Az első forduló után a nyolcadik héten találkoztunk újra a Cleveland Browns csapatával. Az idegenbeli fiaskóval felérő döntetlen után hazai pályán, a bye week után, a pittsburghi tragédiát követően csupán egyetlen elfogadható végkimenetele lehetett a mérkőzésnek, ez pedig a győzelem volt.
A Cleveland idén szárnyakat kapott, már van 2 győzelmük, holott az elmúlt két évben összesen nem nyertek ennyi mérkőzést. Így az utóbbi hetek szoros eredményeit átélve komolyan is gondolhatták, hogy majd most megtörik az átok, s 15 mérkőzés (s több mint 15 év) után újra nyerni tudnak Pittsburghben. Ennek megfelelően is kezdődött a találkozó, amihez persze jó szokásunkhoz híven az első negyedben komolyan asszisztáltunk. A barnák 3, és mi is 3 támadást vezethettünk az idén már oly sokszor gyengére sikerülő játékrészben. A Cleveland jött is előre, Mayfielden hiába volt nyomás, jól kerülgette Dupree és Watt kezeit, igyekezett megtalálni az elkapóit, és úgy tűnt Chubb révén a futás is működik. Touchdown-t azonban nem tudtak szerezni, a négy drive-ból kettő mezőnygóllal, egy pedig punttal. A három Steelers akció pedig időrendi sorrendben: PUNT - INT - PUNT
Az interception egy felpattanó labdából született, Roethlisberger Jujunak címzett passzánál védekezett jól a védő, a hulló falevelet pedig Kindred szedte össze. Tovább folytattuk tehát az immáron jó pár mérkőzésen előforduló első negyedbeli bénázásunk, melynek következtében csak a Brownsnak volt köszönhető, hogy csak hat pontos hátránnyal zártuk a játékrészt. 0-6
A második negyedben aztán jött a szokásos pálfordulás, miszerint magunkra találunk, és mi szerzünk jó sok pontot, az ellenfélnek momentumot sem hagyva. A játékrész elején rögtön sikerült is megállítani a Clevelandet, a field goal-t Joseph nem tudta pontokra váltani. Ezután, a második negyed harmadik percében szereztük meg az első first downunkat a mérkőzésen (hip hip hurrá játékhívások eddig...) egy Brown elkapásnak hála. Itt valami elkezdett pislákolni, Smith Schuster is találkozott a labdával, mielőtt Brown egy 41 yardos játéknak köszönhetően vezetéshez juttatott minket. Valahol itt volt az a pont, mikor a statisztika azt mutatta, hogy a Browns cirka 14-15 playt indíthatott a mi térfelünkön, míg mi, írd és mondd, 1 darabot. Azonban a vezetést sikeresen átvettük. 7-6
Ezután a Browns érkezett meg a félpályára, ahonnan Mayfield teret ölelő átadását sikerült lehúznia Hadennek a saját 10 yardosunk magasságában. Haden első INT-jét szerezte idén! Az ellentámadásban aztán az időt is nagyon jól menedzselve jöttünk előre, Ben két QB sneak-et is bevállalt, ahol ugyan az egyikből fumble lett, vagyis lett volna, ha nem ért volna már előtte le a földre, szóval összességében mind a kettő first down-t ért, bravó (hello Haley)! 15 másodperccel a félidő vége előtt még egy 4&1 is összejött, hogy aztán Brown jóvoltából tovább növeljük előnyünket.
A mérkőzéseket végig izgulóknak feltűnhetett, hogy Brown ugyanabból a játékból csinált most TD-t, melyből Conner egy hete a Bengals ellen az utolsó támadásban két pontost ;) Szerencsére azt a meccset biztos nem látták Clevelandben. 14-6
A harmadik negyedben is szépen jöttünk előre McDonald, Conner, Brown elkapásokkal, futással, amíg Ridley kezéből ki nem verték egy rövid passz után a lasztit, Denzell Ward révén visszaszerezve azt maguknak. Szerencsére itt egészen pontosan 1 yardot tudott megtenni a Browns, mielőtt visszakaptuk volna a játékszert. Mi sem jutottunk aztán többre, azonban a jobb field pozíciónak hála összehoztunk egy safetyt. Desmond Harrison bal oldali tackle szabálytalankodott a saját endzone-ján belül, minek következtében 16-6 lett az állás.
Ezután jött a special team bénázás, Nix fair catch-et jelzett, Brown és Switzer is hagyta a labdát lepattanni, amire aztán a mieinknél előbb eszmélő Cleveland játékosok ugrottak, így első és tíz Browns, a mi 24 yardosunkon... Nagy hiba volt! Ezúttal már nem hibázta el a pontszerzést a vendég gárda, Callaway 1 yardos elkapásával zárkóztak fel. 16-12
Azt gondolhatták van még esélyük a mérkőzésen, és bár sok mindent tettünk azért, hogy ezt higgyék, ekkor már James Conner révén a futások is beindultak, a hátralévő időben pedig lezártuk a mérkőzést. Az első negyedbeli rövidzárlatok után remekül zárt a támadó fal, Conner futott két touchdown-t, Boswell is berúgta idén az első 40 yardon túli mezőnygólját, Watt és Dupree sikeresen terrorizálta Mayfieldet, szóval egy szó mint száz, happy enddel zárult a találkozó. 33-18
Egy két érdekesség még a mérkőzésről. Ben TD passzaival beérte, és megelőzte Fran Tarkentont az örök ranglista nyolcadik helyén, míg James Conner újabb káprázatos mérkőzése, és 2 TD futása után már Franco Harris, Jerome Bettis magasságokban mozog, ami az első 8 NFL mérkőzés statisztikáit tekinti, csak így tovább!
Az első negyedet, és egy-egy bénázást leszámítva tehát uraltuk a találkozót, bye week utáni felhozó meccsnek tökéletes volt a barnák vendégszereplése. A mérkőzés után ma délután szembesültünk a hírrel, miszerint Clevelandben újfent megunták az éppen regnáló rezsim munkáját, Hue Jackson, és az általunk az utóbbi évek hatására oly nagyra tartott Todd Haley is távozott. Külön érdekesség, hogy a Brownsnál valahogy mindig az ellenünk játszott második szezonbeli mérkőzés után döntenek a váltásról, a legutóbbi hat (!) alkalommal pontosan ez történt.
Úgy látszik a Steelers a Browns edzők jelenkori végzete... Azt hiszem így van ez rendjén :)
A következő héten Baltimore-ba utazunk, hogy megmérkőzzünk a Ravens-szel, akik a Carolinától kaptak egy meglehetősen nagy pofont. A csoport jelenlegi állása a következő:
1. Steelers: 4-2-1 (2-1-1 in division, 2-2-1 in conference)
2. Bengals: 5-3 (1-1 in division, 3-2 in conference)
3. Ravens: 4-4 (1-2 in division, 4-2 in conference)
4. Browns: 2-5-1 (1-1-1 in division, 2-3-1 in conference)