Kiszenvedett győzelem, reméljük vezéráldozat nélkül #13

Két győzelemmel a háta mögött várt ránk a Bengals a forduló utolsó mérkőzésén. A Monday Night Football keretein belül a feladat adott volt. A látszólag egyre inkább belelendülő Cincinnati otthonából kellett elhoznunk a duplavét.

Azt hiszem mind egyetértünk abban, hogy sokkal rosszabbul nem zárhattuk volna az első két negyedet. Első támadásunkból Ben rögtön eladta a labdát, a Pittsburghben méltán “közkedvelt” Pacman Jones húzta le Brown orra elől. A következő támadás sorozatban pedig, amit a Cincinnati vezetett, Ryan Shazier sérült bele egy szerelésbe. Fejjel, vállal ütközött az elkapóval, majd a földön maradt, azonnal jelzett, hogy nagy a baj… Egy 5 perces ápolás után kocsival vitték le a pályáról, majd a kórházba.

A Bengals pedig előbb egy Bullock mezőnygóllal, majd két AJ Green TD-vel 17-0-s előnyre tett szert. Azt hiszem erre kevesen számítottunk a mérkőzés előtt. Nincs mit szépíteni, az első félidőben nagyon nem voltunk ott se fejben, se testben.

Sensabaugh-t úgy forgatta Green ahogy akarta, a cornerbacknek biztosan rémálmai lesznek ezután… A mérkőzést nézve azt érezhette az ember, hogy a Bengals játékai nagyon ültek, szinte komolyabb fennakadás nélkül haladtak előre, harmadik kísérleteket konvertálva. A futások is jól mentek, Mixon simán hozott 6-7 yardot / carry.

Más kérdés, hogy ezután fordult a kocka.

Pacman Jones, majd Mixon is megsérült, a félidő végén pedig egy Boswell mezőnygóllal kicsit felzárkóztunk. 3-17

A második játékrészben pedig szinte lekopíroztuk a legutóbbi találkozót. Alig hagytuk kibontakozni a hazai csapatot, egy AJ Green visszafújt TD-n (holding Watton) kívül szinte csak asszisztáltak a fordításhoz. Hol kevésbé, hol jobban.

Bell hatpontosa pontosan így született. A passzt megkapó futónkat az LB már nem érte utol, William Jackson CB pedig elfelejtette kitessékelni az oldalvonalon kívülre, ő pedig köszönte szépen, és senkitől sem zavartatva TD-t szerzett. 10-17
Itt még egy Bullcok lövéssel tudott növelni előnyén a Bengals, azonban ezután a főszerep pár Steelers játékosé lett. Boswell mezőnygól után Antonio Brown TD elkapásával már egyenlítettünk. 20-20

Smith-Schuster pedig olyan ordas nagy saller blokkot adott az újfent egész végig dumáló, provokáló Burfict-nek, hogy abban minden utóbbi években elszenvedett sérelmünk megtorlása benne volt. Durva volt az eset, lehetett volna szabályosabb, valószínűleg büntetést is kap, mindenesetre nekem tetszett. (clap-clap) Hines Ward is büszke lehet.

A mérkőzés végén pedig Boswell behelyezte 38 yardról a győztes field goalt. 23-20

Kétoldalú mérkőzés volt. A második félidő alapján érthető miért állunk úgy ahogy, az első félidő azonban most elég homályra sikeredett. Ennél nyilván több kell mind a Ravens, mind a Patriots ellen, mindenesetre az jó jel, hogy felismertük min kell változtatni, megtettük a szünetben, és megnyertük a találkozót, a sérülésektől függetlenül.

Triple B stats:
– Brown megelőzte Marvin Harrisont, és immáron ő szerezte a legtöbb elkapást, és yardot 5 egymást követő szezonban (ma 8 elkapás, 101 yard, TD)
– Bell 106 (!) elkapott, és 76 futott yardot szerzett, plusz egy TD-t. Már 7500 scrimmage yardot szerzett pályafutása során, 59 mérkőzésen, amivel beállította Eric Dickerson rekordját
– Ben Roethlisberger pedig 290 passzolt yardjával a 8. olyan irányító aki karrierje során átlépte az 50.000 alapszakaszban passzolt yardos határt

A mérkőzés után most kétségkívül az a legfontosabb, hogy hogy van Ryan Shazier. Kórházba szállították, ha hinni lehet a híreknek gerincvelő zúzódása van, ami laikus füllel nem hangzik valami jól. Reméljük a legjobbakat, hogy komolyabb drámát elkerülve nem kell sokat kihagynia. #prayforshazier #shalieve 💪

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

Feliratkozás

Feliratkozás az email levelezőlistára, hogy megkapja az újításokat.

Nincs még hozzászólás.