Minden egyes alkalommal óriási várakozás előzi meg a Steelers és a Ravens összecsapását. Ezúttal sem volt ez másként, sőt, ha lehet fokozni még az izgalmakat, idén még nagyobb tétje volt a első találkozónak. A Pittsburgh ugyanis veretlenül (6-0) érkezett az M&T Bank Stadiumba. A Baltimore (5-1) a mérkőzés előtt kvázi minden szurkoló és szakíró szerint esélyesebb volt a győzelemre, egy szoros mérkőzésen. Azt hiszem csak mi gondoltuk úgy, hogy esélye lehet a csapatnak.
A csata olyan volt amilyenre számítottunk, nem volt túl szép, ellenben kemény, harcos igazi AFC North rangadó.
Igyekeztünk gyorsan kitépni a szárnyát a hollóknak, a harmadik playből már pick six-et is passzolt Lamar Jackson. A Devin Bush helyén játszó Robert Spillane előzte meg az elkapót, és vitte a labdát a célterületre. Az a kevés baltimore-i szurkoló itt bizony elhallgatott egy pillanatra, nem nagyon történt még ilyesmi az újdonsült QB-jükkel. Ezekkel a pontokkal szereztük meg a vezetést, illetve altattuk el magunkat az első félidő további részére... 7-0
Ezt követően ugyanis támadásban kis túlzással csak egy csapat volt a pályán, és az előző mérkőzés végéhez hasonlóan azt most sem mi adtuk. Innentől kezdve a félidő lefújásáig nekünk mindössze egy fumble-re (Claypool kezéből verték ki a labdát), és három punt-ra volt erőnk, amivel talán még egy közepesen gyenge csapatot is meccsben tudtuk volna tartani, nemhogy a Ravenst. Szerencsére a védelmünk mérkőzésben tartott minket.
Ők persze köszönték szépen, az első INT okozta sokk után már jöttek is előre, egy buta (Heyward - Fitz) szabálytalanságnak köszönhetően pedig előbb utóbb a red-zone-ba is értek, ahol aztán Boykin 6 yardos elkapásával egalizáltak. 7-7
Ezt követően jelentkezett Claypool a már említett elvesztett fumblival, ezt azonban akárhogy is szerette volna, nem tudta kihasználni az ellen, ugyanis a célterületünk előtt Dupreenek is sikerült kivernie a labdát Jackson kezéből, így az első negyedben még nem nőtt a hátrányunk.
A második negyedben aztán beindult a méltán híres futkározó hólló sereg, sorra jöttek a kisebb, bár inkább nagyobb futások. Egy támadás végén aztán Edwards 1 yardos futott TD-jével már 7-14 volt az eredményjelzőn. 5 perccel a félidő vége előtt voltunk képesek először playt indítani a Ravens térfelén... A második játékrész vége előtt aztán Tucker még bevágott egy mezőnygólt 51 yardról. 7-17
Az első félidőben mindösszesen 42 passzolt yardra, és valamivel kevesebb futott yardra voltunk képesek... Ehhez képest relatíve hízelgő volt a 10 pontos hátrány.
7-17
Joggal bízhattunk benne, hogy ezúttal nem fogjuk átaludni a második félidőt, főleg azután, hogy most az elsőben követtük el ezt a hibát :D
A második félidőben aztán Jackson igyekezett lemásolni a mérkőzés elején nyújtott akciót, remek passzát azonban ezúttal nem tudtuk konvertálni. Alex Highsmith újonc OLB azonban így is remek mozdulattal húzta azt le, kiváló pozícióba hozva a támadókat, rögtön a harmadik negyed elején. Ők pedig köszönték szépen, Roethlisberger Ebront találta megy egy meglepően sima 18 yardos TD passzal, mellyel sikerült zárkóznunk. 14-17
Ezt követően Ben ritmust talált az elkapókkal, jöttek a passzjátékok, egy hazai punt után újfent sikerült végigmennünk a pályán, a TD-t pedig ezúttal James Conner könyvelhette el egy 1 yardos futással. 21-17
Relatíve gyorsan sikerült tehát megfordítanunk az állást. A harmadik negyedet stílszerűen egy Jackson sackeléssel zártuk. Azonban már a mérkőzés kezdetét megelőzően tudtuk, hogy a csata csak az utolsó negyedben, azon belül is nagy valószínűséggel az utolsó driveben dőlhet majd el.
A negyedik negyed elején rögtön végig is ment a Ravens a pályán, mondjuk ezt akadályozhattuk volna jobban is annál, mint, hogy 30+ yardos passzjátékot engedünk full üres elkapóval... Jackson 3 yardos passzát ezt követően Brown húzta be, újra vezettek a hazaiak. 21-24
Újfent mi támadhattunk, és el is sikerlt jutni a célterületig, ahol aztán Ben Claypoolnak adott egy remekbe szabott TD passzt. A vezetés újfent a kezünkben volt. 28-24
Itt azonban már olyan szinten nem tudtuk feltartóztatni a futást, hogy kvázi bármerre is indult bárki a hazaiaktól, kis túlzással a first down-tól kezdtünk rá odalépni.. Bántóan rossz volt nézni, mennyire simán haladtak át az egész pályán. A legjobbkor aztán jött az óriási stop! A célterület előtt 4&3 -ra aztán Jackson úgy gondolta meg tudja futni a dolgot, a boxban ha jól emlékszem talán csak 5 embert tartottunk. Azonban az ekkor már eléggé bemelegedő Isaiah Buggs jó ütemben jött le a támadófalember blokkjáról, és a fellépő Fitzpatrickkal egyetemben fumble-t okoztak. Egyébként sem lett volna meg az első kísérlet, ugyanis a fumblet leszámítva még a kellő yard távolságon belül sikerült volna szerelni az irányítót.
Ekkor még közel 2 perc volt hátra. Sajnos a mi harmadik és egy kísérletünk nem jött össze Conner futásából, így puntolnunk kellett. A Ravensnek közel fél perce marad, hogy időkérés nélkül végigmenjen a pályán a győzelemért. Az utolsó playben aztán Jackson passzára az elkapója mellett Layne és Fitzpatrick is a lehető legjobb ütemben érkezett, így az elkapás nem sikerült, a nagyon értékes győzelmet pedig meg tudtuk kaparintani. 28-24 FT
Kérdezhetnénk, hogy megérdemelt volt e a siker? Tettünk e eleget érte? Mit mutat a statisztika?
Ezek azonban mit sem számítanak... Nem volt egy jó mérkőzés részünkről, 265 futott yardot tudott szerezni a Baltimore, ami messze messze több mint amit a mi futás ellen egyébként jó védelmünk engedni szokott/ mérkőzés. Összesen 457 yardot szereztek, ami szintén bőven több mint amennyit engedünk találkozónként. A futó játékunk szinte nem is létezett, összesen 48 yardot tudtunk szerezni.
Azonban épp ezek az adatok mutatják, hogy milyen potenciál is van ebben a csapatban. Mindezek ellenére ugyanis mi nyertük a mérkőzést, és még mindig mi vagyunk az egyetlen veretlen csapat a ligában.
Roethlisberger a második félidőre magára, elkapóira, az offense-re talált, ez elég volt, hogy pontokt szerezzünk. Lehet mondani, hogy nagyon sok yardot benyeltünk, és szétfutottak bennünket, mindez igaz is, azonban az, hogy a lehető legjobbkor tudott fellépni a védelem, minden egyes esetben, az is elvitathatatlan. Jackson 2 INT-t dobott, és volt 2 elvesztett fumble-je is. A mérkőzés után nyilatkozta is, hogy övé a felelősség, vállalja.. Kérdem én, hogy akart ennyi labdaeladással mérkőzést nyerni egy ilyen védelem ellen?!!!
Alualu és Heyward sérülése árnyalhatja a győzelem okozta eufória képét, azonban várjuk meg a későbbi diagnózist, könnyen lehet, hogy semmi komoly baj nincs.
A csapatok pedig aggódhatnak, ugyanis ha egy ilyen mérkőzést, egy ilyen erősségű ellenféllel szemben meg tudunk nyerni úgy, hogy egyébként nem játszunk jól, akkor mi lesz majd akkor amikor beindul a gépezet...
HERE WE GO STEELERS!