Parádés utolsó negyed után Bell szállította a győzelmet, a fontos csoportmérkőzésen. Nem történt semmi más, csak a szokásos. Ismét nyertünk egy nagy rivális ellen egy héttel azután, hogy egy negatív mérlegű csapat vert minket bucira, ráadásul a Heinz Fielden.
Azért a mérkőzés sokáig sokkal nehezebb volt, mint ahogy azt a végeredmény mutatja. Az viszont megállapítható, hogy az idei Steelers tényleg bármire képes, akár egy mérkőzésen belül is.
Elsősorban futásokkal operálva nyertük meg a mérkőzést és külön ki kell emelni azokat a szituációkat, amikor a jobb oldali guard (DeCastro), a fullback (Will Johnson) és valamelyik TE blokkolt keresztbe, teljesen kivéve a Bengals linebackereit valamint a safetyt. Több alkalommal is nagyon ment ez a játék és úgy tűnt teljesen tehetetlenek Bell futásaival szemben.
Pedig ez a Bengals egy nagyon jó, PO érett csapat idén is. Ráadásul hazai pályán az elmúlt két évben ez csak a második veresége volt. Ezúttal viszont ellenállhatatlan második félidőt csinált a Steelers. Ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy a csapat történelmében!!! ez volt az első mérkőzés, amikor az irányító több mint 300 yardot dobott és mellette legalább 195 yardot futott a csapat, illetve történetesen Le’Veon Bell.
Ráadásul Bell 200 yard feletti teljesítménye harmadik egymás utáni mérkőzésén, eddig csak Walter Peytonnak sikerült az egész liga történelmében. Ráadásul Bell 6,1 YPC átlagot hozott az elmúlt három mérkőzésen. (80 futásból 484 yard) Legutóbb egy bizonyos Jerome Bettis tudott három egymást követő mérkőzésen ilyen yardmennyiséget hozni (460), és Willie Parker tudott utoljára 6 yard feletti átlagot legalább három mérkőzésen. Ezekhez a fantasztikus számokhoz persze kell az is, hogy az elmúlt három mérkőzésen 225 play-t játszottunk. Mindhárom mérkőzésen legalább 70-et. Utoljára 2001-ben volt ennyire sok támadójátékunk.
De azért ne szaladjunk el Big Ben teljesítménye mellett sem. Ez volt a hatodik olyan mérkőzése idén, ahol legalább 350 yardot és 3 TD-t dobott pick nélkül. Eddig 3 irányítónak sikerült ez: Peyton Manning, Drew Brees és Tom Brady!
Bryant 94 yardos TD-je az idei NFL szezon leghosszabb játéka. Mindössze 1 yarddal marad el a Steelers történelmének leghosszabb támadójátékától. Az ugyanis 2011. október 23-án volt az Arizona ellen. Mike Wallace 95 yardos elkapása volt.
21,57 yardos átlagot hoz egyelőre Bryant elkapásonként. Ez egészen elképesztő szám, vajon meddig lehet tartani ilyen magasan?! Ezek lennének a legjobb számok 1975 óta. Akkortájt egy John Stallworth nevű úriember kapkodta el nem rosszul a labdákat.
A védelmet is érdemes dicsérni egy kicsit. Az elmúlt három mérkőzésen a harmadik kísérletek esetében a Bengals 56,8%-os teljesítményt mutatott be. Ma ez leesett egészen 27,3%-ig (3/11)!
Nem mehetünk el még egy nagyon fontos adat mellett:
Az első 4 hét során összesen 44 zászlót dobtak a csapatra! Ez elmúlt 4 héten viszont csak 15-öt. Ez hatalmas fejlődés és azt gondolom igazi siker az edzők számára is.
Külön érdemes kiemelni a tegnapi mérkőzésen Arthur Moats teljesítményét. 2 sack valamint egy kiharcolt labda utoljára 2012–ben Timmonsnak sikerült. Ráadásul ő csak azért kapott most több lehetőséget, mert Harrison sérülése nem jött rendbe.
Sajnos azonban volt negatívum is a védekezésünkben. Igazi érdekesség, hogy miután a Jets 67 yardos, a Titans és a Saints 80 yardos TD-t tudott szerezni ellenünk, ez most a Bengalsnak is sikerült egy 81 yardos TD formájában.
Azonban ha a támadók továbbra is ennyire produktívak tudnak maradni, bizonyosan ez az év lesz a Steelers történelmében az az év, amikor a legtöbb pontot szerezzük.
Legközelebb az Atlanta Falcons otthonába látogatunk, ők előbb még hétfő este a Packers vendégei lesznek. Természetesen az eredményről később beszámolunk.