Vasárnap este a Steelers (1-4) fogadja csoportrangadón a Ravens (3-3) csapatát. Legyünk őszinték, az elmúlt évtized során, mióta Magyarországon egyre népszerűbbé vált ez a sportág, minden évben különös érzésekkel várjuk ezt a mérkőzést. Lehet, hogy idén a Bengals a favorit, mégis azonban a Ravens legyőzése minden szurkoló számára egy konferencia döntő megnyeréséhez hasonló örömmel ér fel. Igazi történelmi összecsapás, tele érzelmekkel és elvárásokkal. Az elmúlt évtized során ez a két csapat igazi meghatározója volt a ligának és bár az idei évre sok minden megváltozott, mégis Amerika szerte kiemelt esemény ez az összecsapás. Az elmúlt három évben nem sikerült a Ravens-t legyőzni hazai pályán, ezen épp itt az idő, hogy változtassunk. A múlt héten végre sikerült behúzni az idei első W-t és ha szigorúan csak a mutatott játékot nézzük elmondhatjuk, hogy jó úton járunk. Az évad elején gyengébb csapatokkal szemben betlizett a Offense és domborított a Defense, majd volt olyan játéknap amikor mindez megfordult, de olyan alkalomat nem láthattunk az első négy fordulóban, ahol mindkét egység a közepesnél jobb teljesítményt nyújtson. Ez végre a Jets ellen sikerült. A szerzett 19 pont már az elmúlt évek Steelers átlagához kezd hasonlítani, mint ahogyan a védekezés is a Vikings elleni meccs után visszatért az elvárt mederbe. A bajnokcsapat idei szezonja ugyan nem kezdődött olyan negatívan, mint a kohászoké, azonban több mérkőzésen is önmagukhoz képest nagyon gyengén játszottak. Persze a komoly játékosmozgásokat nyilván megszenvedte a csapat és a védelem nem is tudja pótolni Lewis-t és Reed-et. Hatalmas pofonba szaladtak bele Denverben, majd sorban jöttek a szenvedős összecsapások. Az azonban elmondható, hogy az utolsó pillanatig nem lehet leírni őket. Big Ben a Jets ellen már kezdte visszanyerni régi formáját, bár a korábbi sikertelenséget sem lehetett a nyakába varrni. A Vikings elleni 90-es pr után a teljesítménye egészen 113-ra ugrott fel, pedig nagyon féltettük a Jest D-line ellen. Nem lehetett látni rajta a korábbi bizonytalanságot és tehetetlenséget. A legutóbbi mérkőzésen Flacco sem játszott rosszul bár tény, hogy a 112-es pr leginkább a negyedik negyedben mutatott jó játékának volt köszönhető, amikor a Packers már egy labdabirtoklásnál nagyobb arányban vezetett. Ami akár el is döntheti a mérkőzést, hogy miképpen tudnak vigyázni az irányítóikra a csapatok. Flacco-t 19 alkalommal tudták földre vinni a LOS mögött, ez Big Ben esetében 18 alkalommal sikerült az ellenfeleknek. A Ravens támadófalában is volt változás az elmúlt időszakban, hiszen egy kiemelkedő vakoldali T érkezett a csapathoz két héttel ezelőtt, azonban még mindig komoly hiányosságai vannak az egységnek. Ennek is köszönhető, hogy a futás sem megy a szokott eredményességgel. Mérkőzésenként 72,7 yardot hoznak futással, ami még sajnos mindig több, mint 10 yardal jobb a mi hasonló számunknál, viszont nálunk az első mérkőzések gyatra teljesítménye után, elkezdett javulni ez a teljesítmény és ha Le’Veon Bell kicsi rutint összeszed, valamint jobban megtalálja a lyukakat, ez sokat javulhat még. A Steelers O-line is átalakuláson ment keresztül a vak oldalon, ahol Beachum lett kezdő a nagyon gyengén teljesítő Adams helyett, de sajnos a Cardinals-tól érkezett Levi Brown rögtön a bemelegítésnél szezonvéget jelentő sérülést szedett össze. A Ravens ellen is Beachum kezd, aki bár a múlt héten is többször nehéz helyzetbe került, most igencsak fel kell kötnie a nadrágot. Ráadásul a Ravens egyik nagy erősségéhez is érkeztünk. A hollók 22 alkalommal tudták sackelni az irányítót és hét alkalommal ki is ütötték a labdát a támadók kezéből. Ebből Hármat össze is szedtek, míg nekünk eddig nem sikerült a földön labdát szerezni. Összesen csak hét sack van a nevünk mellett és mintha nem is annyira erőltetnénk a nagy blitz-eket. Így ugyan kevesebb a sack, azonban a coverage nagyszerű teljesítményt nyújt. Csak 196 yardot passzolnak ellenünk, ennél csak három csapat mutat jobb teljesítményt. A Ravens ellen átlagban 254,3 yard-ot passzolnak a QB-k. Ezt a különbséget még az sem egyenlíti ki, hogy ők 98,2, mi pedig 114,8 yardot kapunk meccsenként futásból. Ezen azért jó lenne változtatni, hiszen szokatlan a védelmünktől, hogy 100 yard felett fussanak ellenünk. Vasárnap este végre megjött az első szerzett labda is. Rögtön kettő és még nem is veszítettünk. Így -9-re nőtt a TO mutató, amivel a Ravens sem büszkélkedhet, hiszen az ő mutatójuk -3. Ami a múlt heti változásokat illeti a Steelers kezdő csapatában lényegében mind pozitív volt. Beachum bár nem tudott kiemelkedőt nyújtani az elit D-line ellen, de Adams idei teljesítményénél mégis jobb volt, Heyward magabiztosan játszott, bár Hood is kapott bőven lehetőséget. Azonban egyikük sem mutatott akkora fejlődést, mint Vince Williams, akinek a játéka engem lenyűgözött. A hatodik körös draftunk több esetben is magabiztosan szerelt és igyekezett mindig a közelben lenni. Az biztos, hogy jó alapanyag és LeBeau rendszerében jól érzi magát, Timmons-tól pedig sokat tanulhat az elkövetkező időszakban. Ami a sérülteket illeti: Szerdára kiderült, hogy Jarvis Jones vasárnap agyrázkódást szenvedett, de ennek tüneteiről nem szólt. Limitáltan edzett, de szinte biztos, hogy játszani fog. Gilbert, Kiesel, Woodley és Miller pénteken már teljes értékű edzésmunkát csinál, mindannyian játszani fognak a Ravens ellen. Wheaton még ujjoperációja után nem állhat a csapat rendelkezésére, valamit Richard Gordon (TE) lábsérülése miatt nem fog játszani. A Ravens oldalán Josh Bynes (ILB) biztosan nem játszik és Stokley játéka sem valószínű. Rajtuk kívül többen is kihagytak edzéseket a héten, de valószínűleg játszik mindenki a Steelers ellen. A mérkőzést legfontosabb párharcai lehetnek: Egy ilyen emocionális mérkőzés során nehéz olyan egzakt párharcokat elővenni, ami döntő lehet. Elég csak visszaemlékezni, hogy a múlt évben hogyan is nyertünk Baltimore-ban Charlie apó vezetésével. Mégis azonban nézzünk néhány kiemelkedő match a mérkőzés kapcsán: Suggs-Beachum Ugye nem kell hangsúlyozni, hogy egy tavalyi 7. körös újonc számára mit jelenthet ha Suggs-al szemben kell megvédened Big Bent vagy éppen lyukat nyitni a futójáték segítésére. A múlt héten két holding és egy false start büntetést hozott össze, de ezek mellett csak két QB siettetést engedett, ami első nekifutásra igencsak szép teljesítmény volt. Most Suggs ellen megmutathatja, hogy mit tud a legnagyobb passzsiettetők ellen. Torrey Smith-Ike Taylor Smith a jelenlegi legveszélyesebb célpontja a hollóknak. Különösen figyelni kell rá, mert Flacco jól meg tudja találni nagy játékokban is. Ike idén kiválló formában van, de fontos lehet, hogy minél többször tudjuk duplázni a védekezést rajta. Brown-Webb Brown élete formájában van. Már 498 yard elkapást produkált, pedig az első mérkőzéseken hát finoman szólva sem volt rendes támadójátékunk. Webb egy igazi klasszis vele szemben, így most megmutathatja, hogy ilyen szituációban mit tud kezdeni. A Ravens secondary többi pozíciójában bőven vannak hiányosságok, reméljük ezt ki tudjuk használni. Woodley-Oher Bár Oher sokkal rutinosabb, mint a mi T-ink, Woodley nagyon jó formát mutat. Kellene is, hogy néhány alkalommal összeszedje Flacco-t, illetve láthattuk, hogy nyomás alatt sokkal rosszabbul passzol az 5-ös. Rice-Steelrs LB-k Bár Rice kisebb sérülésekkel bajlódott az előző mérkőzéseken, most végig tudta dolgozni a hetet. Ő általában igen magas színvonalon szokott játszani ellenünk és bár most nincs nagy formában, az éppen rá figyelőknek nagyon oda kell tenniük magukat. Timmons és Williams találkozhat vele gyakran, illetve a melléjük fellépő Polamalu és reményeim szerint képesek is lesznek megállítani.