A Pittsburgh Steelers 30–27-re legyőzte a Cincinnati Bengalst az Acrisure Stadiumban, és ezzel 2–1-re javította a mérlegét. A mérkőzés több szempontból is fontosabb volt egy egyszerű AFC North-győzelemnél: a New England elleni, mindössze 3 pontos és 235 total yardos támadójáték után a Steelers offense végre úgy nézett ki, mint egy NFL-szintű, működő egység. Ugyanakkor a 27 kapott pont és Joe Burrow 28/37-es, 282 yardos, 3 TD-s teljesítménye azt is megmutatta, hogy a védelemben – különösen a secondaryben – továbbra is komoly problémák vannak.
A legnagyobb kérdés pedig talán ez: hogyan tudott Burrow ennyire hatékonyan passzolni úgy, hogy a Steelers pass rush gyakorlatilag nem létezett a mérkőzés döntő részében?
A támadójáték végre visszatért
A múlt heti New England elleni mérkőzés után jogosan lehetett azt gondolni, hogy a Steelers támadósora komoly gondban van.
A Patriots ellen:
235 total yard
187 passzolt yard
91 futott yard
3 pont
2/12 harmadik down
Rodgers: 23/39, 187 yard, 0 TD, 1 INT
Ehhez képest Cincinnati ellen 411 yardot termelt a Pittsburgh, 7,0 yard/play átlaggal. A futójáték pedig különösen nagyot lépett előre: 138 yard 23 kísérletből.
És itt jön az egyik legfontosabb különbség.
Jaylen Warren végre valódi fegyver lett
Warren 17 futásból 127 yardot produkált, ami 7,47 yardos átlag. Ehhez hozzátett még három elkapást 49 yardért. Ez nem egyszerűen jobb statisztika a Patriots-meccshez képest. A futójáték megváltoztatta a Bengals védekezésének lehetőségeit. New England ellen a Steelers támadójátéka kiszámíthatóvá vált. Cincinnati ellen viszont a futás miatt a play-action és a mélységi játék is sokkal hatékonyabb lehetett. Ennek egyik látványos eredménye volt Rodgers és Roman Wilson 38 yardos TD-je, illetve Darnell Washington 47 yardos elkapása.
A Steelers végre nem csak rövid passzokból próbált életben maradni.
Aaron Rodgers: teljesen más játékot mutatott
Rodgers 19/34 passzal zárt 292 yardot és három TD-t dobott.
A 34 passzkísérletből származó 292 yard azt jelenti, hogy 8,59 yardot átlagolt passzkísérletenként. Ez óriási különbség a Patriots elleni 4,79 yardos átlaghoz képest.
És ez nem kizárólag Rodgers javulása.
A támadófal is sokkal jobb munkát végzett. A Steelers képes volt futójátékot indítani, Rodgers pedig több időt kapott arra, hogy kivárja a mélyebb route-ok kialakulását.
Ennek eredménye:
Roman Wilson – 38 yardos TD
Ben Skowronek – 23 yardos TD
Darnell Washington – 47 yard
Jaylen Warren – 30 yardos reception
DK Metcalf – TD
A különösen fontos momentum a harmadik negyed 11 játékos, 79 yardos drive-ja volt. A Pittsburgh ekkor már nem „túlélni” próbálta a mérkőzést, hanem kontrollálta a Bengals frontját. A drive végén Rodgers Metcalfot találta meg a TD-vel.
A legnagyobb probléma: a secondary. És itt érkezünk a mérkőzés másik oldalához. A 30 szerzett pont ellenére a Steelers védelem nem játszott jól.
Joe Burrow:
28/37 – 282 yard – 3 TD – 0 INT – 75,7% passzpontosság
Ez önmagában is komoly figyelmeztetés.
A Bengals ráadásul nem egyetlen játékosra támaszkodott:
Ja'Marr Chase: 9–98–1 TD
Tee Higgins: 6–90–1 TD
Mike Gesicki: 3–37–1 TD
Vagyis Burrow folyamatosan találta meg a különböző célpontokat.
A probléma nem elsősorban az volt, hogy Burrow dobott három TD-t. A három touchdownból kettő különösen jól mutatja a problémát. Higgins 28 yardos TD-je a második negyed végén már egy olyan játék volt, ahol Burrow megfelelő időt kapott és a Steelers coverage nem tudta megakadályozni a nagy játékot. A negyedik negyedben pedig Gesicki 25 yardos TD-je következett. Ez már nem egyszerűen egy-egy rossz szerelés. A Steelers secondary túl sokszor engedte, hogy Burrow a pálya középső és mélyebb részein is komfortosan találjon célpontot.
De miért nem tudta a D-line megállítani Burrow-t?
Ez talán a mérkőzés legérdekesebb taktikai kérdése.
A válasz első része nagyon egyszerű:
A Steelersnek mindössze EGY sackje volt.
Derrick Harmon az utolsó percben sackelte Burrow-t, ráadásul strip-sacket csinált, amelyből a Steelers megszerezte a labdát és gyakorlatilag lezárta a mérkőzést.
De addig:
Burrow szinte végig tisztán dolgozott.
A hivatalos statisztika szerint Cincinnati 37 passzkísérletéből a Steelers mindössze egy alkalommal tudott valódi sackkel véget vetni a playnek. A Bengals 269 nettó passzolt yardot termelt, miközben Burrow 282 yardot dobott. Ez nagyon fontos adat. A Steelers pass rush problémája nem feltétlenül a játékosok egyéni teljesítménye. A mérkőzés alapján inkább a pass rush és a coverage közötti kapcsolatot kell vizsgálni. Ha a secondary nem tudja hosszabb ideig levédeni Chase-t, Higginst és a többi célpontot, Burrow-nak nem kell sokáig tartania a labdát. Ha pedig a secondary hamar hibázik vagy elveszíti a route-ot, a defensive line számára szinte lehetetlen folyamatos nyomást generálni. Fordítva is igaz. Ha a pass rush nem ér oda gyorsan, a secondarynek hosszabb ideig kell tökéletesen védekeznie. A Bengals ellen a Steelers két problémája összeadódott. Nem volt elég pass rush és nem volt elég stabil coverage. Ez a kettő együtt eredményezte Burrow 75,7%-os pontosságát.
T.J. Watt és Highsmith hiányzó nyomása
Ez különösen érdekes a Steelers szempontjából. A múlt héten New England ellen a Steelers védelme három sacket szerzett, Watt pedig 1,5 sackkel zárt. Cincinnati ellen viszont a teljes Steelers defense csak egy sacket jegyzett. Vagyis miközben az offense hatalmasat javult, a pass rush teljesítménye visszaesett. És ez azért veszélyes, mert a Steelers defense alapvető identitásának egyik pillére éppen az, hogy a front négy emberrel is képes legyen nyomást generálni. Ha ehhez rendszeresen extra blitzereket kell küldeni, akkor a secondary még sérülékenyebbé válik. A Bengals támadósora tulajdonképpen megmutatta, hogyan kell a Steelers defense ellen játszani. Burrow nem dobált folyamatosan 40–50 yardos bombákat. Sokkal veszélyesebb dolgot csinált: folyamatosan szedte szét a védelmet közepes és hosszabb passzokkal. Chase 98 yardja például 9 elkapásból jött – tehát átlagosan 10,9 yardot szerzett elkapásonként. Higgins viszont már 15 yardot átlagolt elkapásonként. Ez azt mutatja, hogy a Bengals képes volt váltogatni a célpontokat és a route-ok mélységét. A Steelersnek nem sikerült olyan helyzetet teremtenie, ahol Burrow-nak hosszú ideig kellett volna tartania a labdát.
És mégis: a Steelers nyert
Ez teszi igazán érdekessé a mérkőzést. A Pittsburgh védelme nem dominált. A támadósor viszont végre képes volt kompenzálni.
411 total yard.
138 futott yard.
292 passzolt yard.
30 pont.
És amikor a mérkőzés legfontosabb pillanata következett, végül mégis a Steelers defense csinálta meg a döntő játékot. Derrick Harmon strip-sackje 53 másodperccel a vége előtt. Ez volt az a play, amely nélkül a Bengalsnak még lett volna lehetősége mezőnygól-távolságba kerülni.
A mérkőzés legfontosabb tanulsága
A New England elleni mérkőzés után az volt a kérdés: képes-e egyáltalán működni ez a Steelers offense? A Bengals ellen erre már sokkal pozitívabb választ kaptunk. A támadófal jobb volt. A futójáték működött. Warren óriási mérkőzést játszott. Rodgers újra képes volt mélységi passzokra. Metcalf megkapta első TD-jét. Washington komoly matchup-problémát jelentett. És a Steelers 30 pontot tett fel a táblára. Ez az offense már sokkal inkább hasonlított arra, amit ettől az egységtől várni lehet. A defense viszont egyelőre sokkal több kérdést hagyott maga után. A legfontosabb három pont:
1. A secondary túl sok nagy játékot enged.
Burrow 28/37-es teljesítménye és a Chase–Higgins–Gesicki hármas termelése ezt egyértelműen mutatja.
2. A pass rush nem volt elég hatékony.
Egy sack 37 Bengals passzkísérlet ellen kevés. Wattéknak sokkal hamarabb kellene nyomást generálniuk.
3. A két probléma összefügg.
Ha a secondary hibázik, Burrow gyorsan megtalálja a célpontot. Ha a D-line nem ér oda, a secondarynek túl sokáig kell tökéletesen védekeznie. Ezért a Steelersnek nem feltétlenül egyetlen „rossz” egységet kell megjavítania. A front és a secondary közötti működést kell stabilabbá tenni.
Összegzés
A Bengals elleni 30–27 ezért sokkal érdekesebb mérkőzés, mint amit a végeredmény sugall. A Steelers offense egyértelműen javult a Patriots elleni katasztrofális teljesítményhez képest. A 3 pontról 30-ra történő ugrás önmagában látványos, de a 7,0 yard/play, a 138 futott yard és Rodgers 292 passzolt yardja sokkal fontosabb bizonyíték arra, hogy az offense kezd megtalálni egy működőbb identitást. A defense viszont 27 pontot engedett, és Burrow-nak túl sokszor volt lehetősége nyugodtan dolgozni. A végén a Steelers azért nyert, mert az offense végre elegendő pontot termelt ahhoz, hogy ellensúlyozza a védelem hibáit – majd a defense az utolsó pillanatban mégis megcsinálta a győzelmet jelentő játékot. Ez egyelőre nem egy kész Steelers-csapat képe. Inkább egy olyan csapaté, amelynek a támadójátéka ezen a héten nagy lépést tett előre, miközben a védelemben pontosan kirajzolódtak azok a problémák, amelyeket a következő hetekben meg kell oldani. És különösen fontos lesz, hogy ezeket milyen gyorsan sikerül rendezni, mert a Steelers már csütörtök este Clevelandben lép pályára.