül, kiharcolt három fumble-t, valamint szerzett két interceptiont, a szezon végén pedig beválasztották a Big East első számú álomcsapatába.
Thomas fő negatívumának mindig is az alulméretezettségét tartották, safety létére csak 5-9 magas, de több okból sem kell emiatt igazán aggódnunk. Egyrészt a Steelers jelenlegi két kezdő safety-je, Clark és Polamalu sem számít égimeszelőnek 5-11-es, illetve 5-10-es magasságával, valamint más csapatoknál is találhatunk olyan játékosokat a poszton, akik átlagon aluli méreteik ellenére teljesítenek klasszis szinten, elég csak Earl Thomasra vagy Eric Weddle-re gondolni. Másrészt az egykori Syracuse-játékos 40,5 inches emelkedéssel kompenzálja magasságbeli hátrányát. Viszonyításképpen: a februári combine teljes, több mint 300 fős mezőnyéből mindössze két résztvevő tudott ennél jobb eredményt felmutatni. Thomas mért eredményei nem csak ebben a kategóriában számítanak kiemelkedőnek, 40 yardos sprintben (4.42 másodperc) és fekvenyomásban (28 emelés) egyaránt első lett a safety-k között. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a 4. körös választott csak egy szimpla workout warrior, kimagasló sebessége és ereje a pályán is visszaköszön. Thomast rendkívül agresszív játékstílus jellemzi, igazi hard hitter. Néha talán túlzásba is viszi a nagy ütközéseket, aminek olykor elhibázott szerelés az eredménye, de ez könnyedén korrigálható. Túl azon, hogy sebességét megfelelően kamatoztatja coverage-ben, technikája is megfelelő (backpedalja kifogástalan, laza csípővel, alacsonyan játszik), robbanékonyságának, agilitásának köszönhetően pedig blitzeknél is hatékony. Sokoldalúságához tehát nem férhet kétség, amit a Syracuse védőkoordinátora, Scott Shafer is igyekezett kihasználni: egyetemi évei alatt Thomas a secondary minden posztján megfordult, játszott mindkét safety pozícióban, és nem csak slot, hanem - ahogy a Pitt és a USC elleni meccsvideókon is látható - szélső elkapókkal szemben is felállt egy az egyben; emberfogásban és zónázásban egyaránt nagy tapasztalattal rendelkezik. Ez a fajta verzatilitás volt az egyik fő érv a draftolása mellett, amit sajtótájékoztatója során a DB edző, Carnell Lake is kiemelt (angolul tudóknak érdemes meghallgatniuk a teljes nyilatkozatot). Nyilvánvaló, hogy hosszútávon kezdőként számolunk Thomasszal (hogy free vagy strong pozícióban, az lényegében mindegy, mert ahogy Lake is elmondta, a Steelers safety-inek mindkét posztot tudniuk kell játszani), de ha viszonylag gyorsan alkalmazkodni tud LeBeau híresen bonyolult rendszeréhez, akkor már újoncként jelentős szerep várhat rá, mégpedig a következők miatt. Mint ismert, a három elkapós offense formációkra a védelmek alapvetően a nickel package alkalmazásával reagálnak, vagyis ilyenkor a front seven egyik tagját egy extra defensive backre (nickel back) cserélik le. A Steelers esetében - 3-4-es base defense-ről lévén szó - ez azt jelenti, hogy többnyire a nose tackle helyett érkezik az ötödik DB, a defensive endek pedig DT pozícióba húzódnak, kialakítva az alap 2-4-5-ös nickelt. Ennek a formációnak egy módosulata a Big Nickel, mely az utóbbi időben, a „hibrid” TE-k elterjedésével kerül egyre inkább előtérbe az NFL-csapatoknál. Elég csak Rob Gronkowski vagy Aaron Hernandez nevét említeni, és bizonyára mindenki tudja, miről beszélek. A védőkoordinátorok (főleg két tight endes formációknál) a Big Nickel csomagot alkalmazva, egy extra safety behozatalával próbálják elkerülni az olyan matchupokat, amikor egy fizikális hátrányban lévő, úgymond nem elég erős cornerbacknek, vagy épp ellenkezőleg, egy nem elég gyors, coverage-ben kevésbé képzett linebackernek kellene védekeznie egy ilyen típusú tight enden. A védőkoordinátoroknak tehát mindenekelőtt a tight endek térhódítása miatt kell ehhez a personnelhez nyúlniuk, de más előnyei is vannak. LeBeau bevallottan azzal a céllal kezdte el alkalmazni egyre gyakrabban a Big Nickelt, hogy amikor a védelemnek három vagy több elkapó ellen extra defensive back(ek)et kell behoznia, akkor ne csak a coverage legyen megfelelő, hanem ezzel párhuzamosan futás ellen is hasonló hatékonysággal tudjanak fellépni a védők, mint a run defense szempontjából egyértelműen kedvezőbb base 3-4 formációban. Márpedig a mai, passzorientált NFL-ben liga szerte fokozatosan szorul vissza az alap 4-3 vagy 3-4 használatának aránya, a védelmeknek egyre többször kell 5 vagy több defensive backes personnellel kiállniuk. Az alábbi táblázatok azt mutatják, hogy az utóbbi öt szezon során, az összes mérkőzést figyelembe véve a playek hány százalékában volt 3, 4, stb. defensive back a pályán: A Big Nickelnek többféle változata létezik, ezek közé tartozik a képen látható formáció is: A Big Nickel ezen verziójánál egyrészt végbemegy a base 3-4 és a sztenderd nickel package közti változás, tehát egy defensive lineman egy cornerbackre cserélődik, másrészt ezen túlmenően az egyik belső linebackert leváltja egy safety, egészen konkrétan Polamalu, aki ezután gyakorlatilag safety - belső linebacker hibrid szerepkört tölt be, Troy megüresedett helyén pedig a harmadik számú safety lép pályára - ez lenne 2013-ban Shamarko Thomas. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy két évvel ezelőtt, (többek között) a Patriots elleni alapszakasz-mérkőzésen Harrison és Worilds sérülése miatt Timmons-nak kellett ROLB-t játszania. Farrior ugyancsak sérült volt, így a Steelers kezdő ILB-párosát Foote és Stevenson Sylvester alkotta, utóbbi helyét azonban Polamalu vette át nickelben, míg ilyen esetekben klasszikus safety-ként Mundy került pályára. Ezt a megoldást részben - a sérülések miatt - a kényszer szülte, de nagyszerűen működött a New England ellen, és elviekben semmi akadálya annak, hogy rendszeresen használja a csapat. Az egésznek természetesen Polamalu a kulcsa, aki köztudottan rendkívül sokoldalú játékos: egyrészt run supportban remekül teljesít, így futójátéknál nem jelent komoly hátrányt, hogy egy linebacker helyét ő veszi át, de ami a legfontosabb, hogy passzvédekezésnél jóval nagyobb flexibilitást biztosít az ő jelenléte, mintha Foote lenne a pályán (Timmons az első számú ILB, tehát idén ilyen csomagok alkalmazásakor Foote-ot váltaná Troy), elvégre blitznél, zónázásnál, tight enddel vagy running backkel szembeni egy az egy elleni védekezésnél, stb. egyaránt kiemelkedő szintet képvisel. Talán már az előző szezonban is sokkal többször láthattuk volna ezt a felállást a védelemtől, ha Polamalunak nem kellett volna a meccsek több mint felét kihagynia sérülés miatt. Így viszont többnyire nickelben is a pályán maradt Foote, akit coverage-beli limitáltsága miatt gyakran kellett blitzre küldenie LeBeau-nak (összesen 189 play során), ezáltal azonban kiismerhetőbbé vált a védelem, csökkent a variációs lehetőségek száma zone blitznél. Mindez a korábban leírtak szerint korrigálható - nehéz elképzelni olyan felállást, amely a fent ismertetett formációnál nagyobb verzatilitást tud biztosítani passzvédekezésben. Egy másik szituáció, amikor hatékonynak bizonyulhat a Big Nickel: A képet látható play során a Cowboys két wide receiverrel és két tight enddel állt fel (12 personnel), melyre a Steelers base 3-4 formációval válaszolt. A két safety, Clark és Polamalu mélyen védekezett, a Dallas elit tight endjét, Jason Wittent a coverage-ben posztja legjobbjai közé tartozó Timmons őrizte, a running backre pedig Foote figyelt, így a slotban elhelyezkedő második számú tight endet, James Hanna-t Harrisonnak kellett követnie emberfogásban. A Steelers által pályára küldött personnel megfelelő lett volna, ha az ellenfél futójátékot hív a fenti a formációból, vagy akár abban az esetben is, ha Wittenhez hasonlóan Hanna ugyancsak tradicionális in-line TE pozícióból indul, passzjáték szempontjából viszont mismatch alakult ki az újonc tight end és a coverage-ben már kevésbé hatékony Harrison között, amit a Cowboys ki is használt: Romo és Hanna 29 yardos összjátéka révén értek el first downt a dallasiak. Annak tükrében, hogy a tight endek elleni védekezés egyik legkézenfekvőbb eszköze a Big Nickel, nem kizárt, hogy gyakrabban fordul elő idén a fentihez hasonló helyzetekben, hogy LeBeau ezt a csomagot alkalmazza base defense helyett. Elképzelhető például egy olyan verzió, mely szerint Thomas váltja valamelyik defensive linemant, Polamalu ezt követően passzjátéknál man-to-man védekezhet az egyik tight enden, illetve a futás elleni védelmet stabilizálandó azt is megteheti Coach Dad, hogy az egyik defensive end lesz a lecserélt védőfal-ember, a nose tackle pedig marad a pályán (erre is láthattunk már példát korábbi meccseken). Ez persze csak egyetlen, nagy vonalakban vázolt lehetőség a sok közül, ezen kívül számtalan alternatívát lehetne felsorolni a játékosok, pass rush - coverage feladatok, stb. variálásával. És hogy miért lehet a 2013-as Steelers defense-nek integráns része a Big Nickel, akár három (vagy több) wide receiveres, akár két tight endes formációk ellen? Elég csak körbenézni a csoporton belül… A Ravens Jim Caldwell által koordinált támadóegységében az eddigieknél jóval nagyobb hangsúly kerül a passzjátékra (ezt a playoffban látottak is bizonyítják), gyakrabban küldenek majd pályára három vagy több elkapót, ugyanakkor borítékolható, hogy Ray Rice-szal (aki elkapásban is a liga legjobb running backjei közé tartozik) a futójátékuk is hatékony marad. Nem utolsó sorban Dennis Pitta és Ed Dickson révén egy kimondottan jó tight end párossal is rendelkeznek a hollók. A Bengals az idei drafton Tyler Eiferttel bővítette tovább Andy Dalton fegyverarzenálját, és biztosak lehetünk abban, hogy a liga kreatívabb offenzív koordinátorai közé tartozó Jay Gruden számtalan módot talál arra, hogyan tud mismatcheket kreálni az újonc tight end és az egykor szintén első körben kiválasztott Jermaine Gresham együttes alkalmazásával. Ha ez nem lenne elég, a Ben-Jarvus Green-Ellisnél jóval sokoldalúbban használható Giovani Bernard is Cincinnatiben landolt, aki talán már rookie idényében átveszi az all-down back szerepkört. Clevelandben az új edzői stáb tagjai közül Rob Chudzinski és Norv Turner támadófilozófiájának is kiemelten fontos szereplői a tight endek. Ilyen szempontból a csoportmeccseken túl kiemelhető például a Patriots elleni mérkőzés (addigra már valószínűleg Gronkowski is egészséges lesz, illetve a hazafiak kifejezetten hatékony futójátékot vonultattak fel tavaly), vagy a Lambeau Fieldre tett látogatás; a Packers pass heavy offense-ébe két tehetséges futó is érkezett az idei drafton Eddie Lacy és Johnathan Franklin személyében, valamint gyakori formaingadozása ellenére a tight end Jermichael Finley-t sem szabad félvállról venni. Mindezen tényezők arra sarkallhatják LeBeau-t, hogy idén az eddigieknél is lényegesen nagyobb hangsúlyt fektessen a Big Nickel alkalmazására. Ha a kezdő safety-k közül valaki netán megsérül, akkor nyilvánvalóan Thomasra is nagyobb szerep fog hárulni, de alapesetben ezen package egyes változatai révén juthat már első évében is szignifikáns játékidőhöz a Syracuse-ról érkező újonc. Érdemes lesz figyelni az előszezon-mérkőzéseken, hogy a Steelers próbálkozik-e ilyen védelmi felállásokkal.Vass Ádám