Biztos vagyok benne, hogy mindenki tűkön ülve várta a Bengals elleni mérkőzést. Ugyan azt mondtuk, hogy vereségre számítunk, és Ben is rozsdásan tér majd vissza, azért titkon reméltük, ha nem is mondtuk ki hangosan, hogy Big Ben nagy meccset játszik majd, ami az egész csapatnak lendületet ad, és ezzel sikerül majd megverni a cicákat. Ami a legszomorúbb a történetben, hogy a Bengals ehhez minden segítséget meg is adott nekünk, a győzelem azonban mégsem sikerült. Lássuk, mi is történt pontosan. A D most már hetek óta olyan formát hoz, amit senki sem gondolt volna róluk a szezon elején. Az utolsó percig mérkőzésben tartják a csapatot, megfelelő hatékonysággal állítják meg a játékokat, és a TO-kal rendszeresen megteremtik a momentumokat, lehetőséget adva az O-nak. Ez történt most is, folyamatosan sikerült nyomás alatt tartani Daltont, így Blake és Mitchell 1-1 labdát tudott levadászni a levegőből, végül egyikből sem sikerült pontot szereznünk, de erről majd kicsit később. A Defense érdemeit ezen felül a számok egyértelműen megmutatják; az ellenfél futásait bőven 100 yard alatt tartották, és az ellenünk passzolt 231 yard sem számít soknak, idén csak a Ramsnek és a Ravensnek engedtünk még ennél is kevesebbet. Meg kell említenünk még Heyward blokkolt FG-ját is. Ezek az apró momentumok lennének azok, amik erőt kellene adjanak a pontok gyűjtésében. Sajnos azonban az Offenseben nem volt ilyen rózsás a helyzet. Az első drive kifejezetten jól volt összerakva, rögtön TD-t is lett belőle, ami miatt azt hihettük, hogy Big Ben teljesen jó formában tért vissza közénk. Azonban később látszott, hogy még bizonytalan, a rövidebb passzok ültek, de a hosszabbak rendre homályra sikerültek. Az első félidő sem volt túl sikeres, a first downok is alig jöttek össze, a második félidő pedig már-már botrányosnak mondható Ben 3 intjével. 4 hét kényszerpihenő után azonban emiatt nem hibáztatható. Ehhez hozzá jön még Bell szomorú sérülése a 2. negyedben, ami egyébként a szezonjának végét is jelentette. Az ő kiesésével Big Benen és az O-n még nagyobb lett a nyomás, és ezen sokszor az edzői játékhívások sem segítettek. Erőltettük a hosszabb passzokat, noha láttuk, hogy ezen az estén nem mennek. H. Miller és A. Brown viszont örülhet, az utóbbi 4 hétben szinte a nevüket sem lehetett hallani, de Ben kedvenc célpontjaiként mostantól újra gyűjthetik a TD-ket. Miller 10 elkapást, ebből 105 yardot hozott össze, Brown pedig egy elkapott TD-vel járult hozzá az O statisztikáihoz. A jövő hetet nézve azt mondhatjuk, hogy addigra Ben is biztosan újra formában lesz, Bellt pótlása pedig megfelelő lesz majd. DeA. Williams persze más kaliberű futó, nem elit, ugyanakkor minőségi pótlás lehet, ha a fal is kellően segíti majd a munkáját. Az mostanra teljesen bizonyossá vált, hogy csoportelsőséggel nem kell számolnunk, a WC helyekre viszont nagy esélyesek vagyunk, amennyiben a további akadályokat sikerrel vesszük. Leginkább egyelőre a jövő heti Raiders elleni mérkőzést, akik egyébként másik nagy pályázói lennének a kiadó PO helyekre, legalábbis az AFC mostani állása szerint. Aki addig is újra át szeretné élni és látni a vasárnapi szörnyűségeket, az a rövid videóösszefoglalót itt megtekintheti. Most vasárnap pedig újra szurkolhatunk. Go Steelers!