A mai napon a Steelers is megkezdi a felkészülést az előttünk álló szezonra, oldalunk szerkesztői pedig egy közös cikkben foglalták össze az idei training camp legfontosabb témáit.
1. Haley
Ha a tavalyi szezonvégi pozíciónkat tekintjük, a legtöbben úgy gondolják, hogy a rossz szezont leginkább az OC váltásnak köszönhetjük. Elgondolkodtató az a kérdés, hogy Todd Haley valóban jó választás volt-e, illetve hogy az ő személye, tudása és stílusa megfelelő-e, és mondjuk úgy, kompatibilis-e a Steelersével. A döntés mindenesetre nem rajtunk múlott, Haley ugyanis esélyt kapott arra, hogy bizonyíthasson a következő szezonban is, illetve megmutathatja, hogy a tavalyi év egy hosszúra sikerült főpróba volt, és az eredmény csupán abból adódik, hogy még nem igazán tudott összeszokni, és megtalálni a közös hangot a támadóegységgel.
Gondolom abban egyetértünk, hogy ezen belül is a legfontosabb Big Ben és Haley összhangja. Állítólag tavaly az edző és az irányító viszonya még elég hideg, távolságtartó volt, persze hogy ezek a hírek inkább az öltözőből származnak, vagy csak feltételezések, azt pontosan nem lehet tudni. Mindenesetre a Steelers-szurkolók örömére úgy tűnik, az irányító és az offensive coordinator viszonya rendeződni, javulni látszik. Mindenki szerint sokkal többet beszélgetnek egymással, ez többek között abban is megmutatkozik, hogy az új playbook kidolgozásában Roethlisberger is aktívan részt vett, Haley és ő sokszor beszélgettek erről a témáról kettesben is.
Hogy milyen lehetett az edző viszonya a támadóegységgel tavaly, ezt nem tudhatjuk pontosan. A szurkolók, újságírók, egyszóval a külső szemlélődők szerint ő és a fiúk még nem rázódtak kellően össze, Haley személye még idegen lehetett nekik, nem pedig egy vezér, vagy egy barát. A játékosok, illetőleg maga az OC nyilatkozatai is hasonlókról tanúskodnak, bár ők sokkal diplomatikusabban közelítették meg a kérdést, és inkább csak a szakmai dolgokról beszéltek. Szerintük a legnagyobb probléma a nyelvezettel volt, ez azt jelenti, hogy sokszor nem igazán értették, mit is szeretne pontosan Haley tőlük, noha ezeket a dolgokat a játékosok tudták, és ezerszer végrehajtották régebben, csak ők azt eddig máshogy hívták. Hogy valóban csak ennyi lett volna a probléma a tavalyi szezonban, azzal már nem érdemes foglalkozni. Haley és a játékosok szerint idén már nagyon jól megy közöttük a kommunikáció, kellően összeszoktak, és a pályán kívül is sokkal jobb a viszonyuk a tavalyihoz képest.
Persze a szakértőbb szemek nem elégednek meg a jó viszonnyal. Többen úgy gondolták, hogy a rosszul sikerült szezon annak köszönhető, hogy Haley stílusa, illetve a Steelers támadóegységének stílusa nem fér össze egymással. Hogy pontosítsunk, a támadásokat és formációkat érdemes a játékosok stílusához és képességeihez igazítani; sokan úgy gondolják, hogy ezt Haley nem tette meg. Big Ben játékára ez különösen igaz lehet, talán az ő egyedi, sokszor meggondolatlan, spontán, vakmerő, de mégis hatásos játéka áll a legmesszebb attól, amit az edző képvisel, a precizitást, a szabályokat, a megfontoltságot. Persze ahogy Ben idősödik, és egyre több sérülést szedhet össze, már nem parádézhat annyit egyedül, vagy futhat fejjel előre, mint régen, és Haley alkalmas lehet arra, hogy idővel visszafogja az irányítót, ugyanakkor teljesen kiölni sem szabad belőle ezt a hajlamot (nem is lehetne), és van, amit meg is kell tartani belőle. Idén mindenesetre Haley úgy nyilatkozott: „Azt kell
játszani, ami az erősségük, és azt kell csinálni, amit jól tudnak csinálni.” Reméljük, hogy a Bennel való beszélgetéseknek is meglett az eredménye, és mindketten engedtek valamicskét a másiknak, hiszen ha megvan az összhang, a jó hangulat és az egyetértés, azt a csapat is érzi, és később rájuk is átragad majd.
Nem mernék találgatásokba bocsátkozni, hogy mit várhatunk tőlük jövőre, de az biztos, hogy az összeszokás hiányára már nem lehet fogni, úgyhogy ha másért nem is, ezért teljesíteni kell!
2. Kezdő running back lesz-e Le’Veon Bell?
Az előző szezon történései után nem lehetett azon csodálkozni, hogy 2008-at követően ismét adott a Steelers komoly draft picket egy futóért. Az idei évben részint az NFL egyre inkább passzorientált játékának, részint pedig talán annak köszönhetően, hogy nem volt előzetesen igazán komoly futó az egyetemről, végül az első körben sehol nem kelt el RB. A második körben aztán be is húzta a Steelers, amit vártunk, Giovani Bernard (Bengals) után második RB-ként draftolta a csapat Le’Veon Bellt. A korábbi Michigan State játékosról már olvashattatok hosszabb összefoglalót, amiben bemutattuk erősségeit és gyengeségeit is, az azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy megkaphatja a lehetőséget kezdőként Haley-től.
A feltételes mód azonban lehet, hogy egészen az első mérkőzésig ott lesz Bell neve mellett. Redman ugyanis nagyon komolyan készül az új idényre. Nyilatkozatai alapján 10 fontot szeretne leadni magáról, valamint folyamatosan egy futóedzővel készül, hogy az új szezont a lehető legjobb formában kezdje el. A korai munkakezdés és a diéta mindenképp szimpatikus, és Redman biztos, hogy meg is fogja kapni a lehetőséget. A kérdés csak az, hogy jobban tud-e élni vele, mint tette azt tavaly.
Aláírta 1 éves tenderét Dwyer is az év elején, így ő is biztosan fog kapni lehetőséget; megmutathatja majd, hogy érdemes-e rá, de mindenesetre sokat kell fejlődnie, különösen a szélek támadásában.
A tavalyi évhez képest változást jelent, hogy mivel egy vád szerint Rainey asszonyverésbe keveredett, őt a Steelers azonnali hatállyal kivágta a csapatból, viszont egyelőre maradt Baron Batch, aki várhatóan a 4. RB posztért lehet idén is harcban.
LaRod Stephens-Howling is a csapathoz került Arizonából, aki komoly versenyben lehet a 4. pozícióért, mivel erősségei közé tartozik még a kickoff utáni visszahordás is. Korábbi csapatában is inkább ebből a szempontból építettek rá, így nem lesz meglepő, ha idén is a speciális csapategységben találja magát.
A rosteren van még jelenleg Curtis McNeal is, de a korábbi USC RB, aki draftolatlan szabadügynökként került a csapathoz, egyelőre nem várható, hogy tagja legyen az 53 fős keretnek. Az 5-7 magas játékos legjobb idénye két éve volt, akkor sikerült 1000 yard fölé kerülnie, de egyetemi szinten nem tudott igazán kiemelkedőt nyújtani.
3. Pozíciós harcok WR poszton
A tavalyi év sikertelenségében meghatározó szerepet játszottak elkapóink is. A rengeteg elejtett labda sokszor nyomta rá bélyegét a mérkőzés alakulására, és várható, hogy az elkapók szereplésén idén is sok fog múlni. Egy biztos, a tavalyi évhez képest mindenképp pozitív, hogy nem lesz olyan WR a csapatban, aki nem veszi fel időben a munkát. Ki ne tudná, hogy a szélvészgyors Wallace Miamiban kötött ki, hatalmas pénzt keresve, így egy 3. körös újonc került a csapathoz Markus Wheaton személyében, aki reméljük, hogy hamar tudja pótolni a Steelers történelmének leghosszabb támadó TD-jében is aktív szerepet vállaló elkapót. Mindenesetre Antonio Brownnal és Emmanuel Sandersszel a helyük biztos a rosteren, reméljük persze, hogy sérülések nem hátráltatják munkájukat.
Ejtsünk most szót tehát a csapat többi elkapójáról, akik közül még ketten valószínűleg tagjai lesznek a végső 53 fős keretnek. Erre a két pozícióra lényegében három komoly pályázó is akad, név szerint Plaxico Burress, Jerricho Cotchery és az idei 6. körben draftolt Justin Brown. Előbbi kettő rutinos, legalább 10 évadot lehúzó játékos, míg Brown komoly ígéret lehet a RZ szituációkban.
Burress régi kedvenc Pittsburgh-ben, már sok mindenen túl van pályafutása során, de úgy tűnik, továbbra is igencsak motivált, ráadásul bár tavaly év végén nem tudott segíteni igazán a csapaton, fénykorában igazi elit elkapó volt. Ezen persze túl van, de úgy tűnik, a csapat háza táján bíznak még benne, és a balhéi is már elvesztek a múlt árnyékában.
Cotchery szintén hasznos tagja volt a csapatnak, azonban úgy tűnt, nem használjuk eléggé. Az egész tavalyi szezonban csak 1-1 szituációban, különösen a 3. kísérleteknél használtuk, ahol nem is mutatott rossz teljesítményt. De ebben a ligában ez a teljesítmény kissé kevés, persze lehet, hogy ez inkább a hívások hibája volt, így könnyen elképzelhető, hogy Cotchery nem lesz a roster tagja. Ha esetleg sérülés történik, akkor azért megnyugtató, hogy bekerülhet a csapatba a 31 éves játékos.
Brownról korábbi cikkünkben már esett szó. Kifejezetten tehetséges, jó kezű játékos, aki az Oklahoma egyetemen bizonyított, a csapat 4. körben draftolt irányítójával együtt. Tavaly a Soonersben 12 yard/elkapás mutatója volt, valamint 5 TD-t szerzett elkapások után.
A futottak még kategória versenyzőit is minden bizonnyal láthatjuk az előszezon mérkőzésein, így őket is meg kell említeni. Köztük is elsősorban David Gilreath-ot, aki tavaly a sérülések miatt már megmutatta magát alapszakasz-mérkőzésen is. Igaz mindössze 1 futással és 7 yarddal tudta segíteni a Steelerst. Fejlődése nem mondható éppen látványosnak, valószínű hát, hogy nem lesz helye a legjobb 53-ban.
Kashif Moore és Derek Moye is a bő keret tagja, de a játékosokról csak annyit lehet tudni, hogy korábban egyetemi karrierjük során többet mutattak magukból, mint amire vitték. Mindketten 2. évüket kezdik az NFL valamelyik csapatánál, és gyakorlatilag részvételük a szűk keretben komolyabb meglepetéssel érne fel, bár tény, hogy Moye magassága akár komoly potenciál is lehetne a RZ szituációkban, de ennek ellenére sem gondolom, hogy csapatba kerülhetnek.
A jelenlegi kerethez tartozik még J.D. Woods, aki újonc; a West Virginia egyetemről érkezik, mint draftolatlan szabadügynök. Az egyetemen komoly szerepet nem kapott ugyan, de várhatóan az előszezon-meccseken megkapja majd a bizonyítási lehetőséget Tomlin mestertől, azonban az idei alapszakasz mérkőzéseken szereplése szinte kizárt.
4. Miller helyettesítése
Ahogy tavaly ilyenkor Mendenhall és Hampton, úgy idén Heath Miller fut versenyt az idővel. Az előző idény végén térdszalag-szakadást szenvedő tight end felépülése a hírek szerint jól halad, egyelőre azonban csak találgatni lehet, hogy már a training campben is edzhet-e (esetleg pályára is léphet valamelyik előszezon-meccsen), csak az alapszakasz nyitányára épül fel, vagy netán PUP-listán kell kezdenie az idényt. Amennyiben a szezon elején még nem állhat a csapat rendelkezésére, akkor a jelenleg rosteren lévő játékosok közül elsősorban Matt Spaeth-re, David Paulsonra és David Johnsonra hárul(hat) a feladat, hogy megoldják a helyettesítését.
Spaeth két éves chicagói kitérőt követően igazolt vissza Pittsburgh-be, ahol garantáltnak tűnik, hogy Miller mögött második-, míg „Moose” hiányában elsőszámú TE-ként szerepelhet. A Steelers által a 2007-es draft harmadik körében kiválasztott játékos időközben a liga egyik legjobb blokkoló tight endjévé ért be, aki így az újonnan implementált outside zone futásoknál különösen nagy érték lesz, főként ha a blokkolásban ugyancsak a jobbak közé tartozó Millerrel együtt lesznek majd pályán.
Haley első pittsburghi idényét jobbára negatív visszhangok övezték (jogosan), az viszont mindenképpen pozitív változás volt az Arians-féle offense-hez képest, hogy - főleg red zone-ban - sokkal gyakrabban használtuk Millert elkapásoknál, amit a 71 catch, 816 yard, 8 touchdown mutató is alátámaszt. Az igazi kérdés tehát, hogy passzjátékban hogyan sikerül pótolni Millert, elvégre Spaeth-hez hasonlóan David Johnson is egyértelműen inkább blokkoló tight end, valamint tavaly Paulson sem gyakran kapott labdát.
Miller megfelelő helyettesítése nem kizárólag a tight endeken múlik. Mindenekelőtt a red zone offense hatékonyságában érezheti meg a csapat az első számú TE hiányát, így nem véletlen, hogy nagyon korán visszaigazoltuk Plaxico Burresst, valamint a draftról egy másik possession receivert is beszereztünk Justin Brown személyében. Borítékolható, hogy legalább az egyikük rosterre fog kerülni. A West Virginián wide receivert és tight endet is játszó másodéves fullback, Will Johnson korábban azt nyilatkozta, hogy az edzők nagyobb szerepet szánnak neki a passzjátékban, kiváltképp a vörös zónán belül (elképzelhető, hogy H-back szerepkörben), ami szintén azt bizonyítja, hogy a stáb igyekszik minél több opciót biztosítani Ben számára arra az esetre, ha a szezon elején nélkülöznie kell legfőbb RZ célpontját.
5. OL depth
Azt hiszem a kezdő ötösben nincs vita, igaz DeCastro a tavalyi sérülése miatt még nem mutatta meg, hogy valóban korszakos guard lehet, de a bizalom felé töretlen az edzői stábtól. Malecki és Beachum lehet az, aki mindenkinek ismerős név; a két, már tavaly is csereként számba vett faljátékos idén is a keret tagja, és nagy eséllyel első számú cserék lehetnek, akár több poszton is. Malecki mindkét oldali guard poszton bevethető, míg Beachum a jobb oldalon tackle poszton is képes lehet játszani.
A keret tagjai még:
Justin Cheadle, 6-3 magas, 305 font súlyú, 24 éves játékos. Ugyan már nem újonc, azért nagy tapasztalattal nem bír. A tavalyi szezonban a Kansasi Főnököket „erősítette”, de csak az előszezonban volt módja beöltözni és gyepre lépni. Valószínűleg nálunk sem lesz ez másként. PS tagságra talán jó lehet.
Nik Embernate, a San Diego State Aztecs jobb oldali guardja az idén draftolatlan szabadügynökként került a csapathoz. Az alma materében erős futás segítéséről volt „híres”, mind a négy évében kezdő volt. Jó esélye lehet bekerülni az 53-as keretbe, de mivel guardból jól állunk, a pozícióért nagyon meg kell harcolnia. A játékos 6,4 magas és 300 font körüli súllyal rendelkezik.
Mike Farrell, a Penn State valamikori játékosa tackle és guard pozícióban is bevethető, ezért az ő esélyei ezzel szinte a duplájára nőttek. Ahogy az idén draftolatlanként elhozott játékos sem nőtt kicsire, 6-6 magas és 303 font súlyú jelenleg. Azt gondolom, az összes idén hozott draftolatlan újonc közül neki komoly az esélye a rosterre kerülésre, éles harcot vívhat Embernate-tel, igaz ő inkább tackle pozícióban (jobb oldalon) vehető számításba.
Mike Golic Jr., a fiatal játékos édesapja valamikor az NFL-ben edződött, igaz, egy másik falban, ő DE poszton játszott. Mike a Notre Dame Fighting Irish kezdő játékosa volt az elmúlt szezonban, és mind a 13 meccsen pályára is lépett. Farrellhez hasonlóan jó esélyei vannak a keretbe kerülésre, hiszen multi tudású, 6-4 magas és 300 font súlyú játékosról beszélünk.
Guy Whimper az új szerzemények közül a legnagyobb rutinnal és nem mellesleg egy gyűrűvel is rendelkező srác. Játékosként a Giantsnél kezdte a karrierjét, és a Super Bowl XLII-n a Patriots legyőzésével már fiatalon elérte azt, amiről sok játékos a karrierje során végig álmodik csak. A valamikori 4. körös választás eddig 22 mérkőzésen volt kezdő. Tackle poszton a legkomolyabb aspiráns lehet a keretbe.
Joe Long a tavalyi drafton nem kelt el, majd a Rams keretében kötött ki, azonban a végső keretszűkítést már nem élte túl. Mivel szabadon igazolható volt, a sok sérülés miatt novemberben a gyakorló csapatba aláírt a Steelersszel. A tackle tavaly sem tudta a szezon közben meggyőzni az edzői gárdát, így nem is játszott végül. Egy teljes offseason a csapatnál esélyt adhat, hogy bebizonyítsa, csereként helye van a keretben.
Chris Hubbard guardot a Steelers az után hívta magához, hogy az idei drafton senki sem választotta ki. Mint feljebb is írtam, guard poszton egészen jól állunk, így a fiatal srácnak kevés az esélye, hogy akár csak a PS-be is beverekedje magát. Olyan tapasztalt és multi tudású játékosok vannak vele pozícióharcban, akiket az edzőtáborban csak akkor tud lenyomni, ha valami kiugró és kimagasló teljesítménnyel rukkol elő.
6. Élet Hampton nélkül(?)
A modern játékban a klasszikus NT szerepe mintha fokozatosan csökkenne, talán ez is szerepet játszott abban, hogy Hamptont az eddigi szolgálatai elismerése mellett sem igazoltuk vissza, és a rajta megspórolt pénzt inkább más lyuk befoltozására használtuk. A rosteren találhatunk NT-ket, akik közül találgatás lehet, ki lesz a kezdő. Esélyes lehet elsősorban a rutinos McLendon, aki a szisztémát jól ismeri, és beugróként többször is játszott már ezen a poszton, eddig jó kiegészítő volt, most bizonyíthat akár már a táborban, és eldöntheti a harcot a kezdő pozícióért. Nézzük a tékozló fiút, Ta’amut. A tavalyi draftolásakor többen fanyalogtak, hogy sosem lesz meghatározó vagy kezdő NT, erről tett is a szezon végén és ittasan sikerült magát letartóztatni. A Steelers ezt nem szokta értékelni, de mivel a helyzet nem rózsás, most elnéző volt a vezérkar. Ta’amu az idei edzőtáborban vagy a preseason meccseken bizonyíthat a kétkedőknek, és akár képes lehet McLendont is kiszorítani. A D fal középső tagjai még Fangupo és Al Woods. Utóbbi a minicampek alkalmával szót kapott a 2. csapatban mint NT, tehetséges fiatal, azonban rutintalan. Fangupo egy szezonnal és két csapattal a háta mögött érkezett az előző idény végén. Harcra késztetheti a fentieket, de azt hiszem valós esélye nincs a keretbe kerülésre.
7. A Jarvis Jones dilemma
Jarvis Jones: sokakat már a hideg is kirázza a név hallatán, és nem olyan értelemben, mint az elődje nevének említése kapcsán. A draftolása óta szinte minden héten megjelenik egy elemzés, hogy miért szoríthatja ki a kezdőből Worildst, azután pár napra rá, ennek az ellenkezője is. A srác, mint Ádám írásában olvashattátok, nagyon tehetséges és komoly esélye lehet arra, hogy kemény küzdelemre késztesse Jasont, azonban a szezon elején a komplex séma miatt annak az esélye, hogy ő legyen a kezdő, szinte minimális, sőt, szerintem a szezon végén sem lesz még alapember, csak a limitált idő egyre növekedni fog. Persze nagyon boldog lennék, ha rám cáfoln,a és a róla szóló híreknek megfelelően a kiváló munkabírásával, szorgalmával és tehetségével megmutatná a sok Steelers drukkernek, hogy Silverback ugyan tigris lett, de az utódját azonnal megtaláltuk. Az OLB sorunkban vannak még komoly kérdőjelek, persze nem a kezdőben, mert ott a jól fizetett sztárok elkarcolnak, igaz nem azt a színvonalat hozzák, mint amit a pénzükért elvárnánk. Carter és Robinson amellett, hogy a csere posztért küzdenek, esetenként egy-egy pozícióban komoly erősítések lehetnek. Carter ennek tavaly is már adta tanújelét. Reméljük a 3. éves játékos megmutatja, hogy volt értelme őt az 5. körben elhozni. Robinson draftolatlan szabadügynökként került hozzánk, emlékszünk még egy OLB-re, aki szintén így érkezett. Tavaly nem kapott lehetőséget, bár rosteren volt. Idén komoly harcot folytathat, de ezúttal sem lehet több, mint kiegészítőember.
8. Next man up: Cortez Allen
Akiről most nem írok a CB-k kapcsán, az Ike Taylor; az ő helyzete megkérdőjelezhetetlenné vált különösen, ha a tavalyi Giants elleni sérülése utáni szereplésre gondolunk. Sajnos szintén nem beszélhetünk az offseason talán legnagyobb veszteségéről, a New Orleans-ba költöző Keenan Lewis-ról sem, akinek távozása reméljük, nem rengeti meg a csapatrészt. Ebben talán azért is reménykedhetünk, mert Lewis kimagasló teljesítménye, ami a labdaszerzéseket illeti, csak az utolsó néhány mérkőzésen jött elő, korábban ő sem tudott felfelé kilógni a sorból.
A legnagyobb probléma tavaly is a nagyon kevés szerzett labda volt, de a passz elleni védekezés kevés kívánnivalót hagyott maga után. Ebben nagy szerepe volt Cortez Allennek, aki várhatóan Ike mellett a másik kezdő CB lesz az új szezonban. Tavalyi utolsó meccsei nagyszerűen sikerültek, INT és FF is volt a két szezonzáró találkozón.
Egy év után William Gay-t ismét a csapatnál köszönthetjük, és bár amikor elment Arizonába, könnyek nem hullottak érte, de az biztos, hogy egy megbízható CB érkezik vissza Pennsylvaniába. Leginkább talán slotban vehetjük hasznát gyorsaságának, így biztosan sokszor a pályán láthatjuk majd.
Ami a várható cseréket illeti, illetve a több elkapós játékoknál is számításba vehetjük Curtis Brownt, aki remélhetőleg idén kinövi magát, és végre azt kaphatjuk tőle, amit egy harmadik körös pick-től várhatunk.
Található a csapatban egy másik harmadik körös pick is, aki korábban Oaklandben szerepelt. DeMarcus Van Dyke egyelőre nem kapott sok bizonyítási lehetőséget, de Justin King kiesésével megnyílhat az út számára is, hogy többet legyen a pályán. Természetes látszik az, hogy a harmadik körös választás nem jelent sokat, de nagyon bízok benne, hogy ezekben a srácokban több van, mint amit eddig be tudtak mutatni.
Nem feledkezhetünk meg egy másik játékosról sem, aki megpróbál rosterre kerülni idén. Ő is kapott már bizalmat tavaly, de egyelőre tartós szereplését kizártnak tartom. Josh Victorian, akit eredetileg a Ravens szerződtetett, most a második évét kezdi és már jó néhány helyen megfordult. Az öreg talán lát benne fantáziát, persze nehéz olyan játékosokat tartani az ötödik, hatodik pozícióban, aki maradéktalanul tudná a kezdőket helyettesíteni egy sérüléshullám kapcsán. Victorian mindenesetre küzdhet a rosterért, talán leginkább az újonc Terry Hawthorne-nal. Róla korábban már írtunk és amennyiben sikerül fejlődnie a hiányosságaiban, nem csak Victoriant és Van Dyke-ot szoríthatja hátrébb a rangsorban. Köztük nagy meccs várható az edzőtáborban.
A jelenlegi bővebb rosteren még két játékos kapott helyet, de az ő helyzetük változásának esélye teljesen minimális. Persze sajnos a sérülések mindig közbeszólhatnak, azonban reméljük Isaiah Green és Nigel Malone játékára csak akkor kerül sor, ha lenyűgözik a szakmai stábot fejlődésükkel. Egyelőre erre nincs nagy esély. Green egy nyilatkozata szerint többet szeretne, mint egy edzőcsapatban pallérozódni, azonban egyelőre nem láthattunk tőle olyan teljesítményt, amivel meggyőzné a stábot. Malone-nak ez csak az első éve lesz, de a korábbi Kansas State CB esélyei szintén nagyon csekélyek.
Amennyiben öt CB kerül a rosterre, akkor az várhatóan Taylor, Allen, Gay, Brown és Hawthorne lesz.
9. Butler vagy Moorman?
A tavaly draftolatlan szabadügynökként leigazolt Drew Butler annak is köszönhetően nyerhette meg a versenyfutást a punter pozícióért, hogy vetélytársa, Jeremy Kapinos már az előszezonban megsérült. A fiatal rúgó aztán nagy jóindulattal is csak átlagosnak mondható számokat produkált tétmeccseken, így nem meglepő, hogy az idei training campre kapott maga mellé egy veterán riválist. A 37 éves Brian Moorman 2001 óta állt a Bills szolgálatában, egészen addig, amíg a tavalyi szezon elején el nem küldték Buffalóból, majd az idény hátralévő részét a Cowboysnál töltötte. 12 éves profi múltja révén tehát tapasztalt játékosról beszélünk, aki pályafutása korai szakaszában a Steelers új special teams edzőjével, Danny Smith-szel is dolgozott együtt. Tavaly csak hajszálnyival produkált jobb statisztikákat, mint Butler, de a rutin egyértelműen mellette szól (nem mellesleg Shane Lechler mögött a 2000-es évek NFL-álomcsapatának második vonalas tagja), ugyanakkor egy lejátszott idénnyel és egy újabb offseasonnel a háta mögött a másodéves puntertől is várhatunk fejlődést. A párharc abszolút kétesélyes, de ha figyelembe vesszük, hogy az egyik játékos pályafutása már a végéhez közelít, míg a másik csak nemrég kezdte profi karrierjét, akkor nyilvánvaló, hogy a Steelers számára hosszútávon előnyösebb lenne, ha utóbbi bizonyulna jobbnak.
10. Rosterre esélyes UDFA-k
Az idén szerződtetett draftolatlan újoncok között legnagyobb számban támadófal-embereket találhatunk, ami nem véletlen: a Steelersnél jelenleg ezeken a posztokon a (relatíve) legkönnyebb rosterre kerülni, hisz a biztos kerettagnak számító Gilbert, Foster, Pouncey, DeCastro, Adams, Beachum hatos mögött Guy Whimper az egyetlen olyan offensive lineman, aki két évnél nagyobb NFL-rutinnal rendelkezik, ő viszont Jonathan Scotthoz hasonló színvonalat képvisel. Az UDFA-k közül Nik Embernate, Chris Hubbard, Mike Farrell, Mike Golic Jr. és Joe Madsen is Pittsburgh-ben próbált szerencsét, és egy jó előszezonnal gyakorlatilag bármelyiküknek esélye lehet bekerülni az 53 fős keretbe.
Reggie Dunn is az acélvárosban kötött ki, aki azzal vált ismertté, hogy végzős idényében elképesztő sebességét kihasználva 4 kickoffot is touchdownra hordott vissza. Nagyszerű kick returner lehetne belőle az NFL-ben is, de nem valószínű, hogy egy visszahordó specialistának helyet tudunk szorítani a rosteren. Dunn-nak tehát elkapóként is bizonyítania kellene az edzőtábor alatt, ezzel azonban már egyetemi szinten is problémái adódtak, az offense-ben a Utah csapatában sem sokat használták.
A long snapper poszt sohasem kap túl nagy figyelmet, a jónéhány éve Pittsburgh-ben játszó Greg Warrennek viszont az előző szezonban volt néhány megingása, ráadásul kritikus pillanatokban, így a Hawaiiról érkező Luke Ingram megpróbálhatja őt kiszorítani.
Írta: Rapcsák Katalin, Fizel Zoltán, Kuhn László és Vass Ádám