Persze könnyű lenne csak ennyivel elintézni és a győzelmeket, mint mondani szokták, nem kell magyarázni.
De ezt!!!!
Kell magyarázat, bár a legtöbben akik évek óta követjük a csapatot pontosan ismerjük ezt a magyarázatot. A szokásos, gyenge ellenfél elleni leolvadás. Azt hittük, az idei eddigi menetelést látva, hogy levetköztük már ezt a szokásunkat. Nem!
Bár az is igaz, hogy az ilyen találkozókat eddig nagyon nagy százalékban eddig elbuktuk. 1-12 volt a mérleg 1993 óta az ilyen találkozókon. Már 2-12.
A mezek kimentek a pályára az este, a játékosok két tál nachos és egy kis kóla vagy sör mellett gondolták az öltözőből nézik végig mi is fog történni.
Egy darabig nézték, nézték, aztán úgy nacho-tól eltelve csúszós ragadós kézzel kirohantak, “-Hú b..a meg itt nagy baj van”
Ne akkor csináltak még nagyobbat, mert az jó.
Nem szeretném felidézni a mérkőzés folyását. Aki látta annak egyszer ez éppen elég trauma volt.
Maradjunk annyiban, hogy győztünk, ha nehezen is, de sikerült és veretlenek vagyunk továbbra is.
Ben, bár megsérült a térde az első félidő végén, a meccset összességében átlagosan lemendzselte. A playhívások valamiért érthetetlen kategóriában mozogtak egész este, nem tudom volt-e amit Ő áthívott. A találkozónak egy olyan, rövid, időszaka volt amikor az 5-15 yardon belüli területeket támadtuk a levegőben. Akkor haladtunk is mint kés a vajon. A futáshoz a blokkolás egy régen látott mélységet ért el. A teljesen reménytelen screen passzokat szegény már nem élő nagyanyám is olvasta és hamarabb odaért volna mintha csirkefarhát lenne akcióban a Lidl-ben. A mélységi labdák olyan reménytelenül hullottak alá, sokszor inkább veszélyesen ránk nézve, hogy néha sírni támadt kedvem.
42 kísérletből 29 jó átadás 306 yard és 3 TD, ez Ben mérlege. Csak ezt nézve nem is rossz. 113,79-es QB passer rating.
Conner 9 cipelésből 22 yard. Ez az ami egy PO csapatnál például nem megengedhető. Helyett McFarland 3 labda átadásból 7 yard. Egyszerűen a földön nem tudtunk haladni. Ezzel az órát sem tudjuk majd kontroll alatt tartani. Márpedig az rettenetesen fontos lesz a szezon vége felé a PO-ban meg egyenesen élet halál.
A levegőben JuJu, Claypool, Diontae és Ebron is egészen jó számokat hozott. Viszonylag sok elkapást mutattak be. JuJU mint első számú 7 alkalommal volt célba véve, ebből 6-szor el is kapta a bőrt. 93 yarddal és 1 TD-vel segítette a csapatot. Ebron, bár volt egy látványos TD-je a felé szálló labdák 50%-t tudta csak lehúzni 6/3. 22 yardot szerezve ezzel.
Claypool bár yradokban egészen szépen tett hozzá a csapathoz, a 13 felé irányuló labdából mindössze 8-at tudott elkapni 69 yradért. TD-t nem szerzett. Washington szerzett még egy TD-t az éjszaka. Ezzel Ben 3 különböző játékostársnak adott pontszerzési lehetőséget.
A számok jók is lehetnének, de a Dallas jelenleg a liga egyik leggyengébb csapata. Így nézzük tehát.
A védelem, a dicső nagy harcosok. Tegnap szépen betliztek. Talán csak Watt és Heyward, illetve egyes szakaszokban Spillane volt az ki valóban keményen és szívvel játszott. Ők lehet nacho-ból is kevesebbet ettek. A futások mint kés a vajon, úgy mentek át. A végtelenül egyszerű passzjátékok simán ültek. A találkozó elején még nyomást sem igen tudtunk, akartunk?, generálni. Amikor azonban picit tekertük és volt nyomás az ellen irányítója máris pontatlan lett és picit szétszórta a labdákat. Ebből jöhetett Minkah INT és a legvégén a gyönyörű leütött passz. Minkah az este próbálta felemelni a sec hátsó fertályát, de a kóla picit megülte a feneküket.
Összességében a W megvan, de egy olyan nyögvenyelős erőlködős mérkőzésen amelyet nem teszünk be a legjobb meccseink sorába. Nagyon nem.
Ben megsérült, a második félidőre visszajött és bár látszott, hogy félti a lábát, lejátszotta a találkozót.
Ma vagy holnap biztosan komoly vizsgálatok következnek, hogy kiderüljön van-e ott valami ami fájdalomcsillapítók hatása nélkül is engedi a játékot. Mivel WIN NOW üzemmód van, hacsak nem teljesen reménytelen a dolog játszani fog. Mivel nem Ő az a mobilis sokat futó irányító, akár még egy térdsegítő szerkezetet is el tudnék képzelni, átmenetileg.
A Bengals ellen csoportmérkőzés következik, hála a magasságosnak, hogy a csoportmeccseken nem annyira számít az esélyesség vagy az esélytelenség, mert az egyértelműen a büszkeség kategória.