A téi időszámítás miatt nem kellett hajnali 2:30-ig várni csapatunk e heti mérkőzésére. Elég volt 1:25-re állítani az ébresztőt, pár percre rá ugyanis már a kezdőrúgást követhette figyelemmel az, aki élőben nézte volna végig vendégszereplésünket a Ford Fielden, a Detroit Lions vendégeként. Legutóbb 1998 novemberében kapituláltunk Michigan-ben, pontosabban akkor még a Pontiac Silverdome-ban, hosszabbítás után 19-16-ra. Azóta 4 mérkőzést nyertünk az oroszlánok ellen, s nyilván próbáltunk volna ezúttal is felülkerekedni, hogy aztán 6-2-es mérleggel menjünk a bye weekre.
A pénzfeldobás után csapatunk kezdhette a találkozót. Egy két és fél perces drive végén Eli Rogers kezében maradt a vezető TD, egy könnyed labdát ejtett el az endzone-ban, mezőnygólra redukálva első labdabirtoklásunkat. 3-0
Az ellentámadásból aztán Matthew Stafford - Marvin Jones közel 40 yardos közreműködésének is köszönhetően egyenlített a hazai gárda. 3-3 A negyed felénél aztán Roethlisberger kicsit túldobta AB-t, minek következtében Glover Quin egy INT-vel gazdagodott. „Szerencsénkre” a hiba a Lions térfelén történt, körülbelül a 15 yardosukról támadhattak vissza, azonban hiába, újabb pontokat már csak a második negyed elején könyvelhettek el, egy újabb Prater FG-nak hála. 3-6
A félidő vége előtt aztán egy sikeres drive következtében újból a célterület közvetlen közelében táborozhattunk. Bell 5 yardos futása után újfent megcsodálhattuk az idén kreatívabbnál kreatívabb TD ünnepléseink legújabb darabját. 10-6
A Lions még két mezőnygólt felírhatott a táblára a félidő vége előtt, köszönhetően a következtő támadásban elért pozíciónak, illetve a rákövetkező támadásunkban vétett Bell fumble-nek…
Nem éppen ilyen félidő zárásról álmodozhattunk. 10-12
A második játékrész elején aztán az újabb red zone-beli labdabirtoklás után a második bosszantó drop következtében ezúttal Heyward-Bey kezéből csúszott ki a hat pont. Boswell azonban nem hibázott, a sok-sok field goal-al tarkított mérkőzésén újfent mi kerültünk előnybe. 13-12
Kicsit már frusztráltnak tűnt a hazai gárda, mikor is következő támadás sorozatuk végén már 4 & goal-val is megpróbálkoztak, sikertelenül… Persze ha sikerül, 19-13 -ról enyhe touchdown kényszerbe kerültünk volna, de szerencsére ez nem következett be.
Ezzel szemben a saját két yardosunkról jöhettünk tehát a harmadik negyed végén, amikor 3 & 9-nél sikerült egy kis történelmi vonalat is belecsempészni az események alakulásába, Ben passzát ugyanis az egész mérkőzést ihletett formában letoló Juju Smith-Schuster kapta el, és három védőt lefutva váltotta TD-re. 97 yardos játék, a csapat történelmének leghosszabb TD-je. 20-12 A jó Jujunk pedig az első játékos az NFL-ben, aki 21 éves kora előtt 4 TD-t tudott szerezni! 😉
Egy negyede maradt tehát a Lions-nek, hogy jó szokásához híven az utolsó pillanatokban megfordítsa a mérkőzést, s nagy skalpot gyűjtsön. A záró játékrész elején azonban újra hiába próbálkoztak, 2 yardról sem sikerült bevinni a bőrt, maradhattak a mezőnygólnál. 20-15
Az idő előrehaladtával Golden Tate ejtette ki kicsit érthetetlen módon a labdát fumble-t érően, melyet Burns összeszedett. Azt gondolhattuk, ideje lezárni a mérkőzést, de mivel pontokat újfent nem sikerült szereznünk, ismét esélyt adtunk a kékeknek a game winning drive-ra. Újabb négy kísérlet cirka 10 yardra a gólvonaltól, és újabb shutdown a védelemtől! A végeredmény tehát 20-15
A találkozón összességében hiába csinált first down-t, hiába szerzett több támadó yardot, hiába szerzett több labdát, és hiába nyerte a labdabirtoklási versenyt a hazai gárda, végül mégis a mi csapatunk diadalmaskodott. S hogy miért? A védelem egyszerűen nem tudott ma TD-t engedni. Még ha a pálya nagy részén úgy is tűnhetett, területeket néha feladva bizony néha könnyed játékokkal hagytuk előre jönni a Detroitot, a pálya végén egyszerűen nem tudtak mit kezdeni velünk, kétszer is negyedik kísérletre állítottuk meg őket.
A futást mi is remekül tartottuk, lassan immár emberemlékezet óta nem futott 100y felett a Detroit. Passzokban ugyan elengedtük Staffordot (423y), na de kérem, a legjobban fizetett QB a ligában, győzelem híján ennyi öröme legyen.
Amikor kellett odatettük magunkat támadásban, védekezésben is, végre olyan mérkőzést nyerve, melyen mi voltunk az esélyesek (khm Chicago, Sacksonville). A támadók közül Bell, Brown, Juju kiemelhető, a védelemből így hirtelen a kollektívát tudnám mondani a fontosabb pillanatokban.
MVP
JUJU SMITH-SCHUSTER
Azt hiszem hirtelen senkinek sem hiányzik Martavis Bryant, s az ő hisztije, mikor itt van az új közönségkedvenc Juju, ki tánc tudásával sokkol az instagrammon, jobbnál jobb TD ünnepléseket kreál, autogrammokat osztogat Pens mecsen, biciklit „hagy el” majd talál meg, újoncként 4 TD-t szerez 21 éves kora előtt, vagy pedig jobb napján 193 yarddal, közte egy 97 yardos TD-bel bünteti a Lions secondaryt. #jujuteam
A következő egy viszonylag unalmas hét lehet számunkra, tekintve, hogy a bye week-en nem sok ellenfél jön szembe, azonban a kedden záruló "átigazolási időszak" könnyen felpezsdítheti az állóvizet, és útilaput köthet egy(-két) játékos talpára. A kiülős hét után pedig irány Indiannapolis, a Colts tárt karokkal vár(na) minket, hacsak nem 0-4 -el állnának ellenünk az elmúlt 9 évben... #byeweek