Ha igaz a mondás, hogy a védelem nyeri a bajnokságot, akkor most adják oda a 7-ik trófeánkat.
Lehetne akár ennyi is a mai össezfoglalás, de sokkal többet ér ez a találkozó ennél.
Kíváncsian várta mindenki amerikában is, de világszerte is az első igazi AFC North csatát. A "háború" idei első felvonását. megkaptuk amire vágytunk, mi North fanok? Azt hiszem maradéktalanul. Még a Ravens szrkolók sem lehetnek teljeen szomorúak, hiszen két gigász csapott össze, a talán kevesebbet hibázó és a védekező oldalon jobban teljesítő, igaz a meccs folyamán a vendégeknél komoly kulcssérülések voltak, gárda nyert. nem is lehet ez másként a North színpadán.
A találkozó a Steelers számára kezdődött jobban a kiharcolt és megszerzett fumble-val. A momentum nálunk volt és talán innentől mi akartuk sokkal jobban a győzelmet. A momentum pedig talán 1-2 alkalommal megtántorodott, de igazán sosem ment át a Maryland-i gárdához.
Az első harmad aztán komoly punt háborút és iszapbirkózást hozott, a szó sport értelmében, szerencsére napos szép idő volt a három folyó partján.
A második játékrészben aztán előbb növeltük az előnyünket, majd a vendég csapat egy 6 pontossal és a jutalommal rövid ideig vezetett. Azt hitték a szünetben ez így marad. De nem a Steelers és Boswell. 9-7 ide a félidőben.
Ne menjünk el szó nélkül a liga történetének egyik legjobb rúgója Justin "lézerláb" Tucker mellett. A találkozó első felében egy 47 és egy 50 yardos FG-t i kihagyott. A fiatalabb önmaga ezt eddig 1 szezonban hozta össze, ha rossz formában volt. Most ezen a meccsen az első félidőben már 2...
A thriller tehát folytatódott, nem tudott az egyik csapat sem komoly előnyt kiépíteni.
A harmadik egy FG csata volt, de mivel mi tudtunk 2-t rúgni a Ravens csak 1-t, így az előnyünk tovább nőtt és kezdett pici megnyugvásra okot adni.
A záró felvonásban az irányítók barátságosan kiosztottak 1-1 INT-et, Lamar Int-jére majd visszatérek még.
Boswell aztán jött és menetrendszerint megrúgta a 6-ik FG-t, ezzel arra kényszerítve a Ravenst, hogy amennyiben sikerül-is TD-t csinálni kétpontosra kell menniük, de az is csak az egyenlítésre lesz elég.
A TD-t megcsinálták, nagy nehezen, a kétpontos azonban az ifjú titán, akinek az elmúlt pár meccse nem volt fényes, Joey Porter Jr zseniális olvasása és szerelése révén nem sikerült. Az édesapját megszégyenítően fizikálisan vitte földre a passzt elkapni eldobni akaró Jacksont. Ravens vezére még eldobta a játékszert így nem lett sack, de sikeres kísérlet sem.
Ezután nem maradt más hátra mint egy first down kiharcolása, de most az O megmutatta, hogy ha kell le tudja zárni a találkozót.
Akkor nézzük kicsit mélyebben .
A mérkőzés egyértelműen legnagyobb hőse Chris "aranylábú" Boswell. 6 mezőnygólt ilyen magabiztosan bevágni, ezzel a csapat összes pontját a táblára tenni és végülis megnyerni a találkozót, nem mindennapi dolog egy rúgótól. Olyannyira, hogy jelenleg nagyon esélyes az egyszezonban berúgott field gólok csúcsának megdöntésére. Bár ez az érdem elég súlyos árnyakat vetít a támadó gépezetre.
A támadó oldalon Broderick Jones fejben hamar túlpörgött, ez megmutatkozott aztán a játékán is. Viszont, az, hogy ilyen érzelemdúsan tudott beleállni ebbe a rivalizálásba egyértelműen pozitív tud lenni. Szenved az egész seddigi szezonban, nem ízlik neki a job oldal, látszik keresi magát. Most is voltak komoly hibái, zászlók formájában is. De hiszem, ha egyszer visszakerül a bal oldalra akkor jó lesz. Nagyon jó. Illetve akár a szezon legfontosabb részében már itt ezen az oldalon is felfejlődhet egy jó szintre.
Maradjunk még a támadó egységnél. Nem Wilson, Russel, estéje volt ez. nem játszott jó, de nyilván volt egy erős fék a gameplanben, hogy a hibákat minimalizáljuk. Volt 1-1 jó passza hosszan, félhosszan. A legfontosabb amikor a célterületen a nem pici méretekkel rendelkező Washingtont nem tudta egy igazán erős labdával megkínálni, hanem helyette felü, túldobta amiből az eladott labda is jött. Ennek ellenére azt hozta amit ezen az estén az amúgy liga szinten kitűnő Ravens védelem engedett. Ez meg pont annyi volt amivel győzni tudott a csapat. Ne korholjhuk csak úgy, mert a vele szemben felálló védelem tényleg a liga legeleje.
Azután nézzük a rúgó utáni legjobb csapatrészt.
A védelem. Olyan plan lett összerakva ami az elejétől nagyon nem ízlett a Ravensnek. Nagyjából odaadtuk Lamar kezébe, hogy ha tudja nyerje meg. Nem tudta. Futni alig tudtak, még "King" Henry sem tudott úgy villogni ahogyan megszoktuk tőle. 1 komolyabb meglódulása volt, azonban több esetben már a LoS-on elcsípték a védők és max 1-2 yardot tudott kiharcolni. Jacksont végig a zsebbe tudtuk tartani, a nyomás egyszerűen zseniálisan épült fel. A D line és az LB csoport a legváratlanabb helyeken tűnt fel. Teljesen bizonytalanságban tartva a vendégek karmesterét. Az idei szezonban nem volt még védelem aki 20 pont alatt tartotta volna ezt a támadógépezetet. Nekünk sikerült.
A hátsó alakzat 1-1 apró elváltástól eltekintve végig kontroll alatt tartotta az elkapókat.
Nem mehetünk el szó nélkül Wilson és nem Russell, kiváló játéka mellett. Az év talán legszebb, de biztosan a leghihetetlenebb INT-jét szerezte a fiatal játékos.
Ki kell emelni Queen-t aki a volt munkaadója ellen megmutatta, hogy kár volt vele nem számolni. Ha mindig ilyen meccsi lennének a szezon egyik legjobb igazolásának mondanám, de sajnos van amikor teljesen vakon van a gyepen.
Ki lehet jelenteni, jelenleg már nem a PO elérése a cél, szt már csak nagyon elrontani tudjuk. Most már arra kell fókuszálni, hogy milyen kiemeléssel mehetünk neki majd a rájátszásnak. Persze, ha túlzottan előre tekintgetünk még kerülhetünk bajba.
A sorsolás, mint azt már számtalanszor elmondtuk innentől a legnehezebb. Most rövid hét és Browns. A számaikat látva gondolhatnánk, hogy könnyebb lesz, de nem. Nagyon nem. Ez is AFC North rivalizálás. Itt nincs kegyelem, senki nem fogadja el a vereséget. Mindenki az utolsó lehelletéig küzd.
Péntek hajnalban irány a képernyők elé s a TNF szignáljának felcsendülése után reggelig pörgessük azokat a rettenetes törölközőket.