Az első nagy korszak utolsó gyűrűje!

A harmadik döntő megnyerésével már abszolút egyértelművé vált, hogy ez a csapat egy igaz korszakos alakulat. A következő évad ismét, mint már kétszer, címvédői státuszban kezdődött. A liga történetének ez volt a 60. alapszakasza. A draft ebben az évben sem sikerült maradandóra. Azt azonban meg kell említeni, hogy ezen évben kelt el a játékosbörzén egy bizonyos Joe Montana a 3. kör 82. pickjeként. A Frisco vezetése ,azt gondolom, ekkor még nem sejtette mekkora gyémánthoz jutott hozzá. A szezon fontos szabálymódosításokkal indult. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat, mert van olyan amely azóta már újra változott és nem szeretnék senkit összezavarni. -  Sack esetén az óra 5 másodpercre megáll majd automatikusan újra indul. - A védekező falemberek 90-99-ig is viselhetnek számokat. - A punt és a kickoff során a fogadó csapat derék alatt nem blokkolhatja a rúgót. - A vezetőbíró fekete, míg a többi bíró fehér sapkát kell, hogy viseljen. - A bírók pozíciónkénti azonosítása lett bevezetve az ingek zsebén, ezt később a hátszámozás váltotta fel. Az alapszakaszban végig komoly versenyfutásban voltunk az Oilers gárdájával a csoport győzelemért. Az utolsó előtti héten még mindkét csapatnak 11-4-es mérlege volt, ráadásul ezen a héten a Houston gárdája 20-17-re legyőzte az acélosokat. Az utolsó hétre maradt a döntés, hogy ki juthat tovább az első helyen. A Three Riversben fogadtuk a Buffalo gárdáját és simának mondható 28-0-ra gázoltuk le őket.  Minden negyedben egy-egy TD-t szereztünk és szépen beosztva az energiákat hoztuk a kötelezőt. Az olajosok ezen a héten vereséget szenvedtek így nem kellett számolgatni sima első helyen jutottunk be a rájátszásba. Azt hiszem mindenki számára egy fontos információ lehet, hogy milyen összetételben játszott a csapat ez idő tájt. Érdemes megfigyelni, hogy a mostani 3-4 -es séma akkor még, szinte a kor többi csapatával egyetemben, 4-3-as volt.

	Defensive Starters
		FS							SS
		J.T. Thomas							Donnie Shell
	⋅		WLB		MLB		SLB
			Dirt Winston		Jack Lambert		Jack Ham
			Robin Cole
CB											CB
Ron Johnson		DE		DT		DT		DE			Mel Blount
		John Banaszak		Gary Dunn		Joe Greene		L.C. Greenwood
			⋅	⋅	⋅			Tom Beasley
	⋅
	Offensive Starters
	⋅
		LT		LG	C		RG	RT
		Jon Kolb		Sam Davis	Mike Webster		Steve Courson	Larry Brown
		Ted Petersen		⋅	⋅		Gerry Mullins			TE
WR										Bennie Cunningham	WR
John Stallworth										Randy Grossman	Lynn Swann
					QB
	⋅				Terry Bradshaw
					⋅
									Special Teams
				RB		FB			PK Matt Bahr
	⋅			Sidney Thornton		Franco Harris			P Craig Colquitt
				Rocky Bleier					KR Larry Anderson
									PR Theo Bell

A rájátszásban az leső körben a Miamit fogadtuk hazai pályán. A találkozó első negyede mondhatni álomszerűen alakult. A játékrész végén 20-0ra vezettünk. Nyomatékosan jelezve ezzel, hogy nincs az a hatalom még a víz alatt sem amely minket megállíthat. A Delfineket megfogta az erős kezdés, mi pedig kicsit "lazsáltunk" mert a második szakaszban egyik csapat sem szerzett pontot. Ezután a nagyszünetről úgy jöhettönk ki, hogy amennyiben valami nagyon nagy katasztrófa nem történik akkor tovább lépünk és idén harmadszor is találkozunk a Houstonnal. Nem történt katasztrófa és mindkét együttes a további játékrészekben 1-1 TD/játékrész szerzett. Az összecsapás végén 34-14-es sikerrel kocoghattak le a srácok a pályáról. Következett a második kör az AFC bajnoki címéért. természetesen az Olajosok ellen. A találkozó nem úgy kezdődött mint az álmokban az szerepelt. Az idei évben is éltünk át hasonlót, az Oilers egy IT return TD-vel szerzett vezetést. Erre még az első részben egy FG-al tudtunk csak válaszolni. Ezután azonban beindult a henger és Bradshaw két remek átadásával máris 14-10 állt az eredményjelzőn. A félidőben valami álmosító zenét játszhattak az egész stadionban mert a 3. játékrészben a nagy küzdelmen kívül nem sok minden történt, legalábbis pont egyik oldalon sem született. Aztán jött a negyedik és a Houston. Fritsch az Olajosok rúgója 23 yardról értékesített egy mezőnygólt, ezzel az Oilers 1 pontra felzárkózott. Azonban a csapat összeszedte magát és a 30 yardos vonal környékéig sikerült eljuttatni a labdát. Bahrnak a rúgónknak egy 39 yardos kísérletből kellett növelni az előnyt. Nem hibázott. Ezután jött Rocky (na nem a bokszoló) Bleier és 4 yardról Pasadénába futtatta a csapatot. Újra nagy döntő és újra Pasadéna. Mindkettő jó előjel lehetett a csapatnak, mert a 3 megnyert döntőből az egyiket éppen Pasadénában a Rose Bowl stadionban a mostani döntő helyszínén zsebelték be. A Californiai "nyárban" a Los Angeles Rams várta az acélos legényeket. Mindenki azt várta, hogy az acélmellény döngeni fog a kosok rohamaitól, de nem sikerül az áttörés. A találkozót egy gyors 41 yardos FG-al nyitottuk, ekkor még nálunk volt az előny. Ezután a Rams feltámadt és még az első negyedben Cullen 1 yardos futott td-jével a vezetést is átvette. Ugyebár az örökbecsű mondás (én találtam ki most) ne rángasd a kos szarvát mert felöklel. A következő játékrészben 10-7 re fordítottunk, de a keményfejűek nem szerették volna kiengedni a kezükből a győzelmet. Szívósan küzdve előbb egy 31 majd egy 45 yardról elvégzett rúgással máris 13-10 oda. Ezzel az eredménnyel fordultunk a szünetről. A harmadik játékrészben Terry, Swannak dobott egy 47 yardos labdát amellyel Swann megszerezte a vezetést a csapatnak. 17-13 volt ekkor az eredményjelzőn. Lawrence McCutcheon a Rams irányítója valószínűleg megirigyelte ezt a labdát és nem sokkal később egy 24 yardos TD-t érő passzt dobott Ron Smith-nek. Ezzel újra az LA vezetett 19-17-re mivel a jutalomrúgás nem volt sikeres. Ezután jött a negyedik és újra Bradshaw, ezúttal Stallworth felé egy 73 yardos rakétával indított amivel 24-19-re fordítottuk a találkozó állását. Valószínüleg a faltörés már nagy fejfájást okozott, vagy Terry nagysága volt túlzott, de a Rams már nem tudott talpra állni, sőt Harris még egy 1 yardos futottal szíven is "szúrta" őket és ezzel a vége 31-19 lett. A találkozó MVP-je Terry Bradshaw lett ismét. A boldogság határtalan volt a játékosok közt és egész Pittsburghben, akkor még senki sem gondolta, hogy jó pár évet kell várni a következő nagy-döntőre, hát még a következő győzelemre. A végén lássuk a szokásos videókat: [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=pWuNgsWY204&playnext=1&list=PL231FCF085EA53799[/youtube] [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=bofM35btPOw&feature=related[/youtube] [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=Gc9obDkVUy8&feature=related[/youtube] [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=xwXi3RCVwfk&feature=related[/youtube] [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=zOEI86flRg4&feature=related[/youtube]

Forrás: Wikipédia

Írta és szerkesztette: Fizel Zoltán