A hibátlan és a nyeretlen W 28-24

Először is újfent szeretnénk Boldog Új Évet kívánni minden egyes szurkolótársnak 🙂 Németh Zsolt kiváló felvezetése után már csak annyi dolgunk volt, hogy fél szemel lekövessük a mérkőzést Szilveszter estéjén, majd próbáljunk valamit írni összefoglaló gyanánt. 🙂

Az év utolsó napján az eleddig nyeretlen Cleveland Browns gárdáját láttuk vendégül hazai pályán az NFL alapszakasz utolsó fordulójában. Számunkra a mérkőzés tétje az AFC első kiemelése volt (egy NE vereséggel karöltve), illetve az, hogy 2008 után újra mind a hat mérkőzésünket megnyerjük a csoport riválisokkal szemben. Az első kiemelés sajnos nem jött össze, vajmi kevés esély volt rá, hogy a Bryce Pettyvel felálló NY Jets elveri a Patset Foxboroughban. Azonban amint a címből már kitalálhattátok, a Browns elleni győzelemmel lesimáztuk a csoportot, a Cleveland pedig a vereségével olyan rekordot állított be, amit nagyon nem szeretett volna. Az utóbbi 35 évben, a 2008-as Lions után ők a második olyan csapat, mely nyeretlenül hoz össze egy szezont, s az első aki két éves periódusban is legalább 15 mérkőzést bukik (2016: 1-15; 2017: 0-16).
Csapatunkban a maródi Sensabaugh, Brown duó mellett pihenőt kapott Roethlisberger, Bell, Pouncey, DeCastro és Heyward is. Landry Jones vehette át a stafétát erre a mérkőzésre, Josh Dobbs pedig back upként sorakozott az oldalvonal mellett. Futó és elkapó poszton a Ridley, Toussaint illetve a Juju, Bryant duóra várt a feladat, hogy pótolja a kiesőket, pihenőket. A Browns céljából adódóan nem “pihentetett” senkit.

A mérkőzés nem is indulhatott volna jobban számunkra, az első negyedben egy adott évben egyszer már-már szokásosnak mondható Hey-Bey end-around futójátékkal szereztünk vezetést. 7-0
Ezután Jones gyorsan el is adta a labdát, nehogy azt hihessük, hogy nagyon simán nyerhetünk, Jabryll Peppers szerezte meg Juju elé vetődve a disznóbőrt. A Browns azonban semmit sem tudott kezdeni a hirtelen jött labdabirtoklással, egy punt után újra mi támadhattunk. Ridley futásokkal, Juju elkapással tarkított támadás sorozat végén aztán a mezőnygól kísérletünknél beugrott az egyik CLE játékos, újabb lehetőséget kaphattunk a red zone-ban, hogy egy touchdownnal tovább növeljük előnyünket. 4 kísérlet sem volt elég azonban, hogy az endzone-ba jussunk, a Browns kivédekezte, a felettébb kiváló mezőnypozíciónak számító 2 yardosról indíthattak offenzívát. Kizer nagyon sima passzokat hibázott, itt sem juthattak előrébb, Matakevich sisakjával blokkolta a puntot, mely így csak a 28 yardosig repült, innen jöhettünk mi. Juju elkapásával aztán tovább növeltük előnyünket. 14-0 A CLE következő támadása aztán meghozta a várt eredményt. Előbb egy Kizer-Gordon összeköttetéssel lépték át a pálya nagy részét, majd a szerintem abszolút méltatlanul mellőzött Duke Johnson futásával értek el TD-t. 14-7

Juju és Bryant elkapásaival haladtunk előre továbbra is, Ridley hosszú idő után szerzett 4 yardos hatpontosával pedig újra két labdabirtoklásnyira növeltük előnyünket. 21-7
Újfent jött azonban a CLE, Higgins 56 yardos elkapásával zárkózott a hazai csapat. 21-14 A félidő vége előtt igyekeztünk volna újra eljutni a pontszerzésig, azonban hiába szerzett Juju egy nagy elkapást, Landry kezéből kiverték a labdát később, amit a Browns szerzett meg. Így ért véget tehát a félidő.

A második félidőben nagy meglepetésre egyből egyenlíteni tudott a vendég csapat. Higgins 5 yardos elkapásával 21-21 állt az eredményjelzőn, körülbelül egészen 15 másodpercig. A TD-t követő kirúgásból ugyanis Juju 96 yardon keresztül cipelte vissza a labdát szintén hat pontért. 28-21
Ezt követően azonban mintha elfogyott volna a muníciónk, szinte csak a Brownsról szólt a mérkőzés. Természetesen inkább negatív értelemben, a pozitív dolgok mellett is. Kizer úgy irányított mintha kicserélték volna, ha kellett first down-okat futott a labdával, bár a passzpontosságával adódtak komoly problémák. Persze előjöttek a szokásos clevelandi dolgok is, labdavesztés az ellenfél területén, jó pár nagyon könnyű elkapás helyett elejtett labdák.

A mérkőzést végül 28-24-re nyertük meg, a NE győzelme mellett miénk lett tehát a második kiemelés, ami egy biztos hazai mérkőzést jelent a Divisional körben.
A mérkőzés egészét tekintve jól szerepeltek a cserék. Juju remekül, Bryant jól játszott, Ridley és Toussaint is meglepően jól nyomták (még úgy is, hogy nem a kezdő fal blokkol előttük). A védelemben a Heyward helyén kezdő Alualu 2 sacket jegyzett, TJ-nek is összejött egy, a csapat pedig a mérkőzésen szerzett 6 sackkel összesen 56-ot jegyzett az alapszakaszban, mellyel új rekordott állítottunk fel (az előző 5 volt, még a ’94 és 2001-es szezonokból). Persze a Brownsnak engedett 24 pont, illetve az egyébként borzasztó Kizernek engedett 314 passzolt, 61 futott yard nagyon nem néz ki jól, azonban egy viszonylag tét nélküli, cserékkel megvívott találkozón a győzelem fényében véleményem szerint megbocsájtható.

Most annyi dolgunk van, hogy két hét alatt beforrjanak a sebek (Brown), és ne veszítsünk a múlt héten még meglévő lendületünkből, ugyanis nagy valószínűséggel egy rematch-re kerülhet sor a Jaguarsszal a főcsoport döntőbe jutásért. A playoff mezőnye kialakult tehát, külön érdekesség, hogy a sorsáról saját maga rendelkező (és egy vereséggel kieső) Baltimore nem lesz ott, helyette becsusszant a Buffalo Bills.

Facebook hozzászólás

Hozzászólás

Feliratkozás

Feliratkozás az email levelezőlistára, hogy megkapja az újításokat.

Nincs még hozzászólás.