Fontos győzelmet aratott a Steelers, aminek köszönhetően továbbra is nagy harcban vagyunk az AFC North első helyéért és ezzel a playoff 3. kiemeléséért. Komoly aggodalommal várhattuk a mérkőzést, mert a múlt heti Giants elleni győzelem nem múlt el nyomtalanul és a Bills elleni összecsapáson nem volt bevethető az agyrázkódást szenvedett DT, Javon Hargrave, ráadásul az is kiderült, hogy a kezdő LG Foster sem lehet a csapat segítségére. Az időjárás miatt ráadásul várható volt, hogy nem a passzjáték fog dominálni, a földön pedig igencsak erős csapat a Bills, McCoy vezetésével. Ilyen előjelekkel várhattuk a mérkőzést, ahol az ellenfél 6-6-os mérlege miatt, nem hibázhatott már többet. De szerencsére a találkozó már majdnem teljesen úgy alakult, ahogy szerettük volna. Bár mindenképp ki kell emelni a franchise rekordot megdöntő Le'Veon Bell érdemeit, nem mennék el az OL, Nix és a védelem mellett sem szó nélkül. Na de nézzük szép sorjában. Bell átadta Willie Parker 223 futott yardos rekordját a múltnak és mostantól már ő az egy mérkőzésen legtöbbet futó játékos 236 yarddal. Ráadásul John Henry Johnson után a második olyan játékosunk, aki 200+ yardot fut és 3 TD-t szerez. Johnsonnak ez 1964!!-ben sikerült a Browns ellen. Bell 298 scrimmage yardja a csapatban a 2. legtöbb, de azt csapattársa Antonio Brown tartja 306-al. Kedves Steelers szurkolók, csak gondoljatok bele, hogy annyira szerencsések vagyunk, hogy ezt a két korszakos zsenit, mi élőben láthatjuk hétről hétre! Egyébként ez az NFL történelmének 15. legtöbb futott és 10. legtöbb scrimmage yardja volt. Ezek a fantasztikus számok nem jöhettek volna létre Nix nélkül. A remek FB, nem csak a speciális csapategységben dolgozott remekül, de fantasztikus kulcsblokkokkal vette ki a védőket Bell elől. Remek meccset futott. Egyébként az se mindennapi, hogy Bell 42 alkalommal kapott labdát. Ez a második legtöbb a RB életében, mindössze utolsó évében a Mitchigan State egyetemen volt egy olyan mérkőzés ahol többször (50) vették igénybe a cipeléseknél. Az NFL-ben pedig 2004 óta nem volt olyan játékos akit ennyit foglalkoztattak volna (Nick Goings). A Steelers történelmében amúgy Franco Harris vezette ezt a listát, neki volt két meccse (1976 és 1979) amikor 41 labdával futott. Szépen csöndben meg kell jegyeznem, hogy Big Ben pocsék napot fogott ki, idén már nem az első alkalommal. A labdái szinte csemegék voltak az ellenfél védőinek, ami azért így decemberben igencsak bosszantó. Nem is túl gyakran van olyan, hogy egy csapat nyerni tudjon 3 INT-vel és 0 TD-vel. Ha ezen számok mellett megnézzük mikor nyert valaki legalább 235 futott yarddal, akkor is vissza kell menni, egészen 1986-ig, akkor a Bears nyert az Eagles ellen hasonló számokkal. Hogy a védelmet is belekeverjem, íme egy fontos adat: az első 9 mérkőzésen 13 sack jött össze, az utolsó 4 meccsen pedig 18!!! Ebből ma például Davis 1,5 sack-el vette ki a részét, így megvan az újonc első zsákolása is a ligában. Nem tartozik egyébként a nagy sack-gyárosok közé, hiszen alma-mater-ében a Maryland egyetemen összesen 2,5 sack-et mutatott be. Ezzel szemben Dupree-nek már ez a feladata is, de korábban a maihoz hasonló két sack-es mérkőzésből csak kettőt csinált, mindkettő a Kentucky egyetemen. És még egy érdekes adat a védelemről és az OL-ről egyben: Az elmúlt két évben 5 olyan alkalom volt, amikor a védők 5+ sacket mutattak be, közben pedig az OL nem engedett senkit az irányító közelébe. 2003 és 2013 (11 szezon) között szintén 5 ilyen volt! Elképesztő fejlődés! 157. mérkőzésén egyébként ez volt Tomlin 100. győzelme, így csatlakozott a legnagyobbakhoz, vagyis Chuck Noll-hoz és Bill Cowher-hez. ráadásul az egész NFL-ben csak 9 olyan HC van akinek ez hamarabb sikerült: Don Shula, George Halas, Bill Belichick, Paul Brown, Tony Dungy, George Allen, George Seifert, John Madden és Mike McCarthy. Szerencsére úgy tűnik komolyabb sérülés nélkül megúsztuk ezt a téli kirándulást, mindössze Mitchell-nek kellett néhány játékot kihagynia egy térdsérülés miatt. Jövő hétre remélhetőleg felépül Hargrave, Foster és DeWill is, mert mindenkire nagy szükség lesz a Bengals ellen. Egyébként a Fostert helyettesítő Finney is megtette a magáét és jól játszott, ami azért különösen fontos, hogy a remekül összeállított OL egy sérülés esetén se essen szét. Ha már Davisről ejtettem néhány szót, muszáj kiemelni a futás elleni védekezést is. Nem szokott jól menni nekünk a jól futó csapatokkal szemben, de lényegében három negyedig folyamatosan az volt a pályán amit a védelem szeretett volna. Walton és főleg Shazier is remekül játszott középen, de Butler teljes egységét csak dicsérni lehet. A végén, amikor már minden mindegy alapon rohamozott a Bills, akkor megmutatkoztak bizonyos gyengeségek, de ezek írhatóak a rutintalanság számlájára is, hiszen azért mégiscsak újoncok vagy alig valami NFL tapasztalattal rendelkező játékosok voltak nagy számban a védelemben. Hétfőn a Ravens játszik a Patriots ellen, de tulajdonképpen a saját kezünkben van a sorsunk. Ha nyer a Ravens, akkor sem változik semmi, de egy esetleges bostoni győzelemmel sem szállnak el a hollók reményei. A wild card helyekért folyó csata most szintén érdekes fordulatot vett. Eddig az AFC West három csapata tűnt itt befutónak. Most a Kansas győzelmével a Raiders van még előkelő helyen, majd utánuk 8-5-el áll a Steelers a Denver és a Miami. Mi ugye még versenyben vagyunk a csoportgyőzelemért is, így inkább csak a Denver és a Miami meccsei érdekesek. Előbbi kikapott a Titans-től, így lehet kellemes szívességet tett nekünk LeBeau csapata, míg utóbbi ugyan nagy küzdelemben nyert a Cardinals ellen, de elvesztette kezdő irányítóját.