AFC Conference Final Game
Steelers @ Patriots 17-36
Hagytunk pár napot, hogy mindenki kipihenhesse, feldolgozhassa a vereséget, mely az idény végét jelentette számunkra. 9 mérkőzéses győzelmi széria ide, Bell formája oda, a Patriots gárdája túl nagy falatnak bizonyult az AFC döntőben. Nem szeretnénk fájdítani a szíveket, nagyon röviden megvizsgáljuk miként alakult a mérkőzés, és, hogy hogyan tudtuk volna sorsunkat kicsit másként formálni.
A NE kezdhette a mérkőzést, Bradyék pedig ellenállhatatlanul jöttek előre már az első drive-ból. Szerencsére mezőnygólon tudtuk őket tartani, Gostkowski nem hibázott. A mi első támadásunk egy 3&1-es sikertelen passzjátékkal zárult, mely körülbelül 40 yardot ért volna Coates irányába. Nem igazán tudtunk mit kezdeni a hazafiak védelmével, az eddigi két mérkőzésen remekül játszó Bell megsérült, nem is nagyon tudott visszajönni a továbbiakban, DeAngelo Williams pótolta futó pozícióban. A New England nagyon ráérzett a zónahatárainkra, illetve a kevésbé jó napot kifogó embereinkre. Az első negyed vége felé egy 80 yardos drive után megszerezték az első TD-t is, Brady passzából Hogan szerzett TD-t.
Sajnos miután Hogan belépett az endzone-ba, több másodpercig ember nélkül várta a labdát, mely egy ilyen irányító ellen megengedhetetlen. A második negyedben aztán feljöttünk egy Williams futott TD-vel, Boswell azonban kihagyta az extra pontot... Cirka 4 perccel a félidő vége előtt azonban újra villant a Pats, ezúttal egy flea ficker-rel kavarták meg a védelmünket, Hogan újabb TD elkapásával. Boswell még tudott kozmetikázni egy mezőnygóllal az öltözőbe vonulás előtt, 17-9 állt tehát az eredményjelzőn, a hazaiak javára. Félidőben reménykedhettünk, hogy rendezni tudjuk a sorokat, és mivel mi fogadjuk a labdát, egy TD-vel közelebb léphetünk hozzájuk.
A harmadik negyedben aztán abszolút lenullázódtunk. A New England Gostkowski mezőnygólja, majd Blount futása, és Edelman elkapása után is pontokat tett fel a táblára, miközben mi semmit sem tudtunk felmutatni. Ráadásul Rogers fumble-t vétett az egyik passz után, plusz egy challenget is elvesztettünk, miután egy QB sneak-nél úgy tűnt Brady elvesztette a labdát, melyet talán Hargrave összeszedett, de a bírók nem ítélték meg a labdavesztést. Semmi sem jött össze ebben a negyedben, és behozhatatlan hátrányba kerültünk.
Az utolsó negyedben aztán jött még egy Gostkowski field goal, majd a szépítés részünkről egy Hamilton TD formájában.
A végeredmény pedig 37-16 lett a New England javára, így ők játszhatnak majd a Super Bowl-ban az Atlanta Falcons ellen...
Ami a végkimenetelt illeti, alakulhatott volna másképp is... Támadásban talán még nem is tűntünk olyan gyengének mint védelmi oldalon. Bell kiesése nyilván nagy érvágás volt, de semmi sem garantálta előzetesen sem, hogy sokat futhatunk majd a mérkőzésen. Ben dobált rendesen, voltak hol jobb, hol rosszabb labdái.. Brownt nagyon fogták, a safety mindig felé segített be, a többiek pedig nem tudtak elég nagy játékot csinálni. Rogers slot-ban elfogadható volt, James is TE-ként, Coates és Hamilton azonban sokat drop-olt, de talán ők sem hibáztathatók, hiszen nem második, harmadik számú elkapók... Hamilton azért így is összekapart egy TD-t, bár igaz, csak az utolsó negyedben. Amit inkább kritika érhet, azok a play hívások, néha érthetetlenül céltalan játékokat hívott Haley, egy NE ellen idegenben ez pedig édeskevés.
Védelmi oldalon nagyrészt mintha pályán sem lettünk volna, fejben abszolút.
Kisebb fellángolásoktól eltekintve (Hargrave, Davis sack) szinte esélyünk sem volt levédekezni Bradyt és társait, a DEF game plan egyáltalán nem jött be erre a mérkőzésre. Nyomást nem tudtunk generálni, a zónánk pedig abszolút nem működött. Úgy szereztek három elkapott TD-t, hogy egyiknél sem voltunk még az elkapó közelében sem!!! Hol Hogan ültette hintába Mitchell-t, hol Edelman vált le az emberéről, hol Golden bámészkodott ahelyett, hogy körbenézett és embert fogott volna, hol pedig a jó pár héttel ezelőtti misstackle-s forma jött elő. Hiába az igyekezet az újoncok (Hargrave, Burns, Davis), és Dupree vagy Shazier részéről, 11 ember alkotja a védelmet, a többiek pedig ezen az estén úgy tűnt nem nagyon vannak ott fejben, nem nagyon találják a helyüket a pályán.
Nyilván mindenkiben élénken él még a vereség, s vele a csalódottság, a kiesés a Super Bowl küszöbén. Azonban ne feledjük, mégiscsak AFC döntőt játszhatott csapatunk, márpedig ismerve az idény elején felmerült kérdéseket a védelem teljesítményét illetően, azt hiszem, ez több mint megsüvegelendő eredmény. Remek egyéni teljesítmények nélkül nyilván nem ment volna, de erről, illetve az idényről kicsit később esik majd szó.
Egy biztos, immáron elkezdődött a felkészülés a 2017-es idényre, s ahogy eddig is, igyekszünk képben tartani titeket a fejleményekkel, hírekkel kapcsolatban.
