Veretlenül tovább…

Idén a második héten fogadtunk először ellenfelet a Heinz Fielden. A mérkőzés előtt Dan Rooney-ra emlékező nagyérdemű előtt a csapat szerette volna folytatni nagyszerű sorozatát, miszerint is az első hazai találkozón motivált játékkal győzelmet arat.

Az első játéknapon a New Orleans Saints ellen parádézó offense által vezérelt Minnesota Vikings látogatott hozzánk. Az említett mérkőzésen meglepetésre talán, de kétségkívül remekül játszó irányító, Sam Bradford ezúttal nem tudta vállalni a játékot, térd fájdalmait a bemelegítés sem enyhítette, így úgy döntött az edzői stáb, hogy ezen a számukra talán feláldozhatónak vélt mérkőzésen nem kockáztatják meg a játékát, helyette Case Keenum öltözött be.

A mérkőzéstől egyértelműen azt várhattuk, hogy óriási harc fog kialakulni a mi offensünk, és a Vikes defense között. A kezdeti puhatolózást puntokkal fejelték meg a csapatok, mikor is 3 perccel az első negyed vége előtt Martavis Bryant futott meg szélsebesen egy slant útvonalat a jó pár éve is csak átlagos sebességgel bíró Newman mellett, megszerezve ezzel a vezetést csapatunknak. 6-0

Ezután egyből rá is mentünk volna két pontosra, azonban egy buta szabálytalanság miatt hátrébb sodródtunk, onnan pedig már jobbnak látta az edzői stáb a biztos extra pontot, melyet Boswell be is vágott. Hét pontos előnnyel fordulhattunk tehát a második negyedre. A játékrész elején aztán Juju Smith-Schuster is beköszönt, első elkapása az NFL-ben mindjárt TD-ként jelentett újabb hat pontot. Roethlisberger ezúttal ez end zone-hoz közel pöttyintette Juju-hoz a labdát, akinek a nagy testvérek által üresre blokkolt folyosón nem volt kihívás pár yardról a célterületre futni. 14-0

A félidő vége előtt egy Forbath field goal borzolta még a hazai kedélyeket, de azért lássuk be, elég simán fogtuk a futást, és talán a passzokat is. Jól védekeztünk, támadásban pedig annyit hoztunk amennyi kellett egy magabiztos előnyhöz. Brownt kiválóan leszedte a pályáról Rhodes, a hosszú labdákat sokszor talán a kelleténél sűrűbben és látványosabban erőltettük, sikertelenül.

A harmadik negyed elején aztán a Vikingsot megállítva újabb mezőnygólig jutottunk, majd jött egy kis hideg zuhany. Cirka két és fél perc alatt szinte az egész pályán átmasírozott a Minnesota, hol futásokkal, hol elkapásokkal. Mintha bent maradtunk volna az öltözőben. Cook futott TD-je ugyan ég rövid volt, azonban 1 & goal szituációnál az 1 yardosról a fullback, Ham már pontokká váltotta a nagyszerű támadást. 17-9

Hét pontra zárkózhatott volna a MIN, ha Forbath nem hagyja ki az extra pontot… Ezzel minden puskaporát ellőtte a Minnesota, nálunk még két FG volt az amit feljegyezhettünk Bryant egy-két remek megmozdulásán, illetve az utolsó Vikes labdabirtoklás során kierőszakolt fumble megszerzésén túl. A végeredmény 26-9

A mérkőzésen sokszor tapasztalhattuk még az idény eleji formát, bár kétségkívül hasznos volt a találkozó, hisz Bryant formába lendült, Juju is kapott egy önbizalom növelő injekciót, míg Bell néha már közel tavalyi formájára kezd emlékeztetni némely futásával. Reméljük a sérülések, melyet játékosaink (James, Watt, Villanueva) szenvedtek el a mérkőzés folyamán nem komolyak, jövő héten pontosan ugyanebben az idősávban ugyanis már Chicagoba utazunk. A Bears formáját elnézve gondolhatnánk, hogy sétagalopp lesz a találkozó, azonban ne feledjük, legendásan izzadunk a “kötelező győzelemmel” kecsegtető párharcokban.

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

Feliratkozás

Feliratkozás az email levelezőlistára, hogy megkapja az újításokat.

Hozzászólás lezárva.