Az első győzelem: Buccaneers-Steelers 27-30

Ha szigorúan a tényeket nézzük, akkor egy kiélezett mérkőzésen sikerült megszerezni első győzelmünket. Az első két forduló után joggal tarthattunk ettől a mérkőzéstől és így utólag azt mondom, hogy nem is volt véletlen az aggodalom. Mindez annak ellenére, hogy az első félidőben 30 pontot sikerült szereznie a Steelersnek és bizony rutintalanabb nézők a 20 pontos előny után már azt gondolhatták, hogy ez a mérkőzés már kézben van. Nos nem egészen így történt, de a történeti hűség kedvéért mennyünk végig a mérkőzésen.

3&out-3&out így kezdődött a mérkőzés, de pontosan lehetett tudni, hogy a két csapat 50 pont alatt nem fog megállni. 

Egy hiba a támadósurunkban és máris labdát szerzett a Bucs. Pontosan tudjuk, Roethlisberger képes arra, hogy meghosszabbítsa a játékot és ez néha áldás, néha viszont átok. Most utóbbi. Miután a zseb összeomlott Smith-Schuster felé ment a labda, de Justin Evans remekül olvasta Big Ben szemét és megszerezte a labdát. Komoly hiba ugyan, de sajnos amikor nem tudnak időben szabadulni a WR-ek a védőktől, és ezért Big Bennek ki kell jönnie a zsebből, akkor az ilyen interception bőven benne van.

A Tampa pedig remekül használta ki a labdaszerzést: előbb 10-15 yardos passzokkal okoztak sebeket a védelemnek, majd amikor már a futójáték is yardokat hozott, akkor egy sima Brate TD-vel megszerezték az első pontokat. Nem sikerült konstans nyomást generálni Fiztpatrick-en, így könnyű dolga volt a hazaiaknak.

Hamar bebizonyosodott: nem véletlen gyengébb a Tampa passz elleni védekezése még a Steelersnél is. McDonald 75 yardos TD-t szerzett egy nagyszerű egyéni játékkal, így hamar egyenlítettünk. 

Ráadásul ezek után, felkeményedett a védelem és egészen a félidőig komoly nyomás alatt kellett dolgoznia a Tampa offense-nek. Ettől még persze a remek elkapóknak (és a buta zászlóknak) köszönhetően tudott haladni a Bucs, de rendre sikerült megállítani őket, például Chickillo remek sackjének vagy a 2. negyedben már labdaszerzéseknek is köszönhetően. Annak ellenére viszont, hogy a védelem helyenként végre megmutatta mit is várunk tőlük, nem játszottak sajnos igazán jól. A front 7 belseje jó volt, alig engedtek pozitív yardot hozó futójátékot a hazaiaknak, de a külső passzsiettetők nem életük meccsét játszották és ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy rendre vissza kellett lépniük emberezni, amiben ezúttal még Watt sem mutatott sokat. 

Na de a védelem a 2. negyedben olyan labdákat szerzett, amivel tulajdonképpen a Steelers behúzta a mérkőzést, és így nem igazán illik az ő hibáikra kihegyezni az összefoglalót.

A 2. negyedet végül egy remek Brown TD-vel kezdte a csapat, majd újabb 15 yardos büntetések után a red zone-ban sikerült megállítani a Bucs-ot. Az újabb hazai labdabírtoklás után az újonc Terrell Edmunds szerzett interception-t, egymás után a Bucs 2. sorozatában. De még ez is kevés volt az offense-nek. Az újabb puntunk után nagyon beszorult a Tampa és ekkor már a védelem nem bízta a támadókra a pontszerzést és maguk intézték. Egészen pontosan Dupree, aki ajándékba kapott egy labdát Fiztpatrick-tól és megcsinálta a play-t.

23-7 tehát és ismét jöhetett a Bucs, aki viszonylag könnyedén mentek a vörös zónáig, ahol azonban csak FG-t tudtak elérni. Maradt bőven idő és időkérés a támadóknak és végre összeraktak egy olyan drive-t, amit várnánk tőlük. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen olyan drive, amikor csettinteni lehetett, hogy mit csinált a támadósor.  A félidő végén 30-10, magabiztos vezetés, kevésbe magabiztos játékkal.

A második félidő sajnos nem ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Bizonytalankodás a támadó és néha teljes homály a védő oldalon.

Big Benék nem tudtak rendesen haladni és eléggé esetlegessé vált a játék. Az egyetlen pozitívum, hogy legalább az időt ölték, de azt sem eléggé. Ráadásul egyre csak fogyott az előny. A második félidőben Hilton is megsérült, így egy újabb fontos embert vált ki a játékból. Coty Sensabaugh ésArtie Burns felváltva égették magukat. Ezen az sem segített, hogy egy kicsit talán megnyugodott Fitzpatrick és az érkező nyomás ellenére sem hibázott annyit, mint az első két negyedben. Jöttek a nagy játékok Evans-nél, valamint Goodwin is meg tudta tartani a felé szálló labdát, így 17 pontot hozott a hazai csapat, amikor jöhettek ismét Roethlisberger-ék. Sajnos azonban ezúttal is vissza kellett adni a labdát, kb 3 perccel a vége előtt. A védelem legalább ekkor összeszedte magát és csinált egy 3&out-ot, majd az offense két jó Conner futással lezárta a mérkőzést.

Összességében nem lehetünk elégedettek, de ez a W már nagyon kellett.

Akiket dicsérni lehet az elsősorban Ben Roethlisberger, aki az eladott labda után összeszedte magát és bár önmagához képest sem játszott jól, legalább néha megmutatta, hogy van potenciál az offense-ben. Egyszer sajnos nagyon a pálya szélére dobta a labdát, ami így ki is ment, pedig Brown megverte az emberét, de más nagy hibát nem csinált a mérkőzésen. JuJu Smith-Schuster, aki nagyon megbízhatóan játszott, talán összesen egy elejtett labdája volt, de fontos first downokat szerzett. Ezúttal McDonald volt az a TE, aki jobb teljesítményt nyújtott. Jó, hogy van két olyan TE, akik közül bármelyik elő tud lépni ha kell.

Haden mindenképp kiemelendő a védelemből. Nem is emlékszem rá, hogy lett volna róla elkapás. Talán neki is köszönhető, hogy Jacksonnak kifejezetten gyenge mérkőzése volt. Bostic is jó meccset játszott, bár a szabálytalansága Fitz ellen borzalmas nagy hülyeség volt. De egyre jobban néz ki a védelemben, de azért felfelé nem tudja húzni őket, elsősorban a gyenge emberfogási képességei miatt.

Jövő héten a Ravens otthon. Mindenképp nyerni kell, de ehhez jobb teljesítményre lesz szükség. 

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..