Vasárnap este Phillybe látogattunk, ahová esélyesként érkeztünk, távozáskor viszont fülünket-farkunkat behúzhattuk. Cam Heyward fogalmazta meg nagyon jól a találkozó utáni nyilatkozatában, „szétrúgták a seggünket”. Viszont ami fájóbb, hogy erről csak mi tehetünk.
Rögtön az elején az első három drive-unkból blokkolt field goal, punt és egy berúgott field goal született (ennyi volt az összes tegnapi pontunk), míg a másik oldalt field goal, touchdown, és ismét field goal. Ez megadta a meccs alaphangját, habár a fejekben rendet rakva ezt a távolságot egy negyed alatt le lehetett volna küzdeni.
Viszont ennyire inkonzisztens módon játszani az egész csapatot, régen láthattuk. Big Ben teljesen homály volt, alá-fölé-mellé dobálva a labdákat, amihez hozzátartozik, hogy az offensive line-unk nem tudta tartani a nyomást, folyamatosan ott voltak Ben sarkában a Philly D-line-ja és passrusherei (4-szer zsákolták be Roethlisbergert). Az elkapók, ha megtalálta őket a labda droppoltak, a futás (és mellette egyáltalán az útnyitás) se működött. DeWill összesen 24 yardot rakott bele a közösbe.
Offense oldaról Brown-t tudnám kiemelni, 12 elkapásból 140 yardot termelt.
Defense oldalon a megszokott középszerűség is eltűnt. Hiába gondoltuk úgy, hogy Wentzet zavarba hozzuk, és nagy nyomást rakunk rá, ebből semmi nem lett. Az offense faluk tökéletesen tartotta a D-line-unkat, nyugodtan tudott dobálgatni elkapóinak az újonc irányító.
A secondary a tőle megszokott módon gyenge/közepes teljesítménnyel zárta az estét, 301 yardot és két TD-t engedve az Eaglesnek.
A kegyelemdöfést Sproles vitte be nekünk, rögtön félidő után, mikor is Wentz nyomás hatására kimozgott a zsebből, megtalálva futóját, aki Shazierről leszakadva átverte Sean Davist és Artie Burnst, így szerezve TD-t.