Észak és dél, hideg és meleg, fent és lent... Nincs a világon annál nagyobb ellentétpár, mint amilyen a Steelers játéka volt a vasárnapi mérkőzés első, majd a második félidejében. Nincs az a szó, ami megfelelően leírja és érzékelteti a különbséget a két játékész között. De lássuk, mi is történt pontosan:
Egy gyors 7 pontos kezdés után azt hihettük, minden rendben lesz, de erre gyorsan rácáfoltunk. A D, és főleg a secondary annyira nem volt a pályán, hogy ezután az első félidőben a Denver minden egyes drive-jából TD született. Rendre 3 méterre, vagy még messzebb voltunk az elkapóktól, és már-már azon gondolkodtam, nem fertőző betegek-e a Broncos WR-jei, ami miatt nem merünk közelebb menni hozzájuk. Persze a játék közben nem szórakoztam ilyen jól, ugyanis a D vállalhatatlan passz elleni védekezése mellett sajnos az O sem találta igazán a helyét. Pontosabban a ligaelső Denveri védelem ellenszerét nem találtuk. Az első TD sikere valószínűleg a kitűnő mezőnypozíciónak volt köszönhető, amikor azonban az egész pályán kellett átjutnunk, a Broncos Defense mindannyiszor megállította a Steelers támadóegységét, és csak 2 FG-t sikerült kiharcolnunk. Úgy tűnt, a top Defense ezúttal veri a top O-t. Így ment le az öltözőbe a csapat az első félidő után, és minden Steelers szurkoló egy óriási fejmosásban reménykedett, továbbá egy jó elemzésben, kivéve persze azok, akik már feladták és inkább elmentek aludni.
A második félidőben aztán végre magához tért a csapat, és igazi playoff-hangulatú visszatérést mutatott be. A D az első játékrészben legfeljebb egy általános iskolai focicsapat szintjét hozta, a játék második felében azonban végre dolgozott a secondary, a zóna mellett működött az ember-ember védekezés is. És mindemellett még passzsiettetés is volt, így ez összességében azt jelentette, hogy a Denver összesen 2 first downt tudott megcsinálni a második félidőben, pontokat pedig nem szerzett. Ehhez persze kellett a Denver második félidei impotens játéka és hibái, valamint az egyéb szerencsétlen momentum-hibák, pl. a visszahordott-érvénytelen TD. De itt vannak az elejtett-csúszós-eladott labdák is, szóval összességében elmondható, hogy míg ezek a momentumok a Denveri támadóegységet demoralizálták, a Steelers O-t és D-t még a saját hibáik is felspanolták, és míg a D nullán tartotta az ellenfelet, addig az O végre hozta azt az elit passzjátékot, amit tud. Különösen dicséretes ez úgy, hogy a futójátékunkat teljesen megölték, így egy idő után egyértelmű volt, hogy passz következik.
De akkor nézzünk 1-2 számot is: DeWill 1 TD-t futott, Big Ben pedig 380 yardot és 3 TD passzt osztott ki, 1-et Wheatonnek, 2-t Brownnak, aki ebből 189 yardot hozott a levegőben. Defense: 1 megszerzett fumble, 1 INT, 2 sack. Továbbá mint ahogy már korábban említettem, az ellenfélnek a 2. félidőben 2 First Downt és 0 pontot engedtek.
Összességében végül örülhetünk, hiszen újra WC-t érő helyen vagyunk, illetve a második félidőben olyan játékot láthattunk, amivel nemcsak helyünk van a PO-ban, de veszélyes ellenfél is lehetünk. Ugyanakkor a rájátszásban egy egész félidei alvás és semmittevés már nem fér bele, sőt innentől már sehol sem. Ezután 2 könnyebb mérkőzésünk maradt idegenben, amit viszont hoznunk kell, hogy a PO szereplésünk biztosítva legyen, és ne más csapatokon múljon a sorsunk. Tudjuk, hogy sokszor a legkönnyebb meccseket vagyunk képesek elrontani, ugyanakkor a PO-ban már nem pihenhetünk. Szóval az edzői stábnak nagyon okosan kell menedzselnie ezt a 2 mérkőzést, hogy könnyedén nyerjünk, és kis mértékű pihenés is beleférjen, és sérülések se legyenek. De ez alighanem mind megoldható, ha nem lesz belőle túl nagy lazsálás, és végül nem nekünk kell majd futnunk az eredmény után. Most vasárnap az acélvárosiak Baltimore-ba látogatnak, erről beharangozót a hét vége felé olvashattok. Ha addig sem bírjátok ki a Steelers nélkül, akkor a Denver elleni mérkőzés legszebb pillanatait megnézhetitek videón itt.
