Visszafogott teljesítménnyel is 8 pontos győzelmet aratott a Steelers, a floridai nyárban.
Igazából egy percig sem izgultam a mérkőzés alatt, de azért a Ben fumble utáni percben kezdtek kétségeim támadni a győzelem elérésében. Aztán persze rögtön jött idei első interception után visszahordott TD és megnyugodhattam végleg.
Nem szép dolog egy W után a csapat gyengeségeit górcső alá venni és ki kell emelnem, hogy a labda mindkét oldalán a győzelem egyértelmű volt.
Alapvetően azonban volt okunk bosszankodni a mérkőzés alatt. Bár a védelem hozta önmagát, több esetben is jó megoldásokat láthattunk tőlük, ezúttal a támadók tűntek elég tompának.
Kissé furcsa, hogy mostanában a nyitó drive-okban alig jutunk valamire. Rendre inkább a passzokat erőltettük (elképesztő módon, 11 játékosnak volt elkapása), pedig egyértelműen jól futott ismét a csapat. A visszatérő Ramon Foster ezúttal a futásblokkolásból is jól vette ki a részét, Bell majd pedig Blount pedig most is jól dolgoztak a földön. Ennek ellenére inkább a passzjáték felé terelődött a játék és Big Ben folyamatosan Brown-t kereste labdáival. Ez többnyire azért érthető. A Steelers talán legmagasabban jegyzet támadója ezúttal is jól dolgozott. Ismét, most már az egymást követő 21. mérkőzésen megvolt az 5 elkapása és 84 yardot tett hozzá a csapat teljesítményéhez. Mégis azonban úgy éreztem, hogy a vörös zónán belül talán indokolt lenne mást is bevonni a játékba. Az első alkalommal, amikor az ellenfél 20 yardosán belül jöhettünk, Ben kétszer is Brown felé dobta a labdát, majd pedig a harmadik passzkísérletének sack lett a vége. A következő vörös zónás lehetőség során is mindhárom alkalommal passzjáték volt. Az elsőt Brown, majd a másodikat Miller felé játszottuk, de végül csak a harmadik Palmer felé dobott játék hozta a mérkőzés első 6 pontosát. Aztán amikor harmadik alkalommal voltunk az ellenfél célzónája előtt, ismét három passz következett, illetve a harmadik során Ben kezéből kiütötték azt, de ismét csak nem láttunk futás kísérletét.
A védelem egészen jól összeállt erre a mérkőzésre, igaz LeBeau legendás mérlege az újonc irányítók ellen már előrevetítette, hogy nem Bortles nagy napját láthatjuk. Így is lett. Mindössze 54,8%-os mutató jól jellemzi, hogy sikeres volt védelem taktikája. Bár igazán nagy nyomást most sem tudtunk generálni, az is elég volt, hogy kétszer is labdát tudjunk szerezni, hogy Bortles-t a zsebben tudtuk tartani. Ráadásul a mérkőzés legjobbja az a Brice McCain lett, aki nagyszerűen lopta le a QB labdáját és meg se állt vele az endzone-ig. Érdemes kiemelni még Jason Worilds teljesítményét, aki az egyetlen sack-et szerezte, viszont tőle azért legalább nagyobb nyomás érkezett az irányító felé. A D line egyébként ismét nem nyújtott nagy teljesítményt. Ezen továbbra is nagyon dolgozni kell, különösen Cam Thomastól várnék többet, de egyelőre hiába.
Probléma még, hogy ismét kaptunk 7 zászlót és ezzel 50 yardot engedtük az ellenfelet. A speciális csapatban Golden kettővel vette ki a részét, így alig van olyan alkalom, amikor egy megállított támadás után a támadók jó pozícióból kezdhetnék az építkezést. Sikerült ismét megcsinálni ellenünk negyedik kísérletet és itt érződik igazán, hogy továbbra sem tudjuk megoldani a nose tackle hiányát. (Érdekes lenne, hogy McCullers mit tudna egy ilyen esetben.)
Ha viszont a pozitívumokat vesszük első helyen a secondary-t kell kiemelni. Guy és Allen is jól játszottak, de ezt a formát tartósítani kellene. Ha valaki még fel tud nőni melléjük egy olyan játékkal, amit most McCain mutatott be, az komoly tartást adna a csapatnak.
Összességében azt gondolom, ennyi nem lesz elég a Browns ellen és a támadóknak mindképp fejlődniük kell. A potenciál ott van bennük ez nem is kérdés, de úgy kellene kimenni a pályára, hogy minden lehetőséget meg kell fogni.