Csendes offszezonon vagyunk túl, ami a meccs előtt bizakodásra adott nekem okot. Végre minden a helyére került, a játékosok egymásért fognak küzdeni, úgy fog kinézni mint egy nagybetűs csapat. Nos ez a csapat valahol Pittsburgh-ben maradhatott.
Az első perctől kezdve dominálta a meccset a New England, a védőkön könnyedén átgázoltak. Bradyn nem látszik, hogy augusztusban töltötte a 42. életévét. Gyors passzok jellemezték a játékukat, amit a védőink nem igazán tudtak levédekezni.
Az első negyedben egy-egy punt után, egy trükkös játék alapozta meg a new englandi előrehaladást, ahol Edelman passzolta a labdát az üresen maradt James White-nak. Ezután Josh Gordon meg is szerezte az első hazai TD-t, ami fájó, hogy két védőnk se tudta szerelni.
A második negyedben is csak kapkodtuk a fejünket, offense szinten értelmetlen játékhívások, egy támadáson belül ugyan az a játékhívás… Ennél azért sokkal jobb a Pats D, hogy ilyeneket benézzen.
Ugyan a negyed elején sikerült megállítani őket a redzone-ba, a field goal természetesen bent volt, így növelték az előnyüket 10-0-ra.
Ezek után sem volt szerencsénk, visszaadtuk a labdát egy punttal, amiből Dorsett segítségével ismét egy TD-t passzolt Tom apó. A defense szerencsétlenkedéséhez az is hozzájárult, hogy az offense-ünk folyamatosan fent tartotta őket. A meccs ezen részén már a 4. puntnál jártunk.
Az látszik, hogy Juju kiváló elkapó, és amit lehet, elkap. De tegnap senki nem tudott hozzá felnőni, amit én két dologra vezetek vissza: Big Ben írtó pontatlan. Tavaly is látszott már, hogy nem tud konzisztensen magas szinten játszani, de tegnap iskolapéldája volt annak, ha nincsenek top elkapók, akik az alá-fölé-mellé dobott labdáit összekaparják, akkor itt még hatalmas gondok lesznek. Folyamatosan ott voltak a nyakában, ez tény, de ez egy ilyen sport. Akkor olyan játékokat kell hívni, ahol gyors útvonalakat futnak az elkapók, ezzel demoralizálva az ellenfél védelmét.
A másik része pedig pont az elkapók: Juju mellett Moncriefet erőltette egész meccsen, de én még egy ilyen fakezű elkapót régen láttam. Kérdem én, egy James Washingtont miért nem lehet odatenni WR2-nek? Aki fiatal, tehetséges, csak valamiért már tavaly sem használta Big Ben.
Sajnos az első félidőben Conner sem tudta supportálni a támadókat, 8 carry 18 yard volt az első félidőben a mérlege.
Félidő végén nem tudtuk megugrani fél pálya közelében egy 4&rövidet, amit Gostkowski egy field goal-al bosszult meg. A csapatok így 20-0-val fordultak a második játékrészre.
A második játékrész bizakodásra adott okot: eljutottunk a Patriots 1 yardosáig, ahol viszont megálljt parancsolak, így meg kellett elégedni egy field goal-al. 20-3.
Sajnos a válasz nem váratott sokat magára: Dorsett egy 58 yardos TD-vel helyrerakta az álmainkat: 27-3 a Patsnek.
Innentől már garbage time: a Pats felrakott még két field goalt a táblára, Ben pedig dobott egy red zone INT-et.
Nem temetném a csapatot, hiszen ez még csak az első meccs volt, de elég rossz ilyen szájízzel várni a többi találkozót. A fejekben nagyon rendet kell tenni, mind offense, mind defense oldalon. A D idén is nagyon sótlannak tűnik, semmi nyomás nem volt Bradyn, a zónavédekezésünk hagyott némi kívánnivalót maga után, az offensenél pedig az OC-t és Bent venném elő, hogy mégis ez mi volt?
A csoportban egyedül a Ravens tudott győzni, láthattuk hogy a RB aki QB-t játszik, tud is passzolni, igaz, ezt a harmatgyenge Miami ellen tette. Kezeljük ezt a győzelmet nekik a helyén, bár így is jobban muzsikáltak, mint ahogy vártam volna szezon előtt. A Browns csak hozta a szokásos Browns formát, csak mostmár „sztároknak” kikiáltott játékosokkal, a Bengals pedig szoros meccsen maradt alul a Seahawks ellen.
A héten pont a Seattle látogat a Heinz field-re. Nem lesz egyszerű menet.