Exkluzív


A SB közeledtével újabb személy sikerült mikrofon (billentyű) végre kapni. Kedves olvasó, azt hiszem, ha a Sport televízióban olyan szakértőt kellene mondani aki a védelmek “specialistája” mindenkinek egy név ugrik be. Sajnos nem a mi kedvenc csapatunk rajongója, hanem a Medvéknek szurkol. Ha valakinek nem lenne még teljesen világos Kovács Sándorról beszélek. Aki mint játékos és edző is tevékenyke(dett)dik a hazai football életben.

Jöjjön hát egy rövid interjú vele:

1.,Hogyan ismerkedtél meg a sportággal, miért éppen a medvék lettek a kedvenceid?

Még 1992-93 környékén egy nagyon kedves barátom és osztálytársam rengeteget mesélt a játékról és levitt egy Cowboys edzésre, ahol csúnyán összetörtek és minden kedvem elment a játéktól. A szeretet megmaradt, de 15-16 évesen eléggé kiábrándító volt így a baseball pályán kötöttem ki, ahol ifi majd felnőtt válogatott lettem és elsőként fél profiként játszhattam a német másodosztályban. A focitól nem távolodtam el; lelkes amatőrként játszottam az első konzolokon és követtem éjszakánként az akkor még Screensport néven futó  sportcsatornán a meccseket. Az első meccsem ami a mai napig megvan, egy Giants-Bears meccs volt; Lawrence Taylor-ral Mike Singletary-vel, Phil Simms-szel Jim McMahon-nal. A Giants nyert és mivel mindig a gyengébbnek szurkolok, így lettem Bears fan.

2.,Milyennek láttad az idei évet?(gondolom, van mondanivalód bőven:D)

Az egész NFL-t átlengi a bizonytalanság szele a jövő évvel kapcsolatban, játékosok és edzők sem tudják igazán, hogy hogyan tovább. Mindenki remél, de konkrét megoldási javaslat szerintem csak a draft után várható. Ha a szezont egészében nézzük, akkor a sérülések száma talán ebben az évben volt a legmagasabb az összes csapatot nézve. Minden csapatban előtérbe kerültek az újoncok, a training squad-ból kikerülő és remekül teljesítő epizodisták.  Az „edző csere” tendencia is megnőtt hasonlatosan az európai futballhoz, de láttunk idén Dallas-i oldalon hattyú halált, majd főnix-szerű újjáéledést is. A Giants is december-január tájékán vérzett el és megértük azt is, hogy „börtönéből szabadult sas lelke” alapján Vick, nem érdemtelenül pályázott az alapszakasz MVP.je címre. Először jutott be olyan csapat a rájátszásba, akinek negatív lett a W-L mutatója, de a Saint ellen mutatott játékuk alapján a Seahawks megérdemelten játszhatott a Bears-szel. Az AFC-ben a Jaguars játéka volt a legjobban hasonlítható a hullámvasúthoz, a Chargers állandó decemberi jó játéka semmivé foszlott egy hazai vereség után, de a „nagyok” Steelers, Ravens, Colts, Patriots remek játékkal jutottak megérdemelten a rájátszásba. A „nagyhangú” Jets is megérdemelten jutott el idáig és a fanyalgóknak nagyon kemény válasszal regulázta meg a Pats’-et hazai pályán. Érdekes színfolt volt a Kansas; főleg a special team és Cassel játéka juttatta őket a rájátszásig, de ott fejet kellett hajtaniuk a nagyobb tudású Ravens előtt. Az Oakland is már-már régi fényében csillog ezért is érthetetlen egy picit számomra Tom Cable vezetőedző elküldése. A Broncosnak múltja és jövője van a jelen nagyon karcosra sikeredett, de hiszem, hogy Tebow jelenti a győzelem zálogát. A két legjobb meccs véleményem szerint a Ravens-Steelers és a Saints-Seahawks derby volt, előbbi jellemzi igazán az idei NFL-t a legjobban, utóbbi, pedig igazi amerikai story. A játékvezetők munkája ebben az évben számomra ad okot az aggodalomra, sokszor perdöntően befolyásoló szituációkban rosszul döntöttek, egy-két yard híján is adtak first down-t és nem egyformán kezelik a helmet to helmet contact „szabálytalanságokat”. Túlságosan védik az irányítokat, kezdek félni attól, hogy jövőre bevezetik az irányítókon a flag footballban szokásos övre passzoló zászlócskákat és elég lesz csak ezeket megkaparintani….. :o)


3.,Minek köszönhető a Bears nagy fejlődése?

Ha csak a Bears-re gondolok, akkor óriási hullámvasút jellege volt az idei évnek; álmomban sem gondoltam, hogy ott lehetünk a rájátszásban és főcsoport döntőt játszhatunk. Ez főleg az offense miatt igaz; az offense fal pass protection-je némi kívánnivalót hagy maga után, de Mike Tice eléggé összeszedte a falat, megváltoztatták Mike Martz-cal a főbb felállásokat, nem ritka, hogy 3 TE-del állunk fel, ahol az egyik TE FB pozícióban blokkol a másik kettőből, pedig csak egy fut route-ot, az is csak blokkolás után. Igazi nívós elkapó nem lévén féltettem a csapatot, mert tudjuk, hogy Devin Hester elsősorban inkább a Punt visszahordásoknál csillog és merész húzás volt folyamatos kezdőként szerepeltetni WR pozícióban is. Knox-nak is van még mit fejlődnie,  Earl Bennett és Devin Aromashodu pedig kezdi felvenni a fonalat. A defense így is remek, bár a passzok levédekezésével meggyűlik a bajunk, hiányzik egy Brian Urlacher és Lance Briggs szintű másik szélső LB, a falra nem lehet panasz,  Julius Peppers remekül beilleszkedett és Tommie Harris is kezdi felvenni régi formáját. Az, hogy idáig eljutottunk még mindig azt mondom szerencsén is múlt, de jóval nagyobb szerepe van ebben a defense-nek, mint az offense-nek.

4.,Mi a véleményed a Steelersről mint csapat és a játékosokról(ha jól emlékszem vannak személyes tapasztalataid )?

A legtöbb szurkolónak így nekem is mind az AFC-ben, mind az NFC-ben van kedvenc csapata, nekem a Bears mellett az AFC-ben a Pittsburgh az. Elsősorban a múlt és a pokolian erős defense miatt (sajnos ilyen vagyok) másrészt nagyon hasonló a játékstruktúra miatt. Bár alapból a két defense alapfelállása 3-4 és 4-3 különböző, de a játékosok futás elleni védekezése parádés. A defense: edzőként kívánni sem lehet náluk jobbat, bár a secondary, akárcsak a Bears-nél hagy némi kívánnivalót maga után. A különbség azért óriási Troy a liga véleményem szerint legjobb strong safety-je és emberileg is az egyik legszerényebb és legkedveltebb játékosom. Amikor személyesen beszélgettünk az Arizona elleni Super bowl előtt akkor értettem meg, hogy mit jelent a szó igazi értelmében a játék intelligencia, az alázat és a csapatszellem. A linebacker-ekhez átülve pedig újra megtanultam mi az a félelem; Lamarr Woodley, James Harrison és James Farrior trió a Rejtő regényekben a Vidám hullamosók és Orgyilkosok asztaltársaságához hasonlít: egy gramm zsír nélkül, hihetelen izomzattal, vadállati tekintettel csipegették a chip-set és minden pillanatban azt éreztem, hogy keresik az alkalmat, hogy belém köthessenek. Nem vagyok egy félős típus, de nagyon örültem amikor átültünk Dikc LeBeau-hoz.  Készségesen válaszolt a defense playbook-ra irányuló kérdésekre, ”csak” 50-60 play szerepel a defense játékkönyvben, majd amikor megkérdeztem, hogy szerinte mi a fontosabb a sebesség vagy az erő akkor annyi kérdést kaptam vissza, hogy elszégyelltem magam. Milyen pozícióban, fehér vagy afro amerikai játékosnál, milyen defense szisztémában, milyen egyetemen végzett, saját súlyához képest mennyivel nyom fekve, mennyi a reakcióideje, magassága, súlya és hol született és hol élt egyetemi évei előtt, milyen az édesapjához fűződő viszonya. Ekkor már tudtam, hogy ez az ember valóban mítosz és legenda és miért tisztelik „nagy fehér Istenként” a játékosai. Az offense teljesen más tészta, lehiggadt és letisztult kifinomult erő és magabiztosság sugárzik belőlük. Heath Miller borzasztó kedves és segítőkész, mindamellett igazi csibész, aki pontosan tudja, hol van Európa és hallott már Magyarországról is, ha másról nem a „gulash-ról”. Big Ben, valóban „Big” nem csak a méreteivel, hanem igazi „playmaker” tulajdonságával is igazi kapitánya a csapatnak. Nem nagyon fértem a közelébe, de a huncut csillogást messziről is lehetett látni. Amikor Max Starks mellém állt egy fotóra, akkor próbáltam pipiskedni, hogy ne legyen nagy a különbség, hát nem sikerült. Hiszem, hogy  Maurkice Pouncey és Flozell Adams érkezése (sajnos velük nem találkoztam személyesen, mert akkor még nem erősítették a gárdát) alapjaiban változtatta meg mind a pass protection-t mind pedig a futás blokkolást. Rookie évében Pouncey a liga egyik legjobb centerévé nőtte ki magát és az, hogy Rookie kezdőként végigjátszotta az alapszakasz minden meccsét, önmagáért beszél. Rashard Mendenhall is remek formát mutat, de hiszem, hogy Jerome Bettis féle futó szintet ebből a keretből csak nagyon erős túlzással lehetne találni, gondolok itt Redman személyére. A liga legjobban blokkoló WR-e címet már évek óta Hines Ward orozza el, nagyon kedvelem, de a 13 év már látszik a teljesítményén. Emmanuel Sanders parádés játékot mutat „zöldfülű” évében és Mike Wallace is remekül él a lehetőségeivel. Egy szó, mint száz; bár még nem tart a Steelers a 70-es évek nagy csapatánál Jack Ham, Franco Harris, Lynn Swann, Jack Lambert, John Stallworth és Mike Webster fémjelezte neveknél, (itt jegyezném meg, hogy utóbbi négyüket 74-ben draftolták és soha azóta sem tudta egyetlen csapat sem felmutatni, hogy 4 draftjuk mindegyike Hall of Fame tag lett) de nagyon jó úton járnak. A defense szinte azon a szinten, sőt talán jobban is teljesít de az offensen van még mit csiszolni.

5.,Néhány szó esetleg, hogy milyen a hangulat egy Super Bowl-t rendező városban?

Mindenki borzasztóan kedves és segítőkész, minden és mindenki egy kicsit őrült, parkolni lehetetlen, a hot dog drága, a WC-n is szakértenek a szurkolók, a felhajtás óriási, a média valóságshow-t csinál a jobb játékosok napjairól másodpercről másodpercre, a cheerleaderek gyönyörűek és mindenki beleértve a Hall of fame tagokat is; nagyon készségesek, kedvesek még John Madden is segített a play hívásokban amikor a róla elnevezett konzol-os játék  bemutatójával játszottam. Hihetetlen, mégis igaz; emberek ők és egyben hősök, egy olyan világban, két csapat igazi háborút vív egymásal nagyon jól kialakított szabályokkal, vannak áldozatok és vezérek, kitágítva és más színben feltüntetve az emberi teljesítmény végső határát; ott ahol az igazi értékek nem vesznek el és sokáig emlékezhetünk rájuk Cantonban Ohio-ban.

6.,Február 6-án kint leszel-e?

Nem, Udvardi Gyula barátom fog szakkommentálni a helyszínről. De távolabbi terveim között azért szerepel, mert a „football county”-ba kijutni, ahol egy high school edző legalább olyan jól keres mint egy kisebb egyetem head coach, maga a kánaán, a steak-ről nem is beszélve. És szívesen megnézném a Southfork ranch-et is.

7.,Tudjuk, hogy a szíved kihez áll közel, de mint szakért mit vársz ettől a négy csapattól?

(azt már hallottam, hogy a GB-t várod tovább, bár lehet csak azért mondtad, hátha elkiabálod, de mi várható a Steelers-Jets-en?) A Green Bay sajnos esélyesebb a Chicago-nál, az offense parádés főleg a pass játék tekintetében, és mivel ez a Bears defense gyenge pontja nagyon kemény lesz. Matthews egy szörnyeteg (bár imádom, csak kár, hogy Sajtfejű) és félő, hogy a psyhco Green Bay defense-zel nem lesz könnyű dolga a Bears offens falának. Cutler teljesítménye egyre imponálóbb, mondom ezt egy Seahawks meccs után, de ha azt mondom nem érzi komfortosnak magát az O-line mögött, akkor nem járok messze a valóságtól. De és ez a lényeg a Soldier field-en(és nem csak a pálya talaja miatt) bármi megtörténhet és nagyon bízom ebben a bármiben.

A Steelers-Jets meccs most nem a beszólásokról, hanem sokkal inkább a az elismert teljesítményről szól majd, vélhetőleg Greene és Tomlinson csak együttesen jut majd 100 yard fölé és Sanchez-en is nagyobb nyomás lesz a „Blitzburgh-i” defense sémákat látva. Tudjuk, hogy nyomás alatt nő a pálma, de ha túl nagy a nyomás, akkor gyökerestül fordul ki a helyéből. Viszont, ha megvédik, akkor nehéz pillanatokat szerezhet az ex-Steelers általam többször is „San(an)tonio” Holmes, aki szintén egy emberbőrbe bújt marslakó, akárcsak néhány társa. Ha megfordítjuk a dolgot, akkor a liga egyik legjobb „már lezúztak és mégis kikeverdetem a sack-ből” vagy „fekve is tudok passzolni, protecion nélkül is) Big Ben-nel nem lesz könnyű dolga a szintén jó erőkből álló Jets defense-nek. Rex Ryan által hívott defense play-ek ülnek és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a sok sebből vérző Pittsburgh-i O-line milyen napot fog ki. Nagyon fontos szerep jut majd a special team-nek és a rugó játékosoknak, egyáltalán nem lesz mindegy, hogy honnan indíthatják majd a csapatok a drive-okat és, hogy a mezőnygól kísérleteket milyen messziről és milyen hatékonysággal fogják majd a csapatok abszolválni. A turnover-ek mint mindig nagyban befolyásolják/hatják majd a meccset és kérdés számomra, hogy Big Ben ellátogat-e majd a „Revis Island-re” Fontos kérdés lesz még, hogy tud-e majd a Steelers futni egyáltalán, de ebben komoly kételyeim vannak.

Tippek:

Jets-Steelers:  16-19

Packers-Bears: 21-16

Super Bowl:  Steelers-Packers:  megjósolhatatlan…..

Írta: Kuhn László

Szerkesztette: Fizel Zoltán

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

17 thoughts on “Exkluzív

  1. Köszi srácok, nagyszerű cikk!!
    Sanyit a kezdetektől fogva birom, a SB XLIII-on Harrison return td-jénél felejthetetlen ahogy “sikoltozott”. Nagyszerű ember, örülök h Ő közvetit vasárnap minket

  2. Ezt nagyon jó volt olvasni! 🙂 Tetszik minden, amit mond, és ahogy mondja. És milyen furcsa, hogy Packers győzelmet jósol… 😀 És az a szép benne, hogy nem azért mondja, mert ciki lenne, ha a kedvenc csapatát mondaná, hanem tényleg tisztelettel tud beszélni a legnagyobb ellenfelükről. Nekünk nagyon nehezen megy szépeket mondani a hollókról… 😀

  3. Csipem én is a “parádés” Kovács Sándort, bár néha szótár kell egyes mondani valójához. 🙂
    Gratula a cikkhez Laci!

  4. Nagy élmény volt olvasni cikket.
    Maximális gratuláció!

    Ui:.Remélem hétfőn hajnalban Antónió lesz a nyerő és nem Santónió.

  5. “Lamarr Woodley, James Harrison és James Farrior trió a Rejtő regényekben a Vidám hullamosók és Orgyilkosok asztaltársaságához hasonlít: egy gramm zsír nélkül, hihetelen izomzattal, vadállati tekintettel csipegették a chip-set és minden pillanatban azt éreztem, hogy keresik az alkalmat, hogy belém köthessenek”

    Ez nagyon jó!

    A legszimpatikusabb szakkomentátor és ezt nem csak azért mondom, mert az AFC-ben a Steelers a kedvence..

  6. Gratula, remek cikk!
    Számomra a kezdetektől a Ricsi-Sanyi páros közvetítése a leghangulatosabb, sajnálom, hogy nem Sanyi fog szakérteni a Steelers-Bears döntőn ahol természetesen mi örülünk(remélem ez nem álom marad!!!)

Comments are closed.