Ma hollóvadászat...
Egy hete lejátszották a Wild-Card mérkőzéseket. A négyből háromnál jó volt a megérzésem, egyedül a Colts-Jetset nem találtam el. Próbáltam nem a statisztikák alapján tippelni, hanem tényleg csak a megérzésekre hagyatkoztam, hiszen itt a Playoffban nem számít, ki jött jobb mérleggel, vagy ki nyert többször a másik ellen. A rájátszás az, ahol igazán csak a megérzésekre lehet hagyatkozni, nem pedig a papírformára. A leggyengébb csapat is nyerhet a legerősebb ellen, ha a másik rossz lábbal kel fel aznap.
Nagyon sokminden kavarog bennem, egyik nap úgy kelek fel, hogy tele vagyok önbizalommal minket illetően, aztán egy másik percben történik valami, vagy eszembe jut valami, és akkor megijedek, és eszembe jut, hogy nem lesz ez egy sima győzelem. Nem fogom a billentyűzetem koptatni azért, hogy a Ravens erényeit soroljam, pedig igenis vannak nekik. Inkább írnám le azokat a dolgokat, amik a mi győzelmünk mellett szólnak.
Először is megnyugtat, hogy otthon játszunk a Heinz Fieldren. Nagyon sokat számíthat az a rengeteg sárga-feketébe öltözött, ordító, örjöngő tömeg, akik csak a Steelers iránti szeretet és tisztelet és rajongás miatt vannak ott. Hisz nézzük csak meg a Seahawks-t. Meggyőződésem, hogy nem kis részben köszönhetik a jó formájukat annak, hogy egy egész stadion buzdította őket óriási hangerővel. Ugyanakkor a Chiefst láthatóan nem igazán támogatták a szurkolók. Az eredmények magukért beszélnek.
Mindenképpen nagyon pozitív dolog, hogy a fontos embereink nagyjából mind játszanak, szóval nem igazán kell millió sérüléssel bajlódnunk. Nagyon jó, hogy a kulcsembereink pihenhettek egy hetet, ápolgathatták magukat, és később gyakorolni is volt idejük, így elmondhatjuk, hogy 100%-os hatékonysággal játszhatunk, ha nem még ennél is többel.
Mindenki tudja azt is, hogy mi aztán teljesen a rájátszásra termettünk. A wiki szerint 25-ször jutottunk eddig a rájátszásba, a 6 győzelemről pedig azt hiszem nem is kell megemlítenem. Igaz, hogy a Ravens sokkal fiatalabb csapat, de nem hinném, hogy valaha képes lesz erre. Erről ennyit.
Megosztott a vélemény arról, hogy jót, vagy inkább rosszat tesz-e az 1 hét kihagyás. Szerintem még mindig több pozitív oldala van, mint negatív. Hiszen nem fáradunk ki, és több időnk is van felkészülni, videókat elemezni, stb. stb. Azt gondolom, ilyen profiknál nem történhet meg, hogy 1 hát kihagyás után elszoknánk a játéktól, illetve hogy emiatt nem tudnánk felpörögni. Azt hiszem ezt teljesen kizárhatjuk.
Nem utolsó szempont az sem, hogy ismét közös meccsnézés lesz. Talán nem emlékszem az összes alkalomra, de amik most eszembe jutnak, azok mind nagyon jól sikerültek. Nagy pontkülönbség, és sima győzelem. Ezek szerint most is így kell lennie. Persze kiegyeznék egy kisebb különbségű győzelemmel is, csak győzelem legyen, más nem számít.
Az alapszakaszban ugye 1-1 a mérleg egymás ellen. Azért hozzá kell tenni, hogy az elsőn csak épphogy kaptunk ki, és Beni sem játszott. Viszont a második meccset már megnyertük, és lehet hogy csak az én véleményem, de nem igazán hoztuk ott sem a formánkat. De mégis meglett a meccs. Ha most annál jobbak leszünk, akkor miért is ne nyerhetnénk meg ezt is?
Most hirtelen ennyi érv jutott eszembe mellettünk, illetve még annyi, hogy nekem ők a kedvenceim, és itt mindenkinek, természetesen. Nagy valószínűséggel a Pats-el játsza majd a nyertes az AFC döntőt, és őszintén, nem igazán érdekel, hogy mit is kezdene a Ravens velük. Az viszont, hogy mi mit kezdenénk velük, az már sokkal jobban érdekel. És hogy több esélyünk is van ellenük, az is biztos.
Ma próbálom rövidre fogni, hiszen felesleges ecsetelni, pedig óriási mérkőzés lesz. Hihetetlen fizikai küzdelem, óriása rivalizálás, mondhatni, a mindent eldöntő játék. Nem csak az AFC döntőért vív ott harc ez, annál sokkal több, szerintem mindenki tudja, miért. A két csapat eljátszadozik egymással az alapszakaszokban, de itt minden eldől. Itt kiderül, ki a jobb.
Ha minden igaz, akkor a legtöbbetekkel este találkozunk, akivel nem, annak jó meccsnézést otthon a képernyők előtt. Győzzön a jobb, tehát: győzzünk mi! Go Steelers!!!