Week 14: Észak királyai

Ezen a héten újabb klasszikus AFC North rangadó várt ránk, ezúttal a Baltimore Ravens ellen, hazai pályán. Egy esetleges győzelemmel tavalyhoz hasonlóan a csoportgyőzelem , és ezáltal egy tuti hazai találkozó bebiztosítása lehetett a cél. Juju Smith-Schuster és a múlt héten balszerencsésen, sajnos annál komolyabban megsérülő Ryan Shazier nélkül kellett nekivágnunk a találkozónak.
Joggal bízhattunk abban, hogy a Shazier sérülése utáni emocionális töltet kitart majd a mérkőzés egészén, és sikerül megverni a hollókat. A találkozóra mindenki kedvenc lájnbekkere, James Harrison is beöltözött, bár mérkőzés előtt Shazier előtt tisztelegve inkább ledobta a pólót.
Nagyon jól kezdtük a találkozót, Flacco passzát a saját endzone-unk előtt szerezte meg Davis, aztán a második negyed elején már 14-0 volt az állás, Bell elkapott és futott touchdownjának köszönhetően.
Ezután elég volt egy apró kihagyás a védelemben, egy kivételesen pontosan eleresztett Flacco passz, Moore elkapásával pedig zárkózott az ellen. 14-7

Boswell mezőnygóljával még tudtuk növelni az előnyt, azonban a máosdik negyedben egyre inkább kezdett körvonalazódni, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni a Ravens támadásaival, főleg ami a futás levédekezését illeti. Shazier feladatait a hét közben “újra”igazolt Sean Spence, és Arthur Moats (aki egyébként OLB) voltak hivatottak ellátni, azonban ahogy azt több helyen is kiemelték, egyszerűen nem tudták felvenni a ritmust, a sebességet, amire igény lett volna. A Baltimore szélső futásaira egyszerűen nem értek oda, s belül sem voltak hatékonyak. A második negyed végén aztán még közelebb osontak a hollók, Collins 18 yardos hatpontosával 17-14 re módosult az eredmény. A félidő előtt aztán egy gyors drive után Boswell még növelte az előnyünket, egy nem túl megnyugtató 6 pontos előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.
Halkan jegyezhettük meg, a csapat egyszerűen nem tud kikapni, amikor hazai pályán 14 pontos előnyre tesz szert…

A harmadik negyed történéseire aztán azt hiszem nem sokan számítottunk, egyszerűen feltörölték velünk a padlót. 17-0-val buktuk a játékrészt, Tucker FG-ja után Allen futásával, majd Ricard elkapásával hozták le ilyen remekül, mi pedig kellőképp asszisztáltunk ehhez. Hol szabálytalanságokkal, hol védelmi kihagyásokkal, egyszerűen megkönnyítettük a dolgukat. Hirtelen óriási dekoncentráltság lett úrrá a társaságon, sorra küldtek le minket 3 kísérlet után. 20-31

Muszáj volt felpörögni az utolsó negyedre, hisz több szempontból sem lett volna jó elbukni ezt a találkozót. Ennek megfelelően kezdtük a játékrészt, azonban csak mezőnygólig jutottunk. 31-23
Ezután még nagyobb sebességbe kapcsoltunk, amit Nix elkapott TD-je is jól mutatott, azonban a két pontos kísérlet nem sikerült, nem sikerült egyenlítenünk. 31-29
Ezután Allen 9 yardos futásával újra csak próbálta bevinni a végső ütést a Ravens, azonban nem hagytuk magunkat, Bell harmadik pontszerzésével újra feljöttünk, 1 perccel a vége előtt pedig Boswell mezőnygóljával átvettük a vezetést is. 39-38

Maradt azonban még közel egy perce a Ravensnek, hogy az egyébként kiváló rúgó, Justin Tucker mezőnygól távolságáig jusson, és megpróbálja az utolsó másodpercekben behúzni a mérkőzést.
A Steelers D azonban fellépett, s a vendég támadóegység bénázásának, na meg persze TJ Wattnak (aki az utolsó játékban fumble-t kiharcolva szerelte Flaccot) köszönhetően lezárta a mérkőzést.
A mérkőzés hősei között újra a három bét, Bent, Bellt, Brownt említhetjük. Csak egy pár adat, milyen brutális számokat is pakoltak ma össze:
Roethlisberger: 66 passzkísérlet, 44 sikeres átadás 506 yard 2 TD
A 66 kísérlet természetesen karriercsúcs, és Bennek ez már a harmadik 500+  yardos mérkőzése volt karrierje során, ami egyedülálló az NFL-ben
Brown: 11 elkapás, 213 yard
Fényévekre van tőle a többi elkapó, elkapásokban, elkapott yardokban is vezeti a ligát.
Bell: 125 scrimmage yard, 3 TD

A találkozót Ryan Shazier látszólag javuló formában szeretteivel a kórházban követte végig, s láthatta amint a csapat a tavalyi évhez hasonlóan, idén is a Ravens ellen aratott hazai győzelemmel biztosítja be csoport elsőségét, s váltja meg helyét a playoffban. A mérkőzést követően természetesen Shazier centrikusan ünnepelték meg a srácok a győzelmet.

A jövő héten azonban talán a legkomolyabb erőpróba vár a társaságra, ahol bizony nagy valószínűséggel az AFC első kiemelése lesz a tét, s bizony muszáj felkötnie a gatyát a Moats, Spence, Matakevich, Fort négyesnek az ILB sor közepén Vincenzo Williams mellett, ugyanis a New England biztos, hogy megpróbálja majd a mutatott gyengeségeinket kihasználni. Jövő vasárnap tehát 22:25 perctől mindenki üljön le szépen a képernyő elé, és szurkolja végig a találkozót.

Természetesen addig még beharangozóval is jelentkezünk…
#SHALIEVE

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

2 thoughts on “Week 14: Észak királyai

  1. Igazságot Boswell-nek 🙂 nem csak hogy ő teszi fel az utolsó pontokat, de miatta W a vége 😀

    Ha már statisztika… Szóljon oda valaki illetékes Tomlinéknak, hogy ki ne álljanak fehér gúnyában, mert az utolsó 3 találkozót zsinórban abban vesztették el… a legutolsó Pats elleni győzelem feketében volt…

Comments are closed.