Szomorú vereség a riválistól

Dec 10, 2017; Pittsburgh, PA, USA; Baltimore Ravens quarterback Joe Flacco (5) and Pittsburgh Steelers quarterback Ben Roethlisberger (7) meet at mid-field after their game at Heinz Field. The Steelers won 39-38. Mandatory Credit: Charles LeClaire-USA TODAY Sports

Ilyen könnyű dolgom ritkán van amikor vereségről kell írni. Hol a védelem, hol a támadósor miatt gyakorlatilag értékelhetetlen volt ez a teljesítmény. Persze ezt könnyű lenne ennyivel lezárni, de akkor mit olvasnánk ezen a szomorú hétfőn.

Bár nagyon próbálom keresni a pozitívumokat, de igazából a támadó oldalon nem nagyon találok. Ez köszönhető annak, hogy bár Roethlisberger messze volt legrosszabb formájától, sőt az első félidőben akár korrekt játékot is összerakott, a második félideji teljesítménye egyszerűen szörnyű volt. Rossz volt nézni a csapat vezérét. És ez főleg annak fényében érthetetlen, hogy a 2. negyed remekül sikerült, és ismét a sikeresen összeszedett -14 után visszatértünk a helyes útra. 

Rajta kívül még ki kell emelni, hogy az OL botrányosan blokkolt futáshoz és Conner ismét messze volt első heti teljesítményétől (persze nem könnyű, ha a Los mögött 2 yarddal már odaérnek hozzád). A WR-ek alig-alig tudtak szeparálódni, ha pedig tudtak rendre pontatlan labda jött feléjük. Egyedül a TE játékunk mutatott valamit, de a második félidőben nem is kerestük, az első 30 percben remekül játszó (bár egy nagy hibát azért bemutató) McDonaldot.

Mindez oda vezetett, hogy összesen 284!!! yardot sikerült haladni a “rettegett” támadósorunknak. 12-ből 2 sikeres 3. kísérlet, 10 perccel kevesebbet volt nálunk a labda…szóval nem volt ennek a csodás játéknak olyan szegmense, amiben legyőztük volna a Ravenst. 25 éve nem fordult az elő, hogy két egymást követő meccsen a 2. félidőben 0 pontot szerezzünk.

A védelemre is persze lehet panasz, mert a mérkőzés elején borzalmas sima TD-kat kaptunk. Flacco élt, mint hal a vízben, elkapói pedig boldogan nyargaltak a Heinz Field gyepén. 

Közben Heyward és különösen Tuitt teljesen eltűnt, Edmunds semmit nem mutat abból, amiért első körben draftoltuk, a secondary-ben jöttek a hibák és nyomást sem tudtunk generálni. Szóval semmi, de lényegében semmi nem sikerült ezen az estén. Még szerencse, hogy azért ez a Ravens nem egy túl veretes alakulat, olyan “jómunkásemberek” alkotják, így csak a 4. negyedre dőlt el a mérkőzés.

De a legnagyobb baj, talán a coachingban van. Úgy éreztem, Butler tudott fejlődni az elmúlt meccsek gyalázata után és a két kapott TD után előbb egy labdaszerzést mutatott be a védelem, majd pedig többször is egyből megállította a hollókat. A támadók viszont félelmetesen gyengék a 2. félidőben. A Browns ellen a 3. negyedben szereztünk két TD-t, de a 4.-ben és a hosszabbításban szenvedés. A KC viszonylag gyenge védelme ellen sikerült 1 TD-t feltenni a táblára, a Bucs ellen egy nagy 0 a második félideji teljesítmény, pontosan  úgy, mint a Ravens ellen. Szóval Fichtner elképzeléseiről még mindig nem tudni sokat. Bár a második félidőben Ben is szörnyű volt, de a playhívás…

És ebben bizony semmi fejlődés. Ha Roethlisberger hoz valami extrát, akkor haladunk. Ha nincs extra, akkor állunk egy helyben, vagy megyünk, de hátrafelé. Nem tudom mi a megoldás…mert nyilván kell az idő neki is, de hamar elhaladt mellettünk az NFL krémje.

És a legrosszabb talán Tomlin. Érzelemmentesen áll az oldalvonal mellett és nem tud beavatkozni. Pozitívan semmiképp. Aztán a leghülyébb helyzetekben dobja a pirosat, csak hogy csináljon valamit. 

Jó lenne ha Ronney rendet vágna az ő fejében is, mert jelenleg a csapat leggyengébb része a coaching, pedig van egy-két gyenge poszt.

Facebook hozzászólás

Hozzászólás