Igen, aki valódi klasszikus focit akar nézni, az mindenképpen ezt a meccset is tegye be a sorba. Ne valahová hátra. A tegnap esti találkozó minden klasszikus dráma kellékét és minden a jó focira mutató jegyet felsorakoztatott. A végén volt nevetés (Steelers oldalon), közben volt sírás (az is a Steelers oldalon), a vége pedig happy end lett. Akkor nézzük, mi is történt tegnap este. A meccsből nem telt el 3 perc, a vendégek máris előnyhöz jutottak egy igen rövid támadás sorozat végén. 2 sikeres passzra volt szükségük, hogy a saját 34-es vonalukról a mi célterületünkre érjenek. Ekkor mindenki úgy érezhette magát, mint akin a gyorsvonat ment át. Aztán az első negyedben a Steelers egy FG kísérletig tudott eljutni (4 perc volt még hátra a negyedből). C. Boswell ahogyan eddig (rövid pályafutása alatt), most sem hibázott. Elkezdte tehát a zárkózást csapat. A 2. negyedben aztán ezt folytattuk olyannyira, hogy D. Williams 3 yardos futott TD-vel már 9-7 volt az állás. Jött a már már szokott 2 pontos és ezzel 11 egység került a Steelers neve mellé. Természetesen a vezetés is. A vendégek remek speciális csapategyég munkája nyomán Bennek a 2 yardosról kellett volna kivezetni a csapatot egy támadásban. Nem sikerült. Így a Punt után nagyon rövid távot kellett csak haladni a Carr irányította fosztogató hadnak. Nem is hibáztak és egy Cooper TD-vel máris vezettek. Ben azonban nem abból a fából faragódott aki ezt hagyja. A következő támadásban azonnal visszavágott a Raiders csapatának és újra visszavettük a vezetést, D. Williams újra. Ezután a védelem mutatta meg, hogy azért a pályán vannak ők is. A megállított Oakland támadás után Boswell ismét nem hibázott. A félidő 21-14-es Steelers vezetéssel ért véget. A 2. játékrész azonban (ekkor nem tudtuk még) tartogatta az igazi drámát. Előbb a Raiders kiegyenlített. Erre Ben még tudott válaszolni, duplán is. 35-21-re módosítva az állást. A Carr vezette ellenfél 1:52 alatt átgyalogolt a védelmünkön, 28:35 ide. Ezután jött az amit Shekaspeare még csak álmodni sem mert. A sérülésből éppen visszatérő Ben, akit a fal egészen jól védett a meccs ezen szakaszáig, egy menekülés közben az öt támadó Aldon Smith lába alatt "felejtette" lábát, aki a lendületből rátaposott Roethlisberger lábfejére. Igen jól sejtitek. Újra kiskocsin távozott a csapatunk vezére. A dráma itt csak fokozódott. A zavarodott védelmünk egy két szép stoppot még bemutatott, de a végső (előtti) kulcs szituációban bizony 1 perc alatt kapitulált az ellenfél előtt. Újra egyenlő. Ekkor már csak 1:15 volt hátra a találkozóból és mi a 3. számú irányítónkkal álltunk fel a labda mögé. A cél csak a FG távolságot jelentő 36 yard környéke volt. Boswell onnan már szinte biztosan berúgja (igaz megtörtént az este az első kihagyott FG kísérlete is). Landry Jones azonban nem remegett meg és magabiztosan, lézer pontos passzokkal az Oakland 1 yardosáig jutott előre. Mivel ekkor már csak 4 másodperc volt hátra, egy 18 yardos FG-al lezártuk a mérkőzést. A találkozó számos rekord megdöntésének bűvkörében telt. Ben Roethlisberger a találkozó alatt túlszárnyalta a legendás Johny Unitas és a még legendásabb Joe Montana passzolt yardjait. Jelenleg a 14. helyen áll 40565 yarddal. Amennyiben a jövőben elkerülik a sérülések, még 2-3 jó év kell és a top 10-be kerülhet. Brown egy újabb házon belüli csúcsot döntött meg. Az egy találkozón elkapott yardok mennyiségében (284). Sőt az elkapások számával (17) is Franchise rekordot döntött. Ez egyébként a teljes NFL-t figyelembe véve a 6. legjobb teljesítmény. Heath Miller a csapaton belül az elkapott yardok tekintetében all time a 3. helyre lépett elő. Az első. mint tudjuk egy bizonyos Hines Ward 12.000 yard feletti teljesítménnyel. Ráadásul Tomlin edző lett a 3. olyan Steelers edző. aki az 50. hazai győzelmét begyűjtötte. Ilyen fiatalon senkinek sem sikerült. Vagyis egy emlékezetes találkozó volt sok-sok rekorddal és egy fájdalmas sérüléssel.