Előzetes: Patriots-Steelers

A hazafiak otthonába látogat a csapat az alapszakasz 9. fordulójában.

 


Miután a Jets otthonában és a Ravens elleni rangadón is győzni tudott a Steelers, úgy tűnt, a csapat végre kezdi összeszedni magát, a múlt heti, Oaklandben elszenvedett vereség során azonban ismét rosszabbik arcát mutatta a gárda. A szezon előtt a legtöbben alighanem úgy kalkuláltak, hogy a most következő New England-i vizit alkalmával két playoff-aspiráns csapat mérkőzik meg egymással, de a helyzet az, hogy a némi reményt adó, ám rövid életűnek bizonyuló győzelmi széria után megint ott tartunk, hogy rájátszás-esélyekről nem igazán érdemes beszélni. Összességében az aktuális ellenfél sem teljesít annyira meggyőzően, ahogy azt az utóbbi években (évtizedben) megszokhattuk tőlük, de ahogy a 6-2-es mérleg is mutatja, a Patriots jelen állapotában is az AFC (és a teljes liga) élmezőnyéhez tartozik.

A két csapat legutóbb szinte napra pontosan két évvel ezelőtt találkozott egymással, és akkor minden baljós előjel ellenére 25-17 arányban felülmúltuk a hazafiakat a Heinz Fielden. Lássuk, hogy a mostani, idegenbeli csatát milyen esélyekkel várhatjuk.

Patriots offense vs. Steelers defense

A támadóegység teljesítményének visszaesése az elsődleges oka annak, hogy Bill Belichick csapata eddig a szokottnál bizonytalanabb formát mutat. A patrióták offense-ének gyengélkedését Tom Brady statisztikái is hűen tükrözik: a háromszoros Super Bowl győztes irányító ebben a szezonban mindössze 55,7%-os pontossággal passzol, a nyolc meccs alatt elért 1824 yard, de még inkább a 9 touchdown tőle szokatlanul kevés, és már 6 interceptiont dobott. A passzjáték mérsékelt hatékonyságának egyik legfőbb oka, hogy Brady fegyverarzenálja drasztikus változásokon ment keresztül a holtidényben, ráadásul az irányító a szezon elején kénytelen volt nélkülözni a liga legjobb tight endjét, a sérüléssel bajlódó Rob Gronkowskit is. Ami az elkapógárda tagjait illeti, Danny Amendola rendkívül sérülékeny (a 8 eddigi meccsből négyet teljes egészében kihagyott; elkapásainak több mint felét egyetlen mérkőzésen, a Bills elleni szezonnyitón jegyezte), Julian Edelman finoman szólva sem az a fajta wide receiver, aki rettegésbe hozza a védelmeket, az újoncok közül a draftolatlan szabadügynökként rosterre kerülő Kenbrell Thompkinsnak egyelőre csak villanásai vannak, a második körös Aaron Dobson jobbára elejtett labdáival hívja fel magára a figyelmet, a negyedik kör elején kiválasztott Josh Boyce alig kerül pályára, rajtuk kívül pedig csak az Amendolához hasonlóan injury prone Austin Collie vár bevetésre. A nevek és pályán nyújtott teljesítmény alapján sem túl acélos WR-állományt látva nem meglepő, hogy a Pats edzői stábja az offseasonben megpróbálta elhappolni Pittsburgh-ből Emmanuel Sanderst. Nem lehet azonban mindent az elkapók nyakába varrni; az igazsághoz hozzátartozik, hogy idén meglepően sokszor fordult elő Brady-vel, hogy pontatlanul helyezett egy-egy passzt, vagy szinte üresen álló célponthoz nem tudta eljuttatni a labdát. Ahhoz, hogy ez most vasárnap is így legyen, muszáj megfelelő nyomást helyezni a Patriots irányítójára, ezt pedig elősegítheti, hogy a hazafiak kezdő jobb oldali tackle-je, Sebastian Vollmer múlt héten sajnálatos lábtörést szenvedett, melynek következtében idő előtt véget ért számára a szezon. Woodley-val így a harmadéves Marcus Cannonnak kell megbirkóznia, aki mindössze második kezdő mérkőzésére készül a profi ligában. Az egykori TCU-játékos aránylag elfogadható teljesítményt nyújtott, amikor pályára került, de nem kérdés, hogy kedvezőbb matchupot jelent Woodley számára, mint az elit passzblokkoló Vollmer. Az már jóval bizonytalanabb, hogy a vakoldalról milyen mértékű nyomást sikerül generálni, elvégre Nate Solder mostanra a liga legjobb offensive tackle-jei közé emelkedett. Elsősorban Worildsnek kell majd vele szemben helytállnia, miután a Raiders elleni meccs első félidejében az edzői stáb behozta őt a hibát hibára halmozó Jarvis Jones helyett, akitől a hivatalos depth charton is visszavette a kezdő pozíciót. Az újonc linebacker pass rush-nál egyelőre képtelen egy-az-egyben folyamatosan megverni a falembereket, az utóbbi időben pedig már futás elleni védekezésben és coverage-ben (mely területeken eleinte biztató jeleket mutatott) is sok hibát követett el. A Patriots támadófalának belseje eddig felemás képet mutat, a bal oldali guard, Logan Mankins a fizetéséhez mérten feltűnően gyengén muzsikál, amikor Brady-t kell védenie, amit a passzsiettetésben múlt héten is remeklő Keisel próbálhat meg kihasználni. Futásblokkolásban a Solder-Mankins duó révén egyértelműen az OL bal oldala az erősebb (pláne a kezdő RT kiesése után), így minden bizonnyal ezt az oldalt fogja preferálni futójátéknál a támadókoordinátor, Josh McDaniels, akit egyébiránt Haley-hez hasonlóan a csapat saját szurkolóinak részéről is rengeteg kritika ér. A Patriots – Stevan Ridley és LeGarrette Blount vezérletével – átlagosnak mondható 120.6 yardot átlagol a földön meccsenként, Dick LeBeau védőegységének azonban voltak már váratlan megingásai run defense-ben (elég csak a londoni fellépésre vagy a Raiders elleni találkozó első félidejére gondolni), így a patrióták running backjei is okozhatnak még problémákat Timmonsék számára. Visszakanyarodva a passzjátékhoz; a mérkőzés egyik legégetőbb kérdése Steelers-szempontból, és a komplett Pats offense limitálásának egyik kulcsa, hogy mennyire sikerül levédekezni Rob Gronkowskit. A klasszis tight end két fordulóval ezelőtt tért vissza sérüléséből, Brady pedig igyekezett is kihasználni legmegbízhatóbb célpontjának újbóli jelenlétét, amit az egy meccsen felé dobott 17 passz is bizonyít. A két évvel ezelőtti mérkőzésen elsődlegesen az akkor újonc Cortez Allenre bízta LeBeau Gronkowski őrzését, valamint a Big Nickel formációk folyamatos alkalmazásával próbálta kordában tartani Coach Dad a Patriots támadógépezetét. A recept akkor sikeresnek bizonyult, Gronkowski és a teljes offense ellen hatékonyan tudott védekezni a csapat; meglátjuk, hogy marad-e a már bevált módszereknél LeBeau, vagy más koncepcióval készül a meccsre a Hall of Famer koordinátor.

Steelers offense vs. Patriots defense

A futójáték két héttel ezelőtti fellángolása után a Raiders otthonában megint pocsékul teljesített az offense a földön, futásonként mindössze 1.8 yardot átlagoltak a támadók. A borzalmas teljesítményben közrejátszott, hogy a támadófalból hárman is kiestek; előbb a kezdő bal oldali guard, Foster, majd az ő helyére érkező Whimper, végül pedig a jobb oldali guard, DeCastro hagyta el a pályát sérülés miatt. Előbbi kettő bevethető lesz a Patriots ellen, a csapat tavalyi első körös választottjának bokasérülése azonban nem jött rendbe (a héten egyáltalán nem edzett), így kénytelen lesz kihagyni az előttünk álló mérkőzést. Komoly érvágás ez, hisz egyrészt kezdő támadófal-emberről van szó, másrészt DeCastro ligaszinten is kiemelkedő teljesítményt nyújtott (főként futásblokkolás terén) a szezon eddig eltelt részében. A védelem egyik vezérének számító Vince Wilfork kiesése, valamint a másik kezdő defensive tackle, Tommy Kelly hiánya érzékenyen érintette a patrióták védelmét, akik meccsenként átlagosan 130.8 futott yardot engednek ellenfeleiknek (ennél rosszabb mutatóval csak a Jaguars rendelkezik). Joggal bízhattunk volna abban, hogy az offense-nek sikerül legalább átlagos futóteljesítményt produkálnia, DeCastro kiválása azonban alaposan visszavetette ennek esélyét. A Patriots ráadásul a héten trade útján elhozta Philadelphiából Isaac Sopoagát, így a két újonc defensive tackle, Joe Vellano és Chris Jones számára biztosítva lesz a rotáció, ami mindenképpen pozitív hatást gyakorolhat a hazafiak futás elleni védekezésére. Úgy tűnik tehát, hogy ismét a passzjáték hatékonyságától, a pass offense egyéni hibáktól és turnoverektől mentes működésétől függ, hogy a támadósor mennyire lesz eredményes. Rossz hír ilyen szempontból, hogy passzvédekezésben idén kifejezetten jól teljesít Bill Belichick alakulatának védőegysége, köszönhetően mindenekelőtt a secondary nagyszerű munkájának. A kiváló formának örvendő cornerback, Aqib Talib az előző két mérkőzést ugyan sérülés miatt kihagyta, és ezen a héten is csak limitáltan edzett, de vasárnap minden valószínűség szerint visszatér a pályára, és alighanem a meccs nagy részében ő fogja majd a hozzá hasonlóan kimagaslóan teljesítő Antonio Brownt őrizni. Cornerback poszton Talib mellett Alfonzo Dennard és Kyle Arrington is megbízhatóan játszik, az utóbbi hetekben az újonc Logan Ryan is hallatott magáról (1.5 sack, egy kiharcolt fumble, két levédekezett passz és egy interception return TD volt a mérlege a Jets-Dolphins duó ellen), Devin McCourty személyében pedig egy elit safety-t is találunk a Patriots defensive backjei között, így nem csak Brownnak lesz nehéz dolga. Csakúgy, mint két évvel ezelőtt, most is kiemelten fontos szerep hárulhat Millerre, aki komoly matchup problémát jelenthet a Pats coverage-ben nem túl veretes linebackerei, mindenekelőtt Brandon Spikes és Dont’a Hightower számára (az LB-sor legjobbja, Jerod Mayo már IR-en van). Ami a hazafiak elsődleges passzsiettetőit illeti, Rob Ninkovich statisztikái ugyan nem túl fényesek, de a kezdő bal oldali defensive end folyamatosan képes nyomást generálni, míg a túloldalon szereplő Chandler Jones-szal épp ellenkező a helyzet; az eddig begyűjtött 6.5 sack becsülendő, a csapat szurkolói azonban konzisztensebb teljesítményt várnának a másodéves játékostól. Beachumnek és Gilbertnek nem lesz egyszerű dolga az ellenfél két legfoglalkoztatottabb edge rusherével, és ha nem tudnak megfelelő védelmet biztosítani Roethlisberger számára, akkor a nyomás okozta kapkodásból, pontatlanságból fakadó hibákat a ballhawk secondary könnyen turnoverekre válthatja.

Speciális egységek

Meskó Zoltán nem tér vissza New Englandbe, miután a nagyon gyengén teljesítő puntert a héten elbocsátotta a Steelers; helyét a veterán Mat McBriar veszi át. Suisham a Raiders ellen két érthetetlen hibát követett el, remélhetőleg most ismét az első hat meccsen látott formáját hozza. A Patriotsnál a mezőnygól-kísérletek elvégzése változatlanul Stephen Gostkowski reszortja, míg punterként az újonc Ryan Allen tevékenykedik a csapatnál. A hazafiak punt returnere, Julian Edelman kimondottan jónak számító 10.7 yardos átlaggal hord vissza; ligaszinten egy hellyel előzi meg a 9.3 yardos átlagot felmutató Antonio Brownt. A Patsnél érdekes módon az erőfutóként ismert LeGarrette Blount jegyzi a legtöbb kickoff returnt, 23.1 yardos átlaga ráadásul nem is mondható rossznak.

Mint már említettem, a Patriots idén nem a szokásos színvonalon teljesít, és ahogy az remélhetőleg a két csapat támadó- és védőegységeinek összehasonlításából is kitűnik, a matchupok sem olyan rosszak a Steelers szempontjából. Nehéz lenne persze vitába szállni azzal a megállapítással, hogy a New England a találkozó esélyese, de ha az acélvárosi védelem hozza magát, és a támadósor is valami hasonlóra lesz képes, mint a Jets és a Ravens ellen, akkor egyáltalán nem számít lehetetlen küldetésnek egy Gillette Stadiumban aratott győzelem. Mindenesetre veszítenivalónk – a 2-5-ös mérleg miatt – már nincs.

A mérkőzés 22:25-kor kezdődik, de már 18:45-től várunk mindenkit az Endzone BBQ & Pubba az októberi mellrákellenes kampányt lezáró, közös meccsnézéssel egybekötött rendezvényünkre.

Vass Ádám

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

8 thoughts on “Előzetes: Patriots-Steelers

  1. Raiders ellen 35, Ravens ellen 141. Ha tényleg ennyire számít DeCastro a futásblokkolásnál, akkor komoly bajban leszünk.

  2. – Those 55 points are the most ever scored against the #Steelers.

    – Patriots now have 611 yards offense,most ever allowed by a #Steelers defense.

    AB, Cotchery, Ben és Bell, talán Ők azok akik egy pár jó szót érdemelnek.
    A D egyszerűen csak szégyellje magát az újabb rekord(ok) miatt. Szörnyű ezt látni….

  3. Nem élném meg ennyire drasztikusan ezt a rengeteg kapott pontot. Azért azt meg kell jegyezni, hogy a szabályok a támadófutballt segíteni igyekvő irányba lettek megváltoztatva, így egyre könnyebb a támadók dolga, egyre kevesebb lehetősége van a védelemnek tenni valamit (ezért a meccseken egyre több pont születik, így 80 éves történelmi rekord is megdől). Ettől függetlenül a D homály volt, de más csapat biztos nem büntetett volna így minket, mint ez az élesített Pats, ami valljuk be: Gronkowskival és Amendolával a Denver támadóegységével lazán vetekszik (szerintem még jobb is), ilyen szempontból igen pechesek vagyunk, hogy ekkor találtuk magunkat szemben velük. Szerintem itt kikapni nem szégyen, és azt sem mondhatjuk, hogy esélyünk se volt, szóval azért annyira nem drasztikus a dolog, mint ahogy az eredmény mutatja. Bízom benne, hogy a csapat letudta az összes hibáját, ami még bennevolt idén, és ha ez az év el is úszott, attól még odateszik magukat, és nem idegesítenek minket tovább. Kitartást nekünk! Nem ehhez szoktunk, remélem nem is kell megszokni, és csak egy kicsúszott meccs volt.

  4. a szezon fele lement, egyáltalán nem egy meccsről van szó!
    Talán a Ravens meccs kivételével, nem tudott a defense- sem – konzisztensen működni.
    Az 55 pont valóban túlzás, ennyire nem rossz a D, de folyamatosan romlik az egység és nem csak egyes részei a játéknak nem mennek, hanem minden csődöt mond.
    A rushD, a passrush, a coverage, a 3rd down D mind eszméletlen mélyrepülésben van és a megszámlálhatatlan misstackle-ről nem is beszélve.
    Edző legyen a talpán aki kirántja ezeket a srácokat a frusztráltságból.
    Változás kell, kezdjen Shamarko Clark helyén, Allen meg Gay helyén, több lehetőséget Dwyernek, Cotchery-nek, Moye-nak.

    1. Az utolsó mondatod végével nem értek egyet, mert Bell szerintem még ilyen fallal is jobb teljesítményre képes, mint Dwyer pl. Persze én áttenném a teljes hangsúlyt a passzjátékra, mert AB, Sanders, Corchery, Miller majd kiegészülve Wheatonnal képes lehet nagyszerű játékra, viszont a futásblokkolásunk olyan kritikán aluli, hogy rossz nézni. Ráadásul a több passz meghozhatja a lehetőséget a futásnak is. Csak meg kellene fordítani, hogy ne várjuk meg a pillanatot, amikor rájönnek, hogy a futás abszolút nem megy és akkor már nehezebb lesz a passzjáték is. Viszont a védelem igaz…Shamarko Clark csere sajnos megérett…a baj az leginkább, hogy Clark hozzáállása abszolút példa értékű, de a játék nem megy neki. Hogy Gay vagy Allen kezd-e az szerintem szinte mindegy.

      1. nyilván nem Bell helyett gondoltam, hogy Dwyer vegye át a starter szerepét, csak több snapet neki.
        Beachum-nek is lefőtt a kávé LT-be.
        Adams egész jól mozgott pass.prot.-be Gilbert sérülése után, én tennék vele még egy próbát LT-be, hátha használt neki a mellőzöttség.
        Futni kell, muszáj… DeCastro már teljes értékű edzésmunkát végez, így még mindig reménykedem a futás feltámadásában.

Comments are closed.