Várva várt siker

Nagyon messzire, egészen 2012-ig kellett, hogy visszamenjünk az időben, ha szerettük volna megtalálni a legutóbbi alkalmat, mikor is győzni tudtunk a Ravens otthonában. A múlt heti chicagoi kudarc után tehát duplán nehéz erőpróba várt ránk.  A két csapat azonos mérleggel feszült egymásnak, tehát a győztes lépéselőnyre tehetett szert a csoportgyőzelemért folyó harcban.

Sejthető volt, hogy ha megindul nálunk a futójáték, akkor szinte kizárólag csak jól jöhetünk ki a mérkőzésből. Az első negyed főként tapogatózással telt, egyik támadósor sem tudott huzamosabb ideig támadásokat vezetni, még FG közelébe sem értek a csapatok. A Baltimore még first down-ig is alig jutott. Mi egy kicsit eredményesebben rohamoztunk, meg is lett az eredménye. A negyed vége előtt többek között James elkapása, Conner futása, illetve Bell villanásai után Boswell mezőnygóljával megszereztük a lélektanilag is fontos vezetést. 3-0

A második negyed aztán a két csapat történetét ismerve meglepően egyoldalúra sikerült, szinte “pontzuhataggal”. A játékrész elején a hollókat egyre hátrébb szorítva, elit irányítójukat párszor bezsákolva ágyaztunk meg egy újabb field goalnak, hogy aztán ezt altatásként eladva TD-ket szerezhessünk 🙂 Előbb a saját 30 yardosukon vesztettek labdák a hazaiak egy fumble után (pacsi védelem), hogy aztán James elkapása után már Bell fusson touchdownt első és gólnál körülbelül 1 yardra a célterülettől. 13-0 Bellnek nyilván nagyon jót tett, hogy immáron második hatpontosát is meg tudta szerezni az idényben. Itt azonban még nem volt vége a pontszerzésünknek. Bell 18 yardos játékával, majd parádés Bryant elkapásokkal meneteltünk az endzone felé a félidő vége előtt 1 perccel, hogy aztán Ben Juju Smith-Schusternek kiosztott TD passzával terebélyessé hizlaljuk előnyünket. 19-0 Juju a hírek szerint immár első számú slot elkapónak tekinthető Rogers kárára. Nagyon jól blokkol, el tud szakadni az emberétől, immár második TD-jét szerezve az NFL-ben 20 évesen, és amint láthattuk, nincs híján a kreatív ötleteknek sem, ha ünneplésről van szó.

A félidőre tehát 19-0-s előnnyel vonulhattunk, tudva azt, hogy amennyiben 19+ az előnyünk a második játékrész kezdetén, elég impozánsan 58 győzelmet tudunk felmutatni 0 verség mellett. Tomlin irányítása alatt ez egy 11 mérkőzéses széria.

A harmadik negyed aztán sokkal rosszabbul nem is indulhatott volna. 3 & 6-nál Brownt állították meg elkapása után a line of scrimmage mögött. Azonban csak látszólag, ugyanis miután a labda felpattant, a Ravens pedig megszerezte azt, Harbaugh bedobta a pirosat, a bírók pedig azóta is kicsit érthetetlen indíttatástól vezérelve pedig visszafújták a callt. Jöhetett a Ravens 15 yardról, Bennek pedig beírhattunk egy INT-t, hogy erről nem tehetett, az a statisztikusokat nem foglalkoztatja. Harmadik kísérletnél azonban Hilton sackelte a főverebet, így a védőknek hála megúsztuk egy bekapott field goallal ezt a kétségkívül idegtépő bírói ítéletet. 19-3

Bell sikeres futásainak hála mi is eljutottunk hasonló pozícióba, azonban Boswell elhibázta a lövést. Ez megzavarhatott bennünket, hisz előbb engedtünk egy 50 yardos futást Collinsnak (igen, ki ez?) majd pedig Wallace elkapása az endzone-ban már faragta is az előnyünket. 19-9 Szerencsére a két pontos kísérletnél ha ugyan elsőre nem is, de másodikra már jól látták a zebrák, hogy West nem ért be a célterületre.

A negyedik negyedben aztán 10 percig sikerült ölnünk az órát pontszerzés és pont benyelés nélkül, majd megunva a látszólagos izgalmakat beindult a Flacco show. Rövid időn belül két interceptiont is dobott, előbb Shazier halászta le a labdát, majd másodszorra is ő ütött bele, hogy aztán Hilton megkaparintsa. A második után végiggyalogoltunk a pályán, Bell pedig saját maga második TD-jével lezárta a találkozót. 26-9

OFF MVP: Le’Veon Bell
Végre kijött neki a lépés, 35 futás – 144 yard – 2 TD mellé 4 elkapás 42 yardért. Megsüvegelendő teljesítmény, persze az off falnak is jár a dicséret.

DEF MVP: Ryan Shazier
10 solo tackle, INT és még egy int-be ütött labda, fontos ütközések, s habár statisztikailag nem írhattunk kierőszakolt fumble-t a neve mellé, szerintem mindenhol ott volt ahol kellett.
Kiemelendő még a védelem remek játéka, fontos sack-ek fontos helyzetekben (Heyward, Hilton, Dupree, Tuitt).
Hosszú idő után tudtunk tehát nyerni Baltimore-ban, mit ne mondjunk, azért piszkosul jó érzés ebben a rivalizálásban újra idegenben diadalmaskodni. Nem lehet panasz a csapatra, immáron holtverseny nélkül állunk a csoport élén, mondhatni rajtunk áll vagy bukik, hogy itt maradunk e év végéig. Két idegenbeli mérkőzés után a következő fordulóban újra a Heinz Field-en lépünk pályára, a Jacksonville Jaguars ellen, akikről azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy abszolút esélytelen kitalálni aktuális formájukat. Egyik héten kvázi hazai pályán alázzák rommá a Ravenst Londonban, majd hogy aztán az Államokba visszaérkezve teljesen nyugodtan kapjanak ki idegenben, hosszabbításban a tankoló Jetstől. Érdekes találkozónak ígérkezik, senki ne maradjon le róla, 7 órási idősávban várnak a streamek amiket időben megosztunk Veletek 😉

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

2 thoughts on “Várva várt siker

  1. “Az első negyed főként tapogatózással telt, egyik támadósor sem tudott huzamosabb ideig támadásokat vezetni“
    Ha jól emlékszem mi egy jó 11 perces 85 yardos driveal, FG vel a végén kezdtünk 😀

Comments are closed.